Merkel új utód után nézhet…

… de már aligha tudja azt személyesen kiválasztani. Talán Laschet lenne Európa számára a legbiztonságosabb választás. Az oszlói Aftenposten így kommentálja a CDU helyzetét:

„Angela Merkel 2005 óta vezeti Németországot. A kancellár nem volt mindenben szerencsés, de összességében stabilizáló tényezője volt a problémás Európának. Merkel most politikai vezetőként az utolsó szakaszba ért. A türingiai kudarc Merkelt is sújtja, mert Annegret Kramp-Karrenbauer az ő jelöltje volt. Most a CDU új vezetéséért folyik a csata. Akit erre a pozícióra megválasztanak, az valószínűleg Németország új kancellárja lesz, még akkor is, ha a bajor kormányfő, a CSU-s Markus Söder megválasztása szintén lehetséges. Armin Laschet lehet az, aki valószínűleg egy szorosabb együttműködést hozhatna létre más pártokkal, és ez lenne a legbiztonságosabb választás Európa számára. Ettől függetlenül hamarosan új választások lehetnek Németországban. Az SPD mély válságban van, és ki akar lépni a nagy koalícióból. A helyzet ezért instabil, de a következő kormány valószínűleg a CDU/CSU-ból, a Zöldekből és az FDP-ből fog majd állni.”

A morcos bajor oroszlán

A Münchner Merkur Söder helyzetével foglalkozik:

„Kétséges, hogy a Söder, a CSU vezetője, Merz CDU kancellárjelöltjének szembeni szkepticizmusával többségre találhat-e a párt barátai és szavazói között. Igaz ugyan, a CSU főnöke szavának súlya van. Söder nem Merz rajongó; Kramp-Karrenbauer-rel ellentétben a Dél-Vesztfáliából származó müncheni vezér, aki hajlamos arra, hogy egyedül hozzon határozatokat, és ezáltal nehezen ellenőrizhető. Söder számára, aki már egy ideje próbálkozik új hatalmi központtá válni az Unióban, a 64 éves vetélytársának megválasztása súlyos csapást jelentene. Merz személyétől eltekintve, egyetlen CSU vezető sem engedheti meg magának, hogy a CDU és annak még pozícióban lévő elnöke, AKK úgy tegyen, mintha már döntés született volna arról, hogy új pártvezetőjüket már meg is választották a kancellár közös jelöltjének. Ezért olyan morcos a bajor oroszlán.”

Johnson teljes hatalmat akar

A londoni Guardian így kommentálja a londoni kormány átalakítását:

„A brit kormányok egyik alapelve, hogy a miniszterelnök és a pénzügyminiszter közötti kapcsolat az a tengely, amelyen a kormány fordul. Gondoljunk csak a Thatcher-Howe és később Thatcher-Lawson, majd Blair-Brown vagy újabban Cameron-Osborne párosításra. A jelenlegi tengely szétverése mindössze két hónappal a választási győzelem után és kevesebb mint egy hónappal azelőtt következett be, hogy a kormány a kritikus költségvetési programját március 11-én készül bemutatni az új parlamentben. Ez vagy kegyetlenséget, vagy pusztán kétségbeesést jelent. Kettőjük közti szakadás mindenesetre megmutatja, hogy valami nagyon rothadt volt a konzervatív kormányban. Javid lemondása nem válasz arra a kérdésre, hogy pontosan hol és mikor keletkezett ez a rothadás. Az egyik nyilvánvaló olvasata ennek az, hogy Boris Johnson miniszterelnök és főtanácsadója, Dominic Cummings teljes kormányzati irányítást követelnek maguknak.”

Megalakul a párton belüli ellenzék

Az amszterdami De Telegraaf szerint Angliában megalakult a Johnson pártján belüli ellenzék:

„A látványos elbocsátások sorozata azt mutatja, hogy fokozatosan komoly ellenállás alakul ki Johnson ellen a saját pártjában. A decemberi választások előtt szigorú tisztogatás történt a konzervatív frakción belül. A lenyűgöző választási győzelem után Johnson pozíciója sérthetetlennek tűnt, már csak azért is, mert   új hűséges tagok kerültek be nagyszámban az Alsóházba. Javid, […] Smith és […] Leadsom visszatérésével a híres »hátsó padokba«, […] a belső ellenzék ismét erőteljessé vált.”

Szövetségesek és ellenségek egyszerre

A londoni The Times napilap ezt írja a líbiai konfliktusról:

„Líbia sorsát most valószínűleg határain kívül fogják eldönteni, különösen egy Erdogan elnök és Putyin közötti paradox helyzet kialakulása miatt. Országaik ugyanakkor szövetségesek és ellenségek egyszerre: mindkettőnek az az ambíciója, hogy az Egyesült Államok stratégiai befolyását aláássák, ám ugyanakkor minden olyan vákuum betöltésére is törekszenek, amelyet a Nyugat hagyott hátra. A líbiai vitát bonyolítja egy újabb konfrontáció Idlibban, a lázadók utolsó szíriai tartományában. Erdogan azt remélte, hogy engedményeket tehet Szíriának, ha engedményeket tesz Líbiának. Ankara ügyfelei azonban mindkét helyszínről lemaradtak, és így az üzletet nem tudták megvalósítani. Ha a nyugati hatalmak nem tudják arra bírni a konfliktus támogatóit, hogy azok visszatartsák magukat, akkor ezért még több összetűzés várható Líbiában. Emiatt Líbia és Európa is szenvedni fog.”

