Az Egyesült Államoknak és a Kereszténydemokrata Uniónak (CDU) új elnöke lett; Oroszországnak azonban maradt a régi: Navalnijt a hazatérése pillanatában letartóztatták. Ezekről írt a héten a világsajtó.
Biden letette az esküt
„Bidennek nagy akadályokat kell majd leküzdenie”, írja a római La Repubblica annak kapcsán, hogy Joe Bident beiktatták az Egyesült Államok elnökévé:
„Donald Trump a végsőkig hadakozik – legújabb videója, amely közvetlenül azelőtt készült, hogy elhagyta volna a Fehér Házat, minden, csak éppen nem búcsú: ígéret és fenyegetés.
A nemzet »nagypapájának« az élemedett kora azzal a kockázattal jár, hogy sokan máris a helyettesére, Kamala Harrisre tekintenek.
De Biden most három ijesztő kihívással néz szembe: a tömeges oltás megszervezésével, a gazdasági visszaeséssel és az Egyesült Államok megosztottságával.”
A The Times egy másik szempontra utal:
„Joe Biden joggal véli, hogy Amerika mindig akkor a legerősebb, ha szövetségesekkel működik együtt. Neki be kell bizonyítania, hogy Amerika továbbra is vezető szerepet kíván vállalni. Bár Biden jobban kerüli a konfrontációt, mint az elődje, de azért ennek ellenére világossá tette, hogy ő is Kínát tekinti a Nyugat riválisának…
Eközben az európai államok Biden azon ígéretét fogadják különös örömmel, miszerint Amerika újból csatlakozik a klímamegállapodáshoz.”
A prágai Lidové Noviny szerint Bidennek Trump támogatóihoz is szólnia kell:
„Nehéz olyan ország vezetőjének lenni, amely két kibékíthetetlen politikai táborra oszlik.
Joe Biden nem fogja elérni a teljes megbékélést, mert ehhez 74 millió amerikai meggyőzésére lenne szükség, akik a választásokon Donald Trumpra szavaztak. Biden azonban minden bizonnyal képes lesz elérni, hogy az amerikai lakosság többsége legitim elnökként ismerje el.
De Biden soha nem fogja tudni meggyőzni az összes amerikait arról, hogy nem szabad különbséget tenni a legális és az illegális migráció között. Ebben a kérdésben az Egyesült Államokban soha nem lesz egyetértés. Kezdetnek ugyan elég lehet, ha Joe Biden legitimnek ismeri el az ellentétes véleményeket – és nem a fanatizmus, a populizmus vagy akár a fasizmus megnyilvánulásának, vagyis olyasvalaminek állítja be őket, amelyet ki kell zárni a társadalomból.”
A budapesti Magyar Nemzet orwelli időknek tekinti a jelenlegi amerikai állapotot, ahol a gondolatrendőséget a média, az FBI és a BigTech jelenti:
“Harminchat év késéssel, de megérkezett. George Orwell 1984 című disztópiájában előrelátóan leírta, hogy a felügyelő állam, ez esetben Joe Biden Amerikája hogyan vár el tökéletes alkalmazkodást a polgároktól hazugsággal, félelemkeltéssel és büntetésekkel. A történet több eleme mára szállóigévé vált: így a Nagy Testvér (a demokrata kontroll alatt működő kongresszus), a gondolatrendőrség (a média, az FBI és a BigTech), valamint az újbeszél (Newspeak) nevű mesterséges nyelv (ami nem más, mint a politikai korrektség nyelve) szinte mindegyike ijesztően van jelen a bideni világban is.
A párt (Demokrata Párt) teljes ellenőrzést gyakorol az egyének felett a gondolatrendőrség segítségével a párt ideológiájának megfelelően, amit Orwell angszocként (Ingsoc) emleget. Mostantól ennek irányító központja a Kamala Harris által ellenőrzött Fehér Ház lesz, amelynek csúcsdíszeként az összevissza zagyváló, családi korrupcióit eltussolni igyekvő Biden mindössze látványelem lesz.”
