Összefoglalónk első részében ismertetjük a PISA 2018 eredményeinek általános jellemzőit az OECD főtitkára, Angel Gurria beszámolója alapján. A további részekben betekintést nyerhet az olvasó a PISA eredményeiből következtethető összefüggésekbe Szerbiára és a környező országokra vonatkoztatva. A PISA-eredmények értékelése, a beszámolók közzététele még folyamatban van, 2020-ban is folytatódik.
Mi a PISA?
A PISA (Programme for International Student Assesment) nemzetközi tanulói teljesítményértékelés, melyet háromévente az OECD szervez meg az egész világon. Azokat a diákokat tesztelik, akik túl vannak az alapoktatáson, vagyis befejezték az általános iskolát – 15 évesek. Az eredmények nyilvánosak, bárki számára hozzáférhetőek az OECD honlapján. A közölt statisztikai adatokból akár saját kimutatásokat is készíthet az érdeklődő. Az értékelés három főterületen – olvasás, matematika és természettudományok – történik, nagy hangsúllyal a valós életben előfordulható problémák megoldására. Minden tesztelésnél van egy kiemelt terület, 2018-ban ez az olvasás, olvasásértés volt. A három főterületen kívül folyamatosan kerülnek be a mérésbe újabb mutatók, amelyeknek értékelése segítheti az oktatási rendszereket saját maguk értékelésében és a tervezésben. 2018-ban ilyen új mutató volt a globális kompetencia és a tanulók jólléte.
„Ez az egész az életről szól. Nem egy tesztről, nem egy elért eredményről, hanem az életről.” (Angel Gurria, az OECD főtitkára)
Összefoglalónkban először az oktatási rendszerre jellemző háttérjelenségeket vesszük sorra. Abból a meggondolásból, hogy a három területen (olvasásértés, matematika és természettudományok) elért átlagos pontszám – legyen az viszonylagosan magas vagy alacsony – csupán egy mutató, amelyet tekinthetünk az összes többi jelenség következményének. Olyan állapotú oktatási rendszerben, mint a szerbiai, a teljesítmény értékének szinten tartása is pozitív eredménynek tekinthető. Ahhoz, hogy javulás álljon be, először az itt bemutatott háttérjelenségeket, problémákat kell rendbe rakni.
Mit tudnak, és ezt a tudást hogyan tudják felhasználni?
2019. december 3-án tették közzé a 2018-as PISA-tesztelés első eredményeit. A sajtótájékoztatót Angel Gurria, az OECD főtitkára indította rendkívül szimpatikus, mondhatnánk, józan ész vezérelte ismertetőjével, amelyben a teszt eredményei közül különös jelentőséget tulajdonított olyan mérési eredményeknek, amelyek a laikus hallgató számára első hallásra nincsenek közvetlen összefüggésben egyik főterülettel sem, amelyeket a PISA-teszt mér. Beszédében elmondta, hogy az elmúlt két évtizedben a nemzetközi PISA-mérés világszinten a legjelentősebb útmutató lett, amely a részt vevő országok számára megmutatja az oktatási rendszerük állapotát a minőség, az egyenlőség, a hatékonyság és a tanulási eredmények szempontjából.
Az OECD – Organisation for Economic Cooperation and Development, Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezet. Célja, hogy a tagállamokban elősegítse a gazdasági növekedést, a magas foglalkoztatási szint elérését, az életszínvonal emelkedését és a pénzügyi stabilitást. (https://fogalomtar.aeek.hu/index.php/OECD)
79 országban összesen 600 000 tizenöt évest teszteltek. Ez a diáklétszám 32 millió tanulót reprezentált 2018-ban. A teszten két órán keresztül dolgoztak a résztvevők, az olvasás, természettudományok és matematika területén. A kutatók elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy a tanulók mit tudnak, és ezt a tudást hogyan tudják felhasználni. (Ez két különböző minőséget jelent.) Ezenkívül – sok egyéb kérdés mellett – választ kerestek arra, hogy melyek azok a területek, amelyekben a diákok sikeresek, milyennek érzékelik és milyennek értékelik az iskolai életet.