Görcsösen a Földközi-tengeren

Az EU líbiai missziójáról a Frankfurter Rundschau ezt írja:

„Ideje volt, hogy az EU beavatkozzon Líbiában, és most többet akar tenni a polgárháborúban résztvevő pártok fegyvercsempészetének leküzdésére, mint eddig. Repülőgépek és néhány hajó bevetése nem oldja meg ezt a problémát. A fegyvercsempészet csak akkor akadályozható meg, ha szükség esetében a csempészek ellen katonai fellépésre is sor kerül. De az EU ezt valószínűleg nem akarja. Az új küldetés szintén egy rossz kompromisszum lenne. Az EU hajókat kíván bevetni a Földközi-tenger keleti részén, messze azoktól az útvonalaktól, amelyeken keresztül a menekültek megpróbálnak átjutni Európából Észak-Afrikába. Az EU azt is el akarja kerülni, hogy hajói a hajótörést szenvedetteket a nemzetközi jog előírásainak megfelelően mentsék ki. Ausztria és Magyarország ehhez ragaszkodik. Az egyhangúság kényszere ismét görcsösödéshez vezethet az EU-ban. Ideje ezt a helyzetet megváltoztatni.”

Macron Oroszországgal flörtöl…

A svéd Dagens Nyheter napilapban Emmanuel Macron francia elnök a müncheni biztonsági konferencián elhangzott felszólalásáról ezt írja:

„Nagyon tiszteletreméltó, ha nemcsak az Amerika iránti ragaszkodás a célunk. De Emmanuel Macron téziseinek nagy része aggasztó. Bizonyos esetekben Macron  nem tarja tiszteletben azokat a stratégiákat, amelyek nem Párizsból  származnak. Egyfajta francia nukleáris fegyvert kínál esernyőként Európának, de erről természetesen ő maga akar dönteni. Macron Vlagyimir Putyint részben be akarja vonni ebbe a közösségbe. Az Oroszország elleni szankciók nem működnek, magyarázza Macron. Úgy tűnik, készen áll megbocsátani az orosz támadásokat a Krím-félsziget ellen és Kelet-Ukrajnában. Ennek az alternatívája egy szorosabb párbeszéd lenne. Európának egy kiszámíthatatlan USA-val mindaddig szemben kell néznie, amíg Trump van hatalmon, de az EU önmagában alig jelent geopolitikai nagyhatalma. És Oroszországnak először meg kell változtatnia saját magatartását, hogy bekerülhessen ebbe a baráti körbe.”

… és európai szuverenitást építene…

Macron a müncheni biztonsági konferencián elhangzott felszólalásáról a  Neue Zürcher Zeitung  a következőket írja:

„Semmi sem deríti fel a francia-német különbséget annyira, mint a nukleáris kérdés. Macron, amint Münchenben elmondta, nagyobb mozgásteret akar, és erre a célra legalább részben függetlenné akar válni Amerikától. Nem utasítja el a NATO-t, csak az »európai szuverenitás« útját keresi. Lényeges, hogy Macron nem szidja Trumpot, de meg akarja gyengíteni az amerikai pozícióját Európában. Ő egy hűvös hatalmi politikus. A németek folyamatosan szidják Trumpot, de szeretnék fenntartani a szoros partnerséget az Egyesült Államokkal. […] A németek a transzatlanti szövetség romantikusai, és ez magyarázza szinte rögeszmés lelkesedésüket   a Fehér Ház iránt. A németek nem tartják kívánatosnak azt a stratégiai autonómiát, amelyet Macron ismételten emleget: a kényelem kedvéért, de azért is, mert nem mernek aktívabbak lenni a külpolitikában. Számukra egy kisméretű amerikai felügyelet kötelező következménye a nemzetiszocialista barbárságnak.”

… valamint csökkentené az iszlám befolyást

írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:

„Macron francia elnök kedden Mulhouse-ban bejelentette az iszlamista szeparatizmus elleni küzdelmet. »A szeparatizmus ellenségünk« – mondta. Franciaország meg akarja akadályozni a külföldi befolyást a Korán iskoláin és mecsetjein keresztül. Ez különösen Törökországra vonatkozik, amely 150 imámot küldött Franciaországba. Macron jelezte, hogy ezeknek a jövőben el kell sajátítaniuk a francia nyelvet és tiszteletben kell tartaniuk az értékek kánonját: »Nem tolerálhatjuk a török törvényeket a francia talajon.«”

Kína elhalasztja a parlamenti üléseket

A koronavírus még akár egy olyan „egyeduralkodó” hatalmát is kikezdheti, mint a mandátumhatár nélkülivé előlépő knai elnök. Erről a Frankfurter Allgemeine Zeitung ezt írja:

„Kínában az idei parlamenti ülést valószínűleg elhalasztják a vírus terjedése miatt. […] Japánban, ahol Kína után a legtöbb, több mint 500 koronavírussal fertőzött beteg van, a koronavírustól való félelem szintén egyre nagyobb terhet jelent a közélet számára. A Naruhito császár 60. születésnapjának megünneplésére tervezett nagy rendezvényt törölték. A tokiói maratonra a tervek szerint március 1-jén kerül sor, de körülbelül 38 ezer amatőr futó nélkül. Sok közgazdász attól tart, hogy a járvány recesszióhoz vezethet.”

Merkel és Macron harca (Karikatúra: Ingram Pinn, FT)