A német CDU új elnököt választott
A Kereszténydemokrata Uniónak (CDU) új elnöke van: Armin Laschet. A Frankfurter Allgemeine Zeitung így ír az új elnökről:
„Apja bányászjelvénye szerencsét hozott Armin Laschetnek,
ám a pártjának most többre van szüksége, mint a puszta szerencsére. Annegret Kramp-Karrenbauer, aki szintén egy bányászrégióból származik, két évvel ezelőtt majdnem azonos százalékkal került a párt élére, mint most Laschet – és egy éven belül megbukott.
Armin Laschetet választották a CDU élére, ám ez nem jelenti azt, hogy ő lesz a kancellárjelölt is, írja a tokiói Mainichi Shimbun:
„Az egész világ nagy érdeklődéssel figyeli Németországot, mert tudni akarják, hogy ki lesz Angela Merkel utódja. Armin Laschet a CDU új pártelnökeként most előnyös helyzetben van erre a pozícióra, ám ehhez még számos nagy akadályt kell legyőznie.
Igaz, hogy az 59 éves férfit sokan nagyon rugalmasnak tartják, de hiányzik belőle a kancellári pozícióhoz szükséges karizma.”
Laschet ellenfelének, Merznek a vereségét a londoni Financial Times így kommentálja:
„A CDU-nak és Németországnak – sőt Európának is – jobb, hogy Merz nem került vezető pozícióba. Gazdasági és társadalmi nézetei ugyanis egy másik korszakból valóak. Noha jobbára Európa-párti, és a választási kampánya során arra törekedett, hogy szigorú fiskális és monetáris politikai nézetekkel próbálja visszanyerni az euroszkeptikus AfD szavazóit, megválasztása nem jelentett volna semmi jót sem.”
A budapesti Népszava „mosolygó harcosnak” tartja az új CDU elnökét, és ezt írja róla:
„Laschetet a folytonosság emberének tartják, aki Merkel vonalát követi majd, de eddigi megnyilatkozásai alapján még nála is megengedőbb lehet a magyar kormánnyal szemben. Ezt a nemrégiben elhangzott kijelentése is igazolja, amely szerint, ha európai megoldást találnak a menekültválságra, az még nem azt jelenti, hogy mind a 27 országnak ugyanazt kell tennie és Magyarországot nem lehet kényszeríteni a menekültek befogadására.
Laschet a múltban igen szívélyes volt az Orbán kormánnyal és ódzkodott annak nyílt bírálatától. 2016-ban, az 1956-os forradalom 60. évfordulóján Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter fogadta, s bár addigra már számos, nemzetközi visszhangot keltett antidemokratikus törvényt fogadott el az Orbán kormány, Laschet erre utalást nem tett. Ellenben örömtelinek nevezte, hogy Magyarország az EU tagja, emlékeztetett a határnyitásra és külön kiemelte: »sokat köszönhetünk Magyarországnak.« Némi jóindulattal apró bírálatnak nevezhetjük talán a következő kijelentését: »A közös európai értékek a szabadság, a jogállamiság, a szolidaritás a jelenlegi uniós kihívások mellett is a megoldások alapját kell, hogy képezzék.«
Navalnij visszatért Oroszországba: rögvest letartóztatták
A New York Times Navalnij „rendkívüli bátorságát” dicséri:
„Alekszej Navalnij tudta, hogy letartóztatják, amint beteszi a lábát Oroszországba. Hiszen
Putyin elnök csak az elnyomást ismeri.
Ha most úgy dönt, hogy az ellenzéki politikust börtönben tartja, akkor egy nemzetközileg is elismert politikai fogollyal kell megküzdenie. De ha szabadon engedi Navalnijt, akkor az elnök saját támogatói előtt tűnne gyengének. Azonban azt a lehetőséget, hogy Navalnijjal megmérkőzzék a választásokon, Putyin vélhetőleg fontolóra sem veszi.”
A varsói Rzeczpospolita felszólítja Európát és különösen Németországot, hogy reagáljanak keményebben Navalnij letartóztatására:
„Eddig Putyinnak gyakorlatilag mindent megbocsátottak…
A német kormány ezért habozott egy kissé, mielőtt engedélyt adott volna az Északi Áramlat-2 építésének folytatására... Ezt a magatartást a Kreml tökéletesen megértette: tehát bármit megtehet Navalnijjal…
Alekszej Navalnijt nyomban a megérkezése pillanatában letartóztatják Oroszországban.