2018-ban az olvasás volt a kiemelt terület, amelyet mélyebb elemzésnek vetettek alá: hogyan tudnak a diákok tájékozódni egy összetettebb szövegben, illetve hogyan tudnak információkat szerezni különböző és sokféle forrásból. A digitális világban ezek a képességek kulcsfontosságúak az oktatásban, a munkaerőpiacon, a közösségi életben való részvételkor és a magánéletben. Az olvasásértésben – és a többi mért területen is – a távol-keleti országok hozták a legjobb eredményeket, messze megelőzve az összes többi résztvevőt. Az OECD-országok között Kanada, Észtország, Finnország és Írország volt a legsikeresebb.
Manapság az olvasásértés azt jelenti, hogy az olvasó az információkból új tudást tud létrehozni, kritikusan gondolkodik, és megalapozott döntésekre képes.
A kritikus gondolkodás hiánya
A PISA eredményei szerint az OECD-országokban olvasott szöveg alapján csak minden tizedik diák tudja megkülönböztetni a valós tényeket valaki(k)nek a véleményétől. Csupán a kínai, észtországi, kanadai, finn, szingapúri és az Egyesült Államokban élő tizenöt évesek teljesítettek a kritikus gondolkodásban jobban. Angel Gurria, az OECD főtitkára emlékeztetett arra, hogy ez a jelenség a PISA-mérések kezdeteitől megfigyelhető, tehát mivel a 2018-as már a hetedik tesztelés, elmondható, hogy ez egy olyan jelenség, amely komoly aggodalomra ad okot: „Nem mondhatjuk, hogy nem tudtunk róla.”
PISA 2018 – a részt vevő országok (https://www.oecd.org/pisa/publications/pisa-2018-results.htm)
Régebben a diákok szinte minden kérdésükre választ kaphattak a tankönyveikből, és általában megbízhattak ezekben az információkban. Ma már nagyon jól megalapozott képességekre van szükség ahhoz, hogy az információáradatban tájékozódjanak, és megkülönböztessék a valóságot a fikciótól, jót a rossztól. A rengeteg álhír között elengedhetetlenül szükséges a képességeknek ez a csoportja.
A fiúk és lányok között igen nagyok a különbségek
Az OECD-országokban a matematikában a tanulók 76 százaléka teljesített legalább az alapszinten, ami azt jelenti, hogy ennyien vannak, akik egy egyszerű, mindennapi életből vett szituációt le tudnak írni, be tudnak mutatni matematikailag. 24 országban viszont a diákok több mint fele nem érte el ezt a minimumot a matematikában.
A természettudományokban 78 százaléknyi az OECD-országokban élő diákok aránya, akik elérik a minimumot, vagyis érvényes következtetést tudnak levonni bizonyos természettudományi jelenségek alapján.
A fiúk és lányok között igen nagyok a különbségek a saját magukkal szemben támasztott elvárások, a jövőkép, az önértékelés terén. Ez még akkor is így van, ha például ugyanolyan eredményeket érnek el matematikából vagy természettudományokból. A fiúk több mint 26 százaléka gondolja úgy, hogy mérnök vagy tudós lesz felnőttként, míg a lányok közül ennek körülbelül a fele képzeli el így a jövőjét.
A legjobb (a legjobb fiúkkal megegyező) matematikaeredményeket felmutató lányok 50 százaléka az egészségvédelemmel kapcsolatos szakmában látja magát felnőttként, míg a fiúknál ez alig több tíz százaléknál. A főtitkár szerint ennek okai a sztereotípiákban, a családból hozott elvárásokban kereshetők: a hagyományos női, illetve férfiszerepekről alkotott berögződéseket, a „stigmát” az iskola sem változtatja meg, sőt továbbélteti.
Ha az oktatás mindenki számára elérhető, az nem feltétlenül rontja annak minőségét
Az olvasással kapcsolatos eredmények sajnos igen lehangolóak. Ennek ellenére egyes országok esetében gyors javulás tapasztalható az előző időszakhoz képest. Ilyen Észtország, amely az élre tört 2018-ban, amellett – vagy annak ellenére –, hogy ott az oktatásra fordított összeg jóval kevesebb, mint többi OECD-országban. Ebből arra lehet következtetni, hogy úgy is el lehet érni javulást, ha nincs lehetőség növelni az oktatásra fordított összeget.
