Minden bizonnyal csütörtökön, május 21-én volt a Topolyai Képviselő Testület Kommunális – infrastrukturális és környezetvédelmi bizottságának utolsó ülése a jelenlegi összetételben.

Az önkormányzati ellenzéki munkához négy évvel ezelőtt úgy fogtunk hozzá, hogy szeretnénk konstruktívan rámutatni mulasztásokra, fontos kérdésekre, épp úgy, ahogyan annak egy demokráciában lennie kell a fékek és ellensúlyok rendszerében. Ehhez képest az első naptól fogva nemkívánatos elemként néztek ránk, kérdéseinkre nem válaszoltak, minket megillető jogainkat megrövidítették, például nem voltak hajlandók biztosítani egy helyiséget a frakció munkájához… A hatalmat kiszolgáló sajtó még a képeket is úgy válogatta, hogy az üléseken ne is látsszon, hogy ott vagyunk.

A csütörtöki ülésre a meghívóban kiemelt (boldolt) csupa nagybetűvel szerepelt, hogy kötelező a maszk és a kesztyű viselete. Éppen ezért mielőtt elmentem volna az ülésre, betértem a gyógyszertárba és maszkkal, kesztyűvel léptem be a községi tanács üléstermébe. Meglepetten láttam, hogy a községi hivatalnokok közül csak a jegyzőkönyvvezető viselte a rekvizitumokat, és megkérdeztem, hogy akkor most kell, vagy nem kell. A válasz sejtelmes (én mondanám cinikus – na de ez szubjektív megítélés) mosolygás volt. Egyébként nem túlságosan meglepő, hiszen helyi szinten is egyre inkább átveszik a gátlástalan viselkedés formáit a hatalmat bitorlók.

A négy év során voltak olyan megvitatandó napirendi pontok, amit támogattunk, ha tényleg valami előrehaladásról volt szó, tartózkodtunk, ha abban volt kivetnivaló, de alapjaiban szükséges lépésről volt szó, és a legritkább esetekben szavaztunk a felterjesztések ellen. Ilyenek voltak többek között a községi területek elkótyavetyélése, vagy egy erkölcsileg megkérdőjelezhető személy kitüntetése.

A Komgrad közvállalat beszámolóit is hol elfogadtuk, hol tartózkodtunk, hiszen az új vezetés a régihez képest hozott némi javulást a vállalat működésében. A 2019-es évi munka beszámolóját nem tudtam elfogadni, mert egy kampánybeszéd volt, nem pedig beszámoló. Egy méltatás volt, mintha valakinek az életművét kellett volna bemutatni. Ugyanakkor tudjuk, hogy a vállalat és az egész város továbbra is egy nyitott kanalizációt képezve a Krivajából, egyre inkább szennyezi a folyót és az emberek életterét, hiszen egyre nagyobb részét kapcsolják be a városnak a szennyvízcsatorna-rendszerbe, ezáltal még inkább megkeserítve Bajsa, Kishegyes és kisebb mértékben, de Bácsfeketehegy lakosainak életét is. Ezt el is mondtam, valamint azt is, hogy a karantén idején, ha lehet még rosszabb volt a helyzet, mert egyrészt huszonnégy órán át kellett az ammóniát belélegezni, másrészt pedig az ipar a lehető legnagyobb mértékben döntötte a szennyvizet a mederbe. Egy pillanatig sem állt le ugyanis a termelés a már ismert három ipari szennyezőnél.

Mindezek után Szatmári Adrián, a községi tanács tagja azt mondta, fogjam be az orrom, ha büdös a Krivaja. Felkeltem és kicsit emeltebb hangon elmondtam, hogy arcátlanul gátlástalanok. Mondtak nekem már olyat is hivatalnokok, hogy nyáron, amikor a legbüdösebb menjek el nyaralni, de az magánbeszélgetés volt. Most viszont egy hivatalos értekezleten mondott ilyet Szatmári Adrián. Megérdemli-e, hogy közügyekkel foglalkozzon?

Mengyán Pletikoszity Ildikó, a topolyai községi képviselő testület tagja (még egy rövid ideig)