Több mint két hete tart Szerbia nagyobb városaiban a fiatalok tiltakozása. Amikor április 3-án először vonult ki a főleg egyetemistákból álló tömeg az utcára a fővárosban, még nem is tudták megfogalmazni pontosan, mit is akarnak. Az egyetlen érv az volt, hogy szerintük Aleksandar Vučić csalással (és persze sok-sok pénznek köszönhetően) nyerte meg az elnökválasztásokat. Olyannyira, hogy már két nappal a választások megtartása előtt mindenki tudta, nem lesz második forduló. Bizony! A jelenlegi hatalom úgy látta jónak, jobb, ha nem kockáztat a választásokon, mert ez megbosszul(hat)ja magát. Az a hatalom, amely már ötödik éve rombolja az országot, húsz-harmincszorosára növelte az államadósságot, csökkentette a nyugdíjakat, és képzett fiatalok tízezreit kényszerítette (bocsánat: küldte) Nyugatra, mert Szerbiában nem tud a magasan szakképzett kádernek sem munkát, sem fizetést biztosítani. Helyette hamis diplomákkal (a esetben még az se kellett) ,,pártkatonákat” helyezett az önkormányzatok, közvállalatok élére. Megfélelmítette és leköpte kitette a szerkesztőségekből a szófogadatlan újságírókat, helyükbe a hatalmat szolgáló bérenceket állított. Az elmúlt években a médiaprivatizáció során az elektronikus sajtó, a TV- és a rádióadók mintegy 80 százalékát a hatalmi párthoz tartozó, vagy az azt hűségesen követő újgazdagok vásárolták fel – aprópénzért, és hálájuk jeléül a műsorsémá(ka)t szinte azonnal az aktuális rezsim szolgálatába állították. A fiatalok, akik az elmúlt 17 évben csak a nincstelenséget, a korrupciót, a szegénységet, az éhséget tapasztalták, április 3-án azt kiáltották: Elég volt! Azóta már megfogalmazták először hét, majd kilenc pontból álló követelésüket. A központi irányítás alatt álló médiát ügyesen elkerülve a világhálón, a közösségi portálokon szervezkednek, az ország nagyobb városaiban több ezren vonulnak minden este az utcára, lepik el a városközpontokat. A fiatalok megmutatták, kitartanak követeléseik mellett. A tüntetők mindenütt rendet, tisztaságot hagynak maguk után, és ezidáig egyetlen rendbontásra, incidensre sem került sor. Saját maguk szervezik meg az utcai felvonulások biztonságát, amelyet már többször is ,,megfúrtak” ilyen-olyan egyének és kisebb (a rezsimhez közel álló) csoportok, de ezidáig minden békésen zajlott. A gond az, hogy a sajtóorgánumok többsége csak keveset, vagy egyeltalán nem foglalkozik a tüntetőkkel. S mivel (ezidáig) senki (sem párt, sem egyén) nem állt a felvonulók mögé (legalábbis hivatalosan nem), a külföldi hírügynökségek igazából nem tartják annyira fontosnak ezeket a megmozdulásokat. Inkább spontán utcára vonulásról, Soros-bérencekről, egyetemi tanulmányaikat elhanyagoló csőcselékről beszélnek. Csak azért, mert nem áll mögöttük (mögéjük) senki?
,,Mi alulírottak, akik napok óta vezetők nélkül veszünk részt az utcai felvonulásokban az egész országban, együttérzünk mindazokkal, akiket a mindennapi túlélési harc és a fennmaradásért folyó küzdelem otthon tartott, a kollégákkal, kolléganőkkel, dolgozókkal, diákokkal, füldművesekkel, nyugdíjasokkal és a többi elégedetlen polgárral együtt azt üzenjük: amennyiben egyetértenek követeléseinkkel, közösen harcoljuk ki azok teljesítését” – olvasható többek között az egyetemista tüntetések képviselőinek a független médiához eljuttatott közleményében.
