Ki áll Mohszen Fahrizadeh iráni atomtudós meggyilkolása mögött, és milyen következményei lesznek a merényletnek? Miért nem gratulált eddig Putyin Bidennek? Miért kell mégiscsak politikai kérdésként foglalkoznunk Szájer József képviselő botrányával? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott a héten a világsajtó.
Kiéleződő feszültségek a Közel-Keleten
A belga De Standaard flamand napilap Mohszen Fahrizadeh Mahabadi iráni atomtudós meggyilkolása kapcsán ezt írja:
„Az iráni atomprogramban meghatározó szerepet játszó tudós meggyilkolása kedvez Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök politikájának. A történések után Bidennek nehezebb lesz egyezséget kötnie Iránnal. Netanjáhú ugyanis katasztrófának tekinti a nukleáris megállapodást.”
A tel-avivi Haaretz napilap így fogalmaz:
„A merényletek és a szankciók végül nem vezetnek sikerhez.
Természetesen az olyan vezető személyiségek megölése, mint Kászem Szolejmáni vagy Fakhrizadeh, megfékezhetik Iránt, de egyetlen merénylet sem oldja meg a valódi problémákat. Az USA-nak és Izraelnek új stratégiára van szüksége.”
„A gyilkosság időzítése azt sugallja, hogy politikai cselekedetnek szánták, ami Trump és Netanjáhú, valamint több más állam beleegyezésével történt” – feltételezi az Al-Ayyam palesztin napilap:
„Az irániaknak tisztában kell lenniük azzal, hogy provokációról van szó. Bármilyen elhamarkodott reakció alkalmat adhat Trumpnak, hogy megvalósítsa további terveit. Nem zárható ki az sem, hogy egyes pro-iráni milíciák Teherán kérése ellenére sem fogják majd vissza magukat és támadást indítanak az amerikai intézmények ellen Irakban.
Ha ez bekövetkezik, akkor
a katonai konfliktus lehetősége sem zárható ki.
Tehát ha Irán reagál a gyilkosságra, minden eddiginél nehezebb lenne megakadályozni egy iráni-izraeli háborút. Az izraeli jobboldal pedig nagyon jól tudja, hogy csak addig lesz alkalma megvalósítani terveit, amíg Trump a Fehér Házban van.”
„Teherán már be is jelentette a megtorlást”– írja a Neue Zürcher Zeitung:
„Ruhani elnök […], aki, hasonlóan a rendszer sok más képviselőjéhez, Izraelt hibáztatja, kijelentette, hogy a megtorlás a »megfelelő időben« fog megtörténni. A közvetlen támadás most azonban valószínűtlennek tűnik. Ebben az esetben ugyanis nyílt háborúra kerülne sor – Izrael pedig élvezheti Amerika támogatását.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung erről pedig ezt írja:
„Mohszen Fahrizadeh Mahabadi meggyilkolása után Javad Zarif iráni külügyminiszter így fogalmazott: »Csökkenteni akarjuk a felesleges feszültséget és az ellenségeskedést az Egyesült Államokkal«. Nézete szerint a jövőben talán enyhülni fog a két ország közti bizalmatlanság.”
A pekingi Xin Jing Bao ezt kétségbe vonja:
„Nagyon úgy tűnik, hogy bizonyos erők érdekeltek abban, hogy ne csak akadályokat állítsanak a nukleáris tárgyalások folytatása elé, hanem csapdákat állítsanak Biden közel-keleti politikája ellen. A megválasztott elnök nehéz helyzetben van, és ezért inkább hallgat. Biztosan nem akarja, hogy hivatalba lépése előtt a közel-keleti helyzet kiéleződjön.”
Putyin vonakodik gratulálni Bidennak
A milánói Corriere della Sera arról ír, hogy Putyin orosz elnök még nem gratulált Joe Biden leendő amerikai elnöknek:
„Miután Hszi Csin-ping kínai vezető hivatalosan is gratulált Joe Biden megválasztott amerikai elnöknek, a nagyhatalmak vezetői közül csak Putyin nem hallatta a hangját.
Érdemes figyelembe venni, hogy 2016-ban a Kreml elsők közt gratulált Donald Trumpnak.
Ekkor a szavazatok megszámlálása még be sem fejeződött. Oroszország most valóban aggódhat, Joe Biden ugyanis bejelentette, hogy növelni fogja a nyomást a Kremlre, hogy mindinkább tiszteletben tartsák az emberi jogokat.”
Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki találkozója Varsóban (Fotó: Czarek Sokolowski/AJC.com)
Blöff és kompromisszum
A pozsonyi Sme napilap Magyarország és Lengyelország uniós vétójával foglalkozik:
„Az az uralkodó nézet, hogy Lengyelország és Magyarország csak blöfföl a költségvetési vétóval, mivel ők az EU költségvetésének legnagyobb kedvezményezettjei, s a fő céljuk, hogy a német uniós elnökséget ellehetetlenítsék.
Az ilyen értékeléseket az is alátámasztja, hogy Orbán és Morawiecki a kompromisszumos javaslatokra úgy reagáltak, hogy tovább erősítették álláspontjukat, és például azzal fenyegetőztek, hogy az Európai Bírósághoz fordulnak.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Ursula von der Leyen nem lehetett volna az Európai Bizottság elnöke a Fidesz és a PiS szavazatai nélkül. Ezért jogos azt kérdezni, hogy Merkel mit ígért nekik cserébe.
Mindenesetre újabban valamiféle kompromisszumnak a körvonalai látszanak fölsejleni. A jogállamiság kérdése így ismét egy későbbi időpontra halasztódna.”
A varsói Gazeta Wyborcza erről ezt írja:
„A lengyel külpolitika rossz állapotban van.
Elszigeteltek vagyunk, és már nem is vesszük észre, milyen magányos lett Magyarország is.
Egészen a közelmúltig Orbán Viktort sok dologgal lehetett megvádolni, de azzal nem, hogy nem jártas az európai szalonokban. Időközben azonban Magyarország kormányfőjét a nyugati fővárosokban betolakodóként kezelik. Most már a CSU üléseire sem hívják meg, ahol ő valamikor díszvendég volt. Legutóbb még a közvetlen szomszédai is elfordultak tőle.”
A meztelen diplomata
A budapesti Élet és Irodalom hetilap Szájer József EP-képviselő botrányáról számol be, aki miután a botrány nyilvánosságra került, lemondott mandátumáról és a Fidesz-ből is kilépett:
„A volt európai parlamenti képviselő olyan helyzetbe került, ami jellemzően besurranó tolvajok és szeretők rémálma: a színhelyről, egy melegbárból méltatlan körülmények között ereszcsatornán volt kénytelen távozni, de elkapták. A baj pedig nem jár egyedül, megszegte a belgiumi kijárási tilalmat, hátizsákjában kábítószert találtak, és igazolni pedig azért nem tudta a huszonöt további diplomata közül semelyik, mert valamennyin alulöltözöttek voltak.
Az estet szervező házigazda lapnyilatkozata szerint még alsónadrág sem volt rajtuk.
Szájer József a rendszerváltás fontos figurája. Az Európai Parlamentben még politikai ellenfelei is elismerték, tekintélyt szerzett, majd ezt a tekintélyt a tízes évek kezdetétől folyamatosan rombolta le. Mint Orbán szócsöve egyre jelentéktelenebbé vált, de arra még futotta, hogy a Fidesz és a Néppárt között valamiképpen enyhítse a feszültséget.
Kérdés, ez miként működhet tovább, különösen, hogy egy másik főember, Deutsch Tamás sem volt képes megtürtőztetni magát, ő a Gestapo és az AVO eszközeihez látja hasonlatosnak Weber frakcióvezető némely érvelését.”
A bécsi Die Presse Az álszent Szájer úr címmel publikált cikket, amelyben többek közt ez olvasható:
„Tulajdonképpen
teljesen irrelevánsnak kellene lennie, hogy Szájer József a takaró alatt vagy a meghitt pillanatokban mit tesz,
és annak is, hogy ezt hány és milyen nemű emberrel teszi. Ám nem feledkezhetünk meg arról, hogy Szájer a tekintélyelvű Fidesz egyik vezéralakja – annak a pártnak, amely a szexuális önrendelkezés jogát megkérdőjelezi.
Így lehet fontos politikai ügy, hogy Szájer József az ereszcsatornán mászva megpróbált elmenekülni a helyszínről, amikor a belga rendőrök feloszlattak egy 25 férfi részvételével zajló, drogos szexpartit – egyelőre azonban nem tisztázott, hogy Szájer József fogyasztott-e kábítószert.”
Mohsen Fakhrizadeh Mahabadi temetése (Fotó: Anadolu)
