„Haradinaj egy kutya, amelyik megízlelte az emberi hús ízét és meg kell büntetni, hogy ne habozzon tovább a veszett szája” – jelentette ki minap a távozóban lévő szerb államfő (akinek az újraválasztását a vajdasági magyar hatalom éppen támogatni készült, mielőtt megtudta volna, hogy nem is ő lesz a jelölt).
Noha Ramush Haradinaj nyilvánvalóan nem egy ma született bárány, de Nikolić ezzel a vérszomjas és alantas kijelentésével még elnöki napjainak végén is szégyent hozott hivatalára. Ha ugyanis valóban azt gondolja, hogy a koszovói kérdésben Szerbia áll erkölcsi magaslatokon (ami nagyon is kétséges), akkor nem lett volna szabad leereszkednie a nyilvánvalóan gyűlölt ellenség szintjére. Ráadásul Haradinaj jelenleg nem is tölt be fontosabb állami tisztséget a független Koszovóban.
Tomislav Nikolić 1995-ben meglátogatta a Szarajevót ostromló szerb csapatokat.
De senki se feledje, hogy a leköszönőfélben lévő, saját volt pártja által sem becsült szerb köztársasági elnök maga is a boszniai szerb népirtók szövetségese volt a háborúban, és hogy a nagy-szerbiai álom álmodói ugyanolyan „dicsőségben” részesítették, mint a három legfontosbb hágai vádlottat: Radovan Karadžićot, Ratko Mladićot és Vojislav Šešeljt.
Helyreigazítás: Jegyzetünk első változatának címfotóján nem Tomislav Nikolić, hanem Radovan Karadžić csókolta a boszniai szerbek harci lobogóját Ratko Mladić tapsától kísérve. A jelenetre hivatkozva tévesen szerepelt a leköszönő szerb köztársasági elnök neve. Olvasóink elnézését kérjük. (Frissítve: 2017. május 14., 13:30)
