A kormányfő háza közelében lévő erdőben fegyvereket találtak szombaton délután, az érintettet pedig biztonságos helyre szállították el. A lokáció, ahol a fegyverek voltak, alkalmas a támadásra, ezért nem kizárt, hogy merényletre készült valaki. Nagyjából ilyen stílusú hírek érkeztek hozzánk szombaton este hat órától kezdődően. A részletek később álltak össze, mindenesetre az elsődleges tálalás azt sejttette, hogy merénylet készült Aleksandar Vučić ellen. De vajon tényleg erről volt szó? Egyáltalán elképzelhető, hogy bárki is képes egy ilyen akciót megszervezni a biztonsági szolgálatok háta mögött? Számos kérdés merül fel az ügyben, amelyeket igyekezni fogok megvilágítani, addig is lássuk, pontosan mi történt.
Kissé jereváni rádiós volt maga a kezdőhír, ugyanis a hely, ahol a fegyvereket találták nem a kormányfő háza közelében van. Belgrád Jajinci nevű részében Vučićék családi háza található, amely az édesapja nevén van. Ő maga vagyonbevallása szerint csak egy garzonnal rendelkezik, míg a szülei Belgrád másik részében, Vračaron élnek, tehát a feltételezések szerint ez a ház nincs is állandó használatban.
Az ott talált fegyverek, amelyek között van rakétavető, bombák és egyéb a belügyminiszter szerint a kilencvenes évekből és a horvátországi hadszínterekről származnak. Érdekes információ az is, hogy a rendőrség az ott heverő fegyvermennyiségről lakossági bejelentés alapján értesült.
Elsődlegesen nyilván szándékosan hintették el úgy az információkat, hogy azokból az tűnjön ki, hogy a kormányfő ellen készülhetett merénylet, amit egyébként Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter ki is mondott. Nebojša Stefanović belügyminiszter szerint nem tudni hogyan került a fegyver az erdőbe és miért hagyták ott, de hozzátette, hogy a terepviszonyok miatt a helyszín ideális az úton elhaladó gépkocsik elleni támadásra, ugyanis itt egy kanyar van, ahol lassítaniuk kell az autósoknak.
Maga Vučić azt mondta, hogy egyelőre még további információkat vár a Biztonsági-tájékoztatási Ügynökségtől, de hozzátette, meglepő helyen találtak rá a fegyverekre, de nem zárta ki, hogy véletlenszerűségről van szó. Időközben kiderült, hogy a fegyvereken három személy DNS-nyomait fedezték fel, de azok valószínűleg nem azonosíthatóak, az ügyet vizsgáló Felső Ügyészség pedig nem ad információkat a vizsgálat titkosságára hivatkozva.
A történet sejtelmességét növelendő, a belügyminiszter arról is beszámolt, hogy ez már nem az első alkalom, amikor veszélybe kerül a kormányfő biztonsága.
Talán már a felvezetésből és a történet átmeséléséből is érezhető volt, hogy kissé szkeptikus vagyok az esettel kapcsolatban. Elsősorban azért, mert Vučić hatalomra lépése óta folyamatosan olyan érzésünk van, mintha az ő kis világában léteznénk. Minden róla szól, mindenki őt támadja, mindenért ő a felelős és így tovább.
Vučić egyik kampányfogása, amivel nem kevés hívet szerzett és egyben a szelet is kifogta a demokraták és holdudvaruk vitorlájából a đinđići eszmerendszer és politika imitációja volt. Mert azért aki kicsit is belelát a dolgokba, az pontosan különbséget tud tenni a néhai miniszterelnök megnyilvánulásai, gesztusai és irányultsága és Vučić fellépése között. Az utóbbi egy szerepjátékként éli meg mindazt, ami Đinđićet valóban jellemezte, a kemény munkát, a nép mentalitásának megváltoztatását, az őszinte nyugati orientációt. Enyhén fogalmazva is képmutatás, hogy az az ember tetszeleg a meggyilkolt kormányfő utódja képében, aki Ratko Mladić sugárút feliratú utcanévtáblákat ragasztgatott, és akinek a szövetségese Tomislav Nikolić államfő 2003. február 23-án, tehát mintegy két héttel a gyilkosság elkövetése előtt kijelentette: „Ha valaki az elkövetkező egy-két hónapban találkozik Zoran Đinđićtyel, mondja meg neki, hogy Titónak is problémája volt a lábával halála előtt”.
Persze a korlátlan lehetőségek és feledékenység országában mindez nemcsak elképzelhető, de kivitelezhető is és egy adott pillanatban ez az imitáció eljutott arra a szintre is, hogy Vučić arra kezdett panaszkodni, hogy ellene is merénylet készül.
A történet tálalása alapján ragaszkodom a szkepticizmusomhoz, hiszen a szerepek tökéletesen megfeleltek minden korábbi kormánypárti koreográfiának. Megjelent egy sejtelmes hír, a belügyminiszter drámai hangon felvázolta a helyzetet, Vulin aki Vučić elsőszámú rajongója azonnal a legdrámaibb forgatókönyvet tálalta, ami igen gyakran a kormányfő elleni merénylet szokott lenni, majd jött maga Vučić aki mindezt igyekezett könnyedén kezelni. Ezzel együtt jár egy olyan szerep, miszerint ő az aki szembemegy itt a maffiával, a marslakókkal, a szegénységgel, talán még a negatív rajzfilmhősökkel is, úgyhogy magától értetődő, hogy végezni akarnak vele.
Ami miatt szintén kételkedek abban, hogy esetleg a kormányfő ellen készülhetett merénylet, az elsősorban annak a kivitelezése volt. Đinđić esetéből már tudhatjuk, sajnos, hogy egy kormányfő elleni merényletet csak profik tudnak elvégezni. Olyanok, akik már csináltak hasonlót, akik tudják, hogyan kell azt előkészíteni, időzíteni, végrehajtani. És a profik például nem hagynak fegyvereket egy erdő szélén, hogy azt a lelkiismeretes polgár megtalálja és jelentse a rendőrségnek. A másik dolog pedig, hogy mit is sugall egy ilyen kísérlet. Nem hiszem, hogy a kilencvenes évekbeli rezsim megdőlése óta állt olyan erőskezű és stabil hatalom Szerbia élén, mint amilyet Vučić irányít. A biztonsági szolgálatok, a rendőrség, a hadsereg a közvetlen felügyelete alatt állnak. Tehát, ha tényleg merénylet készült, akkor az vagy azt jelenti, hogy a kormányfő környezetében árulók vannak vagy pedig azt, hogy mégsem tartja kezében a biztonsági szférát olyan mértékben, mint azt gondolta. Ezért is helyes Vučić taktikája, aki személy szerint elzárkózik a merénylet elméletétől (elég, ha ragaszkodnak hozzá azok, akikre ezt a szerepet osztotta), mert a most történtek inkább azt támasztanák alá, hogy gyengébb, mint azt mutatni szeretné.
Összességében, annyiszor hallgattunk már hangzatos történeteket a kormányfő elleni támadásokról, kémkedésről, az ő veszélyeztetettségéről, hogy Vučić könnyen kerülhet a mesebeli farkast kiáltó kisfiú szerepébe. Vagyis, annyiszor emleget merényletveszélyt, hogy végül akkor is mindenki marketingnek képzeli azt, amikor esetleg tényleg arról van szó.
A jegyzet a Családi Kör hetilap 2016. 11. 3-i nyomtatott számában jelent meg és a lap engedélyével közöljük. Ha szeretné a jegyzeteket időben olvasni, vásárolja meg vagy fizessen elő a Családi Körre.
