„Nem mondom, hogy sok kátyú van Beregszászban, de a legutóbb kifogtam két harcsát az egyikből” – írta néhány nappal ezelőtt Facebook-profilján a kárpátaljai Csornyij Dávid, a bejegyzéséhez pedig egy, ugyancsak a témával foglalkozó karikatúrát is mellékelt.
Csornyij Dávid költeménye a Szabad Magyar Szó versrovatában:
Időhurokban érlelt paramnézia
Maradt itt egy üstökös, amit neked adhatok. Két kezemmel tuszkolom lelked helyére. Loptam az égiektől, a csillagképek dühös tekintete sarokvasként sebzi barnára cserzett bőrömet. Megrepedt holdunk fénye csak hébe-hóba világított, elrejtett a kéjtanyák szögesdrót-szabadságától, dacos kifejezésed panaszos ásítást ígér, lappang a kényszerített mosoly az arcodon: nem kell más.
Mivel kátyúkból nálunk, Vajdaságban sem mutatkozik különösebb hiány (ez épp nem sorolható a hiánycikkek közé…), könnyűszerrel átérezhetjük barátunk panaszát, még ha vicces formában adta is elő. Éppen ezért, mintegy szolidaritásból, készítettünk egy újabb játékot a Csornyij Dávid által a Facebook-bejegyzéséhez mellékelt rajzból.
Jó szórakozást kívánunk hozzá!
Aztán a majálisozás végeztével, amikor hazafelé indul a társaság, óvatosan ám a ránk is mindenfelé leselkedő kátyúkkal és azok kerülgetésével!
Ha elmulasztotta volna, most bepótolhatja: rakja ki korábbi puzzle-jeinket is!
Gratulálunk Györe Lászlónak!
Mint megírtuk, bravúros játékkal, élete és pályafutása eddigi legnagyobb győzelmét jegyezte a zentai Györe László, aki a Budapesten ezekben a napokban zajló ATP-torna második fordulójában 7:5, 6:2- re legyőzte a világranglista harminckilencedik helyezettjét, a szerb Viktor Troickit. A zentai teniszező az első játszmában 0:5-ről fordított, úgy, hogy sorozatban hét játékot nyert.
Ismerős arcok Vučić szabadkai nagygyűlésén
Találtunk a Subotica.info oldalán egy izgalmas fotót a Szerb Haladó Párt tegnapi szabadkai nagygyűlésének közönségéről. S ki áll ott valahol a tömeg közepén? Hát Újhelyi Ákos, Szabadka Városi Tanácsának gazdaságért felelős tagja.
Jöhet ma is egy kis játék az ötórai tea mellé?
Ha az ötórai teázás hagyományát talán nem is tudjuk egyik pillanatról a másikra meghonosítani Vajdaságban (mint azt korábbi írásunkban egyszer már előrejeleztük…), úgy gondoljuk, nem árthatunk senkinek azzal, ha igyekszünk. Vasárnap délután van, ilyenkor talán mindenkinek jut egy kis ideje arra, hogy felszusszanjon, lazítson, elmélyüljön valamiben, ami az adott pillanatban épp foglalkoztatja a fantáziáját.
Карољ Дудаш a mi új Mihalj Kertesünk
A vajdasági magyar sajtó történetének egyik kiemelt jelentőségű, nagyszerű pillanata volt, amikor egységesen, összefogásban elkezdte Mihalj Kerteskent használni Slobodan Milošević kedvenc csicskájának nevét. Emlékezetes, hogy Kertes, a Szerbiai Szocialista Párt politikusa a horvátországi szerb agressziót polgárháborút megelőző, mítingekkel telezsúfolt időszakban, mintegy a joghurtforradalom megalapozásaként azt találta mondani, hogy: „Ha én, mint magyar, nem félek Szerbiától, akkor egy szerb miért fél Szerbiától” ( „Ako se ja kao Mađar ne bojim Srbije, zašto se Srbin boji Srbije”).
Ugocsavár kápolnájának romjai
Hiszen csak jut egy szusszanásnyi ideje mindenkinek, hogy megpihenjen, elmélyüljön a nagy vidámság, rostélyozás és egyéb szórakozási lehetőségek közepette. A csendes pillanatokra, az elcsendesedés perceire szánjuk az alábbi játékunkat. Fedezzük fel együtt, játékos módon a csodálatos Kárpátalját! Az itt látható felvétel a Kárpátaljai Hírmondó című lap 2015.
Mi így köszöntjük a friss díjazottjainkat
Ma adta át Budapesten Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere a március 15-ei nemzeti ünnepünk alkalmából szokásos művészeti elismeréseket. Vajdasági magyar művészeti életünkből Jászai Mari-díjat kapott G. Erdélyi Hermina, Munkácsy Mihály-díjat vehetett át Verebes György, József Attila díjban részesül Kollár Árpád és Lovas Ildikó. Mind a négyüknek szívből gratulálunk!