A közlemény megjelenését követően az ország nagyvárosaiban tüntető csoportok közvetlenül is kapcsolatba léptek egymással, miután nyugodtan leszögezhető, hogy a hivatalos követelések és tüntetések immár összehangoltak és egységesek. A vezetők nélküli tiltakozások résztvevői felszólították mindazokat, akik eddig még nem értették meg azok lényegét, hogy menjenek ki az utcára és csatlakozzanak hozzájuk. Tekintettel arra, hogy az aktuális hatalom már mindent (és mindenkit) a saját szolgálatába állított, a diktatúra és a követelt jogok tiszteletben tartására már csak az utca ad lehetőséget – olvasható a közleményben.
A kilenc pontba foglalt követelések között szerepel a diktatúra megszüntetése és a teljes politikai elit – ideértve Aleksandar Vučićot is – leváltása. Követelik továbbá a korrekt és szabad választások megtartását, a választói névjegyzék azonnali rendezését, a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) és az Elektronikus Médiát Szabályozó Testület (REM) tagjainak a leváltását. Köveleléseik között szerepel a jelöltek egyenlő jelenléte a tájékoztatási eszközökben, büntetés bevezetése a szavazatvásárlás esetében, valamint a politikai kampányok pénzelésének teljes nyilvánossága. Az egyetemisták követelik az április 2-án megtartott elnökválasztás szabályosságának független kivizsgálását, valamint a szabálytalan kampány, illetve a szabálytalan szavazás és a szavazatszámlálás során elkövetett szabálytalanságok elkövetőinek a felelősségre vonását.
A tüntetők a sajtószabadságot, a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS) és a Vajdasági Rádió és Televízió (VRTV) felelős szerkesztőinek a leváltását is követelik, valamint az összes pártkatona és megvesztegetett tisztségviselő azonnali eltávolítását a közvállalatokból.
Nem kevésbé fontos követelés a decentralizáció, vagyis a politikai erő helyi szintre történő áthelyezése, valamint a helyi hatalom közvetlen úton történő választása.
A tiltakozók követelik a gazdasági és szociális politika prioritásainak megváltoztatását, a munkavállalók jogainak a védelmét és helyzetük javítását, valamint a minimális órabér azonnali megemelését. Célkitűzéseik között szerepel még a lakosság életszínvonalának védelme, a nyugdíjak és a bérek törvénytelen módon történt lecsökkentésének a megszüntetése, a szociális juttatások reformja, a mezőgazdasági reformok, a falusi gazdaságoknak szánt támogatások növelése, a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött szerződés felülvizsgálása és a közvállalatok további privatizációjának megakadályozása.
Végül, de nem utolsósorban követelik egy új, korszerű és mindenki számára elérhető oktatási és egészségügyi rendszer létrehozását.
A tüntetők mellé állt a Szerbiai Katonai Szakszervezet (VSS) és a Szerbiai Rendőrszakszervezet (PSS) is. A két szakszervezet arra szólítja fel a hadseregben és a rendőrségnél dolgozókat, hogy támogassák a tiltakozókat, bátorítsák a polgárokat törvényileg garantált jogaik érvényesítésében.