Hasonló jelenség figyelhető meg más olyan országoknál is, ahol igen szerények a lehetőségek az oktatás finanszírozására. Az OECD-átlagnál jóval alacsonyabb szinten teljesítettek a PISA-teszten, ám a korábbi eredményeiket jelentős mértékben javították az albániai, moldovai, perui diákok. Javulás látható néhány olyan országnál is, ahol nagy erőket mozgósítottak a beiskolázás érdekében. Ilyen Albánia, Brazília, Indonézia, Mexikó, Svédország, Uruguay. A PISA értékelő csapata szerint ebből arra lehet következtetni, hogy ha az oktatás tömeges, és mindenki számára elérhető, az nem feltétlenül rontja annak minőségét: több gyermek az iskolában nem feltétlenül jelent alacsonyabb minőséget az oktatásban. A volt Jugoszláv tagköztársaságok közül Szlovénia a matematikában, Montenegró viszont a természettudományokban ért el javulást, növekvő beiskolázási ráta mellett.
Az egyenlőség, az oktatáshoz való hozzájutás egyenlő esélye a modern oktatási rendszerek alapeleme és követelménye. Az oktatás csökkentheti az egyenlőtlenségeket, és segíti a társadalmi rétegek közötti mobilitást, a lehetőséget, hogy a szegényebb rétegekből jövő, hátrányos helyzetű gyerekeknek is esélye legyen jobb életkörülményekre, ha felnőnek. Ez nem csak társadalmi igazságosság kérdése. Arról is szól, hogy a rendelkezésre álló forrásokat hatékonyabban használják fel az országok. A szociális helyzet és a PISA-teszten elért eredmények közötti összefüggések igen változatosan alakulnak. Vannak olyan országok, ahol a szakadék az olvasási teljesítményben a legjobb szociális körülmények között élő tanulók tíz százaléka és a legszegényebb tíz százalék között több mint négyévnyi iskoláztatásnak felel meg. Ez azt jelenti, hogy a legjobb anyagi és kulturális környezetből jövő gyerekek négy iskolaévvel járnak a legrosszabb körülmények között élő társaik előtt tudásban, teljesítményben. Ez a különbség, a lehetőségek aránytalan megoszlása sajnos egyre nagyobb mértékben van jelen az oktatási rendszerekben. Az oktatáspolitika egyik legfontosabb feladata, hogy csökkentse ezt a szakadékot. Azok az emberek (gyerekek), akik nem jutnak hozzá a megfelelő minőségű oktatáshoz, elveszítik a lehetőséget arra, hogy kikerüljenek abból a társadalmi rétegből, amelyben élnek. Az államok számára ez azt jelenti, hogy elvesztegetik a potenciális tehetségeik egy részét. Egy korábbi OECD-kutatás azt mutatta, hogy a társadalmi mobilitás lehetőségének hiánya kapcsolódik a szélsőséges nézetek kialakulásához, elfogadásához, különösen ott, ahol megszűnt a bizalom a politikai rendszerben.
A szegénység nem feltétlenül jelent előre megírt sorsot
Az egyenjogúság az oktatásban alapfeltétele az igazságos társadalomnak, és az egyik legfontosabb feladata kellene hogy legyen az országok oktatáspolitikájának. A cél az volna, hogy a teljesítmény, a tudás és ennek felhasználása minél kevésbé függjön egy-egy gyermek szociális hátterétől, ehelyett csupán a képességei, a befektetett munkája, a szorgalma alakítsa az eredményeit és a sikereit. Jó néhány országban megfigyelhető, hogy elérték a korábban említett (négy iskolaévnyi) hatalmas különbség csökkentését, tehát – megfelelő, szakszerű és átgondolt intézkedésekkel – megvalósítható a javulás.
Azokat a tanulókat, akik szociálisan hátrányos helyzetük ellenére jól vagy kiemelkedően jól teljesítenek a tanulmányaikban, reziliens tanulóknak nevezik a kutatók. Nekik általában nincs lehetőségük a családjukban megkapni ugyanazokat a lehetőségeket, mint a jobb helyzetben élő társaiknak. A reziliens tanulók jó teljesítményét nem magyarázza a családi vagy társadalmi háttér. Nincs mód különórákra, a szülők sem tudják biztosítani a plusztudást és -oktatást. Ilyen, jó teljesítményű, (nevezzük így) szegény sorsú gyerekek esetében az iskola vagy országos szinten az oktatási rendszer az, amely jól működik, minőségi oktatást ad, és biztosítja hozzá az egyenjogú hozzáférést. A PISA eredményei alapján vannak ilyen országok, ami szintén azt mutatja, hogy lehetséges a megvalósítás, és a szegénység nem feltétlenül jelent előre megírt sorsot.
Berze Gizella
A cikk nyomtatott változata a Családi Kör január 16-ai számában jelent meg.
