Azok az idősebb polgárok, akik hellyel-közzel figyelemmel kísérik a történéseket, minden bizonnyal már régen észrevették, hogy időnként felröppennek olyan hírek, pontosabban majdani intézkedéscsomagok és törvények meghozatalának lehetőségei, amelyek egyáltalán nem hatnak újszerűen, hiszen tíz vagy akár húsz évvel ezelőtt a legmagasabb politikai szinten is látszólag erélyesen feszegették a témát, de a végrehajtásra nem került sor. Mi több, ugyanabban a témában több egybehangzó törvényt is elfogadtak, de az alkalmazásukra soha nem került sor.
Ilyen például a természeti kincsek kiaknázásáról szóló törvény is, ugyanis nagyon régen, talán fél évszázaddal ezelőtt, elsősorban a kisebb városokban, mivel egységes vízvezeték-hálózat nem volt, a polgárok, utcarészek, utcák lakói összefogtak. Saját pénzükön kutat fúrattak, lefektették a horganyzott csöveket, és a költségekhez hozzájárulók sokáig élvezhették a ”modern élet” eme vívmányát.
Amikor az ország vezetése ugyanezzel a feladattal megbízta az újonnan alakult kommunális vállalatokat, az érintettek rádöbbentek, hogy ez egy igen kifizetődő befektetés, és főleg akkor lehet nagyot kaszálni, ha az állami cégeket monopolhelyzetbe hozzák. Akkor frissen-gyorsan a jugoszláv kormány javaslatára a képviselőház törvényt fogadott el a természeti kincsek kiaknázásáról, amelyben szigorúan megtiltja, hogy azt magánszemélyek végezzék.
Az akkor még magántulajdonban levő kutak és vezetékek bekebelezése, vagyis államosításuk igen vontatottan haladt, majd végül az egész akció kifulladt. Az érintetlen törpehálózatok pedig tovább működtek.
Sok év elmúltával újabb törvényt hoztak ugyanebben a témakörben, de amikor kiderült, hogy a régi, elavult és megrozsdásodott vezetékeket újakra kellene cserélni, a nagy államosítási lelkesedés ismét lecsengett. Így például Zentán még ma is működnek magánkézben, pontosabban a polgárok csoportja tulajdonában levő törpe vízvezeték-hálózatok.
Igaz, hogy a két törvény nyomán felemás eredmény született, de akkoriban a nagyobb társadalmi gondokról való figyelemelterelést illetően kiválónak bizonyult.
Ezt a – látszólag – pitiáner ügyet csupán azért tesszük szóvá, mert a vagyon eredetének kivizsgálásával kapcsolatos, ismét fellángolni készülő „keménykedés” mintha tükörképe lenne a fentebb ecsetelt esetnek. Ezúttal azonban már nevek is elhangzottak. Többek között Dušan Bajatović, Čedomir Jovanović, Zorana Mihajlović, Dmitar Đurović, Mladen Petković és még néhány egykori és jelenlegi miniszterrel, illetve országos közvállalati igazgatóval, vagyis a vagyoni állapotukkal példázzák a törvény szükségességét. De nemcsak róluk, hanem a könnyűzenei élet, illetve műdalokból több mint jól élőkről, valamint azokról a „vállalkozókról’” is szó esett már, akik semmilyen jövedelemmel nem rendelkeznek, mégis fényűzően élnek.
A különféle összefonódásokat jól ismerők közül többen is csak a fejüket csóválják, hiszen szerintük igen nehezen képzelhető el, hogy az uralkodó nómenklatúra belenyúl ezekbe a darázsfészkekbe. Ha valóban ezt akarná, már régen megtehette volna. És nemcsak a jelenleg regnálók, hanem a korábbi hatalmi pártok sem vettek komolyan a saját ez irányú ígéreteiket. Pedig a közelmúltig (napjainkban már kevésbé) tele volt a média a zengzetes és fenyegető bejelentésekkel, miszerint nem lesz senki sem „jegesmedve”, vagyis védett. Mindenkinek el kell számolnia az úgynevezett első milliójával.
Ezt a kifejezést egyébként az 1874-ben született és 1960-ban elhunyt ifjabb John Davison Rockefeller pénzügyi zseninek tulajdonítják, aki az első milliójával kapcsolatos újságírói kérdésre válaszolta: „Csak arról ne kérdezzenek!”
Pedig napjainkban és honunkban főleg a politikai félfordulat és a pártvonalon történő munkahelyszerzéssel kapcsolatos harácsolás igazolttá tenné a kérdést. Persze, csak abban az esetben, ha a firtatók egyenes, egyértelmű és őszinte választ kapnának. Erre azonban vajmi kevés az esély.
Egyébként már eddig is voltak ezzel kapcsolatos kíváncsiskodások, de a sok ezer dollárt vagy eurót érő Rolex órákat, hüvelykujjnyi vastagságú nyakláncokat és egyéb „apróságokat” a velük hivelkedők szinte mindannyian a rokonaiktól, barátaiktól kapták! Okkal kérdezte az egyik független ellenőrző szerv tagja, hogy lehetséges, hogy a toprongyos szegény emberek sosem kapnak még megközelítőleg sem ilyen értékes ajándékokat?
A most készülő és előreláthatólag márciusban elfogadásra, később pedig alkalmazásra kerülő törvény végrehajtása céljából már most megkezdték harminc szakember különleges kiképzését. Már magában véve a szakosítás költségei sem lesznek kicsik, s nagy kérdés, hogy milyen hasznot hoznak az esetleges ellenőrzések során. Hiszen mi mindannyian esendő emberek vagyunk, és hát… van az a pénz, amiért behunyhatjuk az egyik szemünket (a másikkal meg ki törődik!).
Mindenesetre érdekes és nem kevésbé tanulságos lesz kivárni, illetve megtapasztalni, hogy mi lesz ennek a tetemrehívásnak a vége.
Both Mihály
A cikk nyomtatott változata a Családi Kör hetilapban jelent meg.
Egyesek szerint többek között Dušan Bajatović és Čedomir Jovanović vagyoni állapota miatt is szükség van vagyoneredet-vizsgálatra (Fotó: Espreso)
