Herzl Tivadar, a cionista politika atyja munkásságának célja egy önálló zsidó állam létrehozása volt. Az általa megalapított Cionista Világszervezet küzdelmei a II. világháborúig nem jártak sikerrel. A holokausztnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a zsidók végre önálló államot alapíthassanak. Több bevándorlási hullám ment végbe, de igazán nagy tömegek, a holokausztot túlélő zsidók 1945 után érkeztek Palesztinába, a mai Izrael területére.
Az első világháborúig a terület az Oszmán Birodalom tartománya volt, a háború végén a győztes hatalmak döntöttek a sorsáról és brit mandátumterületté vált, ideiglenes gondnokság alá került. A II. világháború után egyre több helyi konfliktus történt, kezelhetetlenné vált a zsidó-arab ellentét. Nagy-Britannia nem vállalta tovább Palesztina igazgatását. Az ENSZ 1947-ben egy területfelosztási tervet dolgozott ki, amely egy zsidó és egy palesztin állam kikiáltását tette lehetővé. A Palesztin rendezési terv hiába került elfogadásra, az Arab Liga államai nem tudták elfogadni a döntést.
1948. május 14-én David Ben-Gurion kikiáltotta Izrael állam függetlenségét Tel-Avivban. A britek a kiürítési tervnek megfelelően következő nap elhagyták a területet. Izrael első elnöke az a Háim Weizmann lett, aki a Cionista Világszervezetet is vezette korábban. Miniszterelnökként Ben-Gurion vezette az új országot. Izrael a visszatérési törvényben mondta ki, hogy a zsidóknak, akárhol élnek a világban joguk van letelepedni Izraelben. Mikor Weizmann 1952-ben meghalt Ben-Gurion felkérte Albert Einsteint, hogy legyen az ország második elnöke, de ő végül nem fogadta el az ajánlatot.
Izrael létrejöttét követően azonnal megkezdődtek az arab–izraeli háborúk, az arab államok többségében szent háborúra szólították fel a muzulmánokat. Hogy lesz-e valaha tartós béke Izrael földjén, nehéz megmondani.
