Egy belgrádi üzlet, a 011 Shop a minap hirdette meg, hogy akciósan árulja a termékeit: többek között a szégyenteljes „Nož, žica” feliratú és a családi erőszakot propagáló „Wifebeater” pólókat, pulcsikat. Előbbi a srebrenicai népirtást népszerűsíti, utóbbi „csak” a nőverést, de az akcióban az előbbihez símaszkot is adnak – biztos, ami biztos…

Miután az üzlet akciójáról a Nova portál hírt adott, nagyon sokan felháborodtak, a kereskedelmi felügyelőség megtiltotta az üzletnek a „nemzeti és vallási gyűlöletre buzdító feliratot viselő termékek” árusítását, illetve azok hirdetését, mondta el Uroš Кandić, a kereskedelemért felelős miniszter a Betának, hangsúlyozva: az ilyen termékek népszerűsítése és forgalmazása nemcsak törvénysértő, de a szerb alkotmánnyal is ellentétes, mert nemzeti, vallási és faji gyűlöletkeltésre alkalmas, s így a társadalom alapjait közvetlenül veszélyezteti. A tárcavezető azt is tudatta: az ügyészségnél feljelentést tettek az üzlet ellen. A reklámozást szabályozó törvény megsértésének büntetése 300 ezer és kétmillió dinár között mozog.

Az üzlet „kínálata” a polgárokat is felháborította, ennek elsősorban a közösségi médiában volt látható nyoma. Ennek kapcsán a 011 Shop megpróbált magyarázkodni és bocsánatot kérni, mondván „a szóban forgó terméken szereplő üzenetnek teljesen más célja volt, mint amilyet a külföldi és hazai média, illetve a közösségi média bemutat”, ugyanis az „üzenetet kiragadták a szövegkörnyezetből”. Az üzlet tudatta, hogy a termékeket azonnal visszavonta a kínálatból, amint észrevette, hogy azok üzenetét tévesen értelmezték. „Még egyszer a legőszintébb bocsánatkérésünket tolmácsoljuk mindazok felé, akiket az üzenet sértett, elsősorban muszlim vallású barátainknak és munkatársainknak” – közölte a 011 Shop, amely azonnal megszüntette telefonos elérhetőségeit és bezárta üzleteit.

A szégyenteljes „Nož, žica, Srebrenica” szlogen 1995 júliusában született, amikor Srebrenicában a boszniai Szerb Hadsereg népirtást végzett az enklávé bosnyák származású lakosai körében. „Születéséről” a ritka túlélők egyike, Omer Dudić, aki alig 24 óra alatt vesztette el majdnem az egész családját, így vallott: „Láttam, ahogy a tömegben egy embernek a nyakán drótot vetettek át, majd megrántották, az ember pedig csak elesett, egy szó nélkül, elvágott torokkal. Aztán a következő és a következő… A tömeg nem volt tudatában annak, hogy mi történik; az emberek éhesek, fáradtak, sebesültek voltak, észre sem vették, hogy valami történik. A boszniai Szerb Hadsereg katonái már közöttünk voltak; nem akartak lőfegyvert használni, hogy ne lehessen tudni, mi történik. Elvegyültek közöttünk, ezekkel a drótokkal és késekkel ölték az embereket, akik csak hullottak, jobbra-balra. Senki sem volt tudatában annak, hogy mi történik, azt hitték, az emberek a kimerültségtől dőlnek el. Így született a »Nož, žica, Srebrenica« szlogen.”