A választások megtörténtek, a nép döntött. Jól teljesített a hatalom, a gazdaság mérföldes léptekkel erősödik, ugrásszerűen nő a foglakoztatottak száma, a szerb-magyar viszonyok soha nem voltak ennyire jók (Khmm…). A szavazók véleményét nem lehet és nem is szabad kétségbe vonni. De… Mint minden éremnek, ennek is két oldala van. A szavazást követő második napon az derült ki (igaz – nem hivatalosan), hogy 800 ezer nem létező(?) ember is szavazott (pl. 10-30 évvel ezelőtt elhunytak, elvándoroltak). A közösségi portálokon egyre többen vállalják fel nyíltan azt, hogy a voksért cserébe egy pirosat (ezer dinárt), lisztet, egy üveg étolajat, virágmagot és húsvéti tojásfestéket kaptak „ajándékba”. Egy nagyon durva videofelvétel is napvilágra került, amelyben jól látszik, hogy a a szavazóládákba két személy olyan cédulákat rak, amelyen már előre be volt karikázva a jelenlegi kormányfő neve előtti szám. A rendőrségnek (ez esetben) mindössze két napra volt szüksége, hogy cáfolja a felvétel hitelességét, ugyanis beazonosították a helyszínt és az elkövetőket, akik – mint elmondták ‒ csak viccnek szánták az egészet. A községi szavazóbizottságokban is a Szerb Haladó Párt képviselői voltak többségben, akik a szavazatok számlálásánál szóhoz sem engedték jutni a másik jelölt képviselőit. Durván hangzik? Ami még kiderült: a Köztársasági Választási Bizottságban találomra kiválasztottak 25 szavazócédulával teli zsákot, és mindegyikben(!) találtak szabálytalanságot, mégpedig legtöbbször olyat, ami egyenesen Aleksandar Vučić malmára hajtja a vizet. Például nem egy zsákban sokkal több szavazócédulát találtak, mint amennyi polgár az adott helyen szavazott. A jegyzőkönyvek több helyen szemmel láthatólag meghamisítottak, (át)javítottak voltak, de a pecsételésnél is számtalan esetben hibát észleltek. A szavazatszámláló bizottság eredményeket tartalmazó űrlapjain talált aláírásokról több helyen jól látható, hogy azok egy (?) személy kézjegyét viselik magukon. A zsákokban százasával találtak „kivasalt”, érvényes szavazócédulákat, ami azért érdekes, mert a szavazóurnába a tetején lévő rés nagysága miatt csak a kétszeresen, de legalább egyszer összehajtott szavazólapot lehet beletenni. Fontos megemlíteni, hogy az ellenzéki bizottsági tagok számtalan panaszt tettek a RIK összetételére vonatkozóan, de hiába. A választási bizottság felett csak a képviselőház áll, amely mintegy másfél hónapja nem tartott ülést. És itt a kör bezárul.
Hogy a Köztársasági Választási Bizottságban többségben voltak a rezsimhez közel álló tagok, azt Vojin Biljić, az ellenzékhez tartozó Elég volt mozgalom képviselője is megerősítette. Mint mondta, a bizottság, melynek jómaga is tagja volt, a szavazás alkalmával minden komolyabb észrevételt, mejegyzést, panaszt egyszerű szavazattöbséggel elvetett. Ez történt akkor is, amikor néhány százezerrel több szavazót regisztráltak, mint ahány nagykorú él az országban. Ez történt akkor is, amikor Velika Hoča település lakóinak több mint 100 kilométert kellett utazniuk az albán fanatikusok által lakott területeken ahhoz, hogy szavazhassanak. A bizottság különböző taktikázással, kifogásokkal sorra elvetette a szavazóhelyeken észlelt és komolyabb szabálysértésekre tett bejelentéseket, mintegy hátszelet adva ezzel a jelenlegi kormányfő győzelmének.
„Keserű szájjízzel távoztunk a bizottságból. A tény, hogy egy olyan testület munkájában vettünk részt, amely megszegte a törvényt és teljesen romba döntötte az amúgy is üveglábakon álló választási rendszert, mindannyiunkat teljesen meglepett és lehúzott. Amikor az ülésen a Szerb Haladó Párt által delegált egyik képviselő feltette a kérdést, hogy szégyelljük-e azt, hogy a bizottság tagjai vagyunk, igennel válaszoltam. A szégyenérzet az egyedüli dolog, ami azt bizonyítja, hogy bár politikával foglalkozunk, de azért még mindig jogászok vagyunk – mondta Vojin Biljić.
Miközben az élet úgy-ahogy a rendes kerékvágásban folyik, az országban egyre inkább érezhető egyfajta lidérces, nyomasztó hangulat. Mintha Belgrád, Újvidék, Niš, Kraljevo, Kragujevac és Szabadka már nem az a város volna, ami április 2-a előtt volt. Egyelőre azonban csak a szikra látszik, a tűzre és a lángra még várni kell.
Vendégszerző: L. L.
