Úgy szoktuk mondani a november első hétfője utáni első kedden (a 231 éves alkotmány így határozta meg), hogy „Ma választ Amerika” – csak hát az idén ez nem érvényes, mert tegnapig közel százmillió szavazatot adtak le (személyesen) vagy fel (postán).
Ahhoz képest, hogy a legutóbbi elnökválasztáson összesen kb. 138 millió szavazat (kb. 60%) született, ez óriási szám. Az idén két súlyos körülmény ösztökélte a polgárokat korai voksolásra: a koronavírus-járvány, amely éppen az Egyesült Államokban okozta a lakosság számához képest legtöbb fertőzést és halálesetet, valamint az, hogy 2016-ban egy politikai szélhámosnak sikerült – noha kisebbségi szavazatszámmal, de a szövetségi államszerveződés által a vidéki Amerikát preferáló rendszer miatt – megszereznie a hatalmat.
Donald Trump egyetlen ösztöne – saját szavai által is bizonyítottan – a hatalom minél teljesebb megkaparintására irányult, és ennek érdekében semmitől sem riadt vissza. Korábban hangoztatott nézeteit feladva a jobboldalra vetette ki a hálóját, mert ott látott esélyt arra, hogy parancsuralmi hajlamaihoz követőket találjon. Egyes csoportok korábban társadalmilag elfojtott idegen- és fajgyűlölő, fehér szuprematista ösztöneire, támaszkodott. A legfanatikusabb keresztény felekezetek világvége-váró apokalipszis-kultúrájára építve vitte sikerre narcisztikus megalomániáját, amit korábban (rendre sikertelen) üzleti megaprojektumokba fojtott.
Az új gazdaságban egyre jobban leszakadó, iskolázatlan fehérek társadalom-gyűlöletének (a „politikailag korrektnek” gúnyolt hangvétel elvetésével) szabad folyást engedő szónoklataival Trump felvillanyozta azt a réteget és azokat az egyéneket, akik sutba dobják a játékszabályokat, ha attól bármilyen előnyt remélnek. Azokat, akik tanulás és az új világhoz való alkalmazkodás helyett állig felfegyverkezve, bandákba verődve, hatalmas gépfegyverekkel az utcán grasszálva próbálják rákényszeríteni saját szélsőséges akaratukat másként gondolkodó, fegyvertelen polgártársaikra, sőt az államra.
Trump beiktatása óta több mint húszezer bizonyított hazugsággal etette híveit, valamint szünet nélkül, ocsmányul mocskolódott minden és mindenki ellen, aki nem hódolt be neki. Az USA szövetségeseinek hátat fordított, vetélytársaival és ellenségeivel pedig összebratyizott, ha azoknak az élén (látszólag) neki gazsuláló autokratákat vagy egyenesen diktátorokat talált, mint például Oroszországban vagy Észak-Koreában.
Természetesen olyan tisztességes emberek is szavaztak rá 2016-ban, akik csak a változást óhajtották. Ők azok, akiket legjobban becsapott – amint az az üzleti világban szokása volt, legalább négyszer csődbe menekítve pénzét és négyezer bírósági perben hadakozva mindenki ellen, aki nem volt hajlandó elfogadni a pofátlan átejtéseket.
„Ha egyszer átejtesz, a te szégyened – de ha másodszor is, akkor már az enyém…”
Ez lehet a mottója az idei elnökválasztásnak. Trump többé nem vezethet meg senkit. Aki még mindig hisz neki, az vessen magára.
De nemcsak Amerika számára óriási a tét. Trump számos nemzetközi szerződésből és szervezetből kivonta az Egyesült Államokat, nemcsak feladva ezzel a sokoldalú együttműködést és Amerika különleges nemzetközi szerepét – valamint sárba taszítva a Barack Obama által éppen hogy csak visszaépített tekintélyét.
Hasonszőrű autokrata nemzetvezetők szemében ez ugyan rokonszenvesnek tűnhet – Orbán Viktor kormánya például mindent megtett, hogy bejátssza magát Trump kegyeibe, az elmúlt hetekben még Magyarország nemzetközi helyzetét is kockáztatva újra megtámogatta a jelenlegi elnököt –, ám Trump „stratégiája” nem a nemzetállam felsőbbrendűségének visszalopása a nemzetközi közösségbe, hanem az amerikai fegyverek, gazdaság és fogyasztói piac erejére támaszkodva az izomból kikényszerített politikai előny biztosítása saját maga és családja számára. Dehát ilyesmit látunk magas szintű követői köreiben is.
És akkor még nem szóltunk a világjárvány semmibe vételéről, amivel Trump még dicsekszik is. Háromnapos „fertőzöttsége” nyomán olyan vehemenciával vetette bele magát ismét a kampányba, ami már semmilyen korlátot nem ismer.
Fenyeget, uszít, gyűlöletet szít. Egyszóval, trumpol.
A korábbi kampányok elcsépeltté tették a kifejezést, de ezen a választáson valóban a demokrácia fennmaradása és egy normálisabb világ megvalósíthatósága a tét.
Trump uszít egy választási nagygyűlésen (Fotó: Reuters)
