A szabálysértésekről szóló törvény szerint azt lehet elítélni, akiről bebizonyosodik, hogy megszegte az előírásokat. Ebből logikusan következik, hogy ha nem sikerült bebizonyítani a törvényszegést, akkor az illető ártatlan. A gyakorlatban azonban ez egészen másként működik, ugyanis a sofőrtől azt várják el, hogy bebizonyítsa az ártatlanságát, s ha ez nem sikerül, akkor bűnösnek nyilvánítják.
Nagyon sok esetben, ha kézzelfogható bizonyíték nem áll a bíróság rendelkezésére, akkor is megbüntetik a sofőrt. A bírák ilyen esetekben a rendőrségi alkalmazottak tanúvallomását veszik figyelembe, s ettől a gyakorlattól még akkor sem tekintenek el, ha a rendőrök az ügy alatt megváltoztatják a kijelentésüket. A gyakorlat azt mutatja, hiába nyújt be a sértett és ügyvédje fellebbezést az ily módon meghozott ítéletek ellen, a fellebbviteli bíróságon nagyon ritkán döntenek úgy, hogy megsemmisítik az ítéletet, és új tárgyalást rendelnek el.
A Sat plus szakfolyóirat szerkesztősége több olyan levelet kapott, amelyből az derült ki, hogy a szabálysértési bíróságok többször is a rendőrségi alkalmazottak tanúvallomására támaszkodva hozták meg az ítéletet, s hiába próbálta meg a sofőr a vallomást megcáfolni azzal, hogy a rendőr kijelentése ellentmond a korábbi vallomásának, a bíróság mindig a hivatalos személynek adott igazat, még akkor is, amikor a kijelentése igencsak megkérdőjelezhető volt. A fellebbezések szinte egyik esetben sem jártak sikerrel, a bíróságok ugyanis mindig megerősítették a másodfokú döntéseket.
– Úgy tűnik, Szerbiában nem érvényes az a tézis, ami a szabálysértéseket illeti, amely szerint mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, amíg be nem bizonyosodik, hogy bűnös. A bíróságok az ügyeket úgy kezelik, hogy a sofőrök bűnösek, s ez egészen addig fennáll, amíg valakinek nem sikerül bebizonyítania az ellenkezőjét. Ha a sofőröknek sikerül is olyan bizonyítékokat találniuk, amely megkérdőjelezi a rendőrök szóbeli és írásbeli vallomását, azokat a bírák nem veszik kellő mértékben figyelembe – mondta Darko Milić ügyvéd, aki szerint csak azokat kellene büntetni, akik esetében egyértelműen bebizonyosodik, hogy megszegték a szabályokat.
– Ha a szabálysértést nem lehet egyértelműen és száz százalékban bebizonyítani, akkor a sofőrt fel kellene menteni a vádak alól. Sok esetben a bírák a rendőrség oldalára állnak, miközben nekik függetlennek kellene lenniük, és a felek által benyújtott bizonyítékok alapján kellene dönteniük minden esetben. Az sem ritka, hogy a bírák többször is felkérik az eljárást elindító szervet, hogy pótolja a hiányzó bizonyítékokat, vagy pedig, ha úgy érzi, hogy szükséges, akkor akár új bizonyítékokkal is előálljon – nyilatkozta Milić.
A szakfolyóirat egy példát is felhozott erre az esetre: a leskováci szabálysértési bíróságon az egyik bíró ötször kért hiánypótlást a rendőrségtől, s miután ötödszörre azt kapta, ami alapján a súlyosabb pénzbüntetést róhatta ki a sofőrre, utána azonnal élt is az alkalommal, és ítéletet hirdetett. Ljubo Simić, a Szabadkai Szabálysértési Bíróság megbízott elnöke a lap megkeresésére elmondta, figyelembe véve, hogy a bűnösség bebizonyításának a terhe a vádra hárul, éppen ezért a bíróságoknak egyetlenegy esetben sem kellene tőlük pótlást kérni, vagy azt, hogy rakják rendbe a bizonyítékaikat. Ehelyett a helyes út az eljárás megszüntetése lenne. Hasonló véleményen van Kamenko Kozarski is, az Újvidéki Szabálysértési Bíróság elnöke:
– Az eljárás során a felek kötelesek összegyűjteni azokat a bizonyítékokat, amelyeket a bíróság elfogadott. Ha a vádló nem pontosítja a bizonyítékokat, vagy nem nyújtja be őket a meghatározott időpontig, a bírónak ejtenie kell a vádat, nem pedig többször kérni a hiányzó vagy pontatlan bizonyítékokat.
Ebből is látszik, hogy a bíróságok vezetői is egyetértenek abban, ha a rendőrség nem tudja tényekkel alátámasztani a vádat, vagy az eljárás során újabb bizonyítékokat követel a bíró, esetleg a rendőrök megváltoztatják a vallomásukat, akkor a bírónak ejtenie kell(ene) a sofőr ellen felhozott vádat. Ha valakit azzal gyanúsítanak, hogy átment a piroson, de ő ezt tagadja, és felvétel sem készült az esetről, akkor logikus lenne, hogy bizonyíték hiányában nem rónak ki a sofőrre semmilyen büntetést. A gyakorlatban azonban ez egyelőre úgy működik, hogy amennyiben a rendőr azt állítja, hogy az autó akkor haladt át az úton, amikor már pirosra váltott a lámpa, a bíró a hivatalos személynek hisz, és szabálysértésért büntetést ró ki a sofőrre. Ebből is látszik, az állami szerveknél a kisembernek csak nagyon ritkán lehet igaza, mivel a hivatalos szervek vakon hisznek egymásnak…
Az írás nyomtatott változata a Családi Kör hetilapban jelent meg, 2020. július másodikán.
Szerbiában a közlekedés során nem a vádlónak kell bizonyítani a törvényszegést, hanem a vádlottnak az ártatlanságát (Fotó: Archív)
