Habár pontos adatok nem állnak rendelkezésre arról, hányan hagyták el Szerbiát az elmúlt évtizedben, egyes becslések szerint ez a szám 50.000 és 60.000 közé tehető évi szinten. A költözés mellett leggyakrabban azok a fiatalok döntenek, akik külföldön szeretnének tanulni. Ezt az utat választotta a bácspetrőci Jana Jovankovičova is, aki most másodéves a Vegyész- és Élelmiszertechnológiai Karon Pozsonyban. Habár a szlovákiai egyetem hallgatója, Jana már hónapok óta otthon él szülővárosában: a modern technológiának köszönhetően online követi az előadásokat és a gyakorlatokat, sőt a vizsgáit is ilyen úton teszi le.
A 2020/2021-es tanév kezdetén számos kétséggel és bizonytalansággal néztek szembe a külföldi egyetemisták Szlovákiában, hiszen nem volt egyértelmű, milyen módszerrel folyik majd a tanítás, továbbá az sem, a hallgatók beköltözhetnek-e a kollégiumokba. A külföldi tanulókat végül fogadták a diákotthonok, ehhez azonban olyan feltételeket kellett teljesíteniük, amelyek néhányuk számára nehézségeket okoztak. Azok a hallgatók kerültek különösen nehéz helyzetbe, akik nem a koronavírus szempontjából biztonságosnak ítélt országok valamelyikéből érkeztek. A biztonságos országok listáján ekkor Szerbia sem szerepelt.
Tanulás Szlovákiában – Szerbiából
„A középiskolai és felsőoktatási intézményekben zajló oktatás módját a jelenlegi helyzetben külön szabályok határozzák meg a Szlovák Köztársaságban, melyek értelmében az egyetemeken távoktatás (online oktatás) folyik”, mondja Marek Moška, a Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományos, Kutatási és Sportminisztériumának nemzetközi együttműködésért és európai ügyekért felelős államtitkára. Moška hozzáteszi:
„Vannak olyan kormányzati ösztöndíjasaink is Szerbiából, akik Szlovákiában maradtak a távoktatás idején, de vannak olyanok is, akik hazautaztak.“
Jana Jovankovičova is azok közé a tanulók közé tartozik, akik az új, szigorúbb feltételek mellett utaztak Szlovákiába, de később hazautaztak és az online térben folytatták tanulmányaikat.
„A járványhelyzet miatt a téli szemeszter első négy hetében csak laboratóriumi gyakorlataink lettek volna a tervek szerint, a következő kilenc hétben pedig előadások és más gyakorlatok következtek volna,“ magyarázza Jana Jovankovičova, aki elmeséli azt is, hogy a kollégiumba csak negatív teszt birtokában, egyhetes karantén után térhettek vissza, amelyet egy bérelt lakásban töltöttek Pozsonyban.
„Ehhez képest sajnos csak az első két hétben tartották meg a laborgyakorlatokat, ezután távoktatásra álltunk át. A kollégiumokban azt javasolták, költözzünk ki, ha tehetjük, így október elején én is hazaköltöztem Bácspetrőcre. Az előadásokat és a gyakorlatokat a Google Meet-en keresztül hallgattuk, a laboratóriumi gyakorlatok terén pedig protokoll-órákat vettünk. Ezeket rendes körülmények között is átvennénk, a gyakorlati rész elvégzésére viszont így nincs lehetőségünk“, foglalja össze a tapasztalatait Jana a rendkívüli körülmények között zajló oktatásról.
Jana Jovankovičova (Fotó: Magánarchívum)
A fiatal egyetemista az online úton történő vizsgázásról is beszélt és azzal kapcsolatban elmondta, szerinte nehezebb, mint a vizsgázás „hagyományos“ módja. „Habár először azt gondoltuk, online könnyebben lesznek teljesíthetőek a vizsgák, nem volt igazunk. A számonkérés elég szigorú volt, és majdnem minden tárgyból volt szóbeli rész is.“
A szerbiai egyetemekhez hasonlóan a nyári szemeszter Jana egyetemén is távoktatással indult. Többen úgy gondolják, hogy ez a félév már végig ilyen módon zajlik majd, hivatalos információk viszont még nincsenek.
„Az egyetemünkön nagy a hangsúly a gyakorlati jellegű tárgyakon és a laboratóriumi gyakorlatokon. Sajnálom, hogy a jelenlegi körülmények miatt meg vagyunk fosztva ezektől. Úgy látom, a távoktatásnak ez a legnagyobb hiányossága, hiszen a gyakorlatok magát a tanulást is jelentősen megkönnyítik, nélkülük a tananyag is sokkal szárazabbnak tűnik. A gyakorlati képzés azért is hasznos, mert jól felkészít a jövőbeli munkavégzésre.“
A koronavírus-járvány Jana szerint is mindannyiunk életét megváltoztatta.
„Önként és önkéntelenül is sokan zárkóznak most magukba, az embereknek nincs elegendő kapcsolatuk a külvilággal. Sokmindentől megfosztott minket a járvány, és pont emiatt el kellene kezdenünk jobban értékelni a dolgokat, amelyeknek a meglétét eddig természetesnek vettük“, emeli ki Jana és hozzáteszi:
„Úgy hiszem, ebből az állapotból más-más okokból, de mindenkinek elege van már. Mégis azt gondolom, hogy még egy ilyen sötét időszakban is meg kell próbálnunk a jó dolgokra koncentrálni. A jelenlegi helyzetben sokkal több időnk jut például önmagunkra, önmagunk megismerésére – mikor fókuszáljunk hát erre, ha nem most? J „
A Szlovák Köztársaság 2005 óta biztosít különböző ösztöndíjakat a külföldről érkező hallgatók számára, ezen belül külön kormányzati ösztöndíjakat nyújtanak a diaszpórában élő szlovákok részére. Ebből a külön támogatásból évente 20 vajdasági szlovák fiatal részesül. Az előző évben 85 frissen érettségiző fiatal jelentkezett a szlovák oktatási minisztérium felsőoktatási pályázatára: közülük 20-an kapták meg az ösztöndíjat, 35-en várólistára kerültek arra az esetre, ha valaki a támogatásról lemondana, a többi 29 személy pályázatát elutasították. Ez a szám azonban csak a töredéke a Szlovákiában tanuló diákok számának, sokan vannak ugyanis, akik ösztöndíj nélkül is úgy döntenek, ott folytatják tanulmányaikat.
Cserediákként Belgiumban a járvány idején
Iva Gajić az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának negyedéves hallgatója, újságírást tanul. A mostani tanév téli szemeszterét a belgiumi Kortrijk városában töltötte.
„Egy félévet töltöttem a kortrijki Howest egyetemen és annak ellenére, hogy a járvány megzavarta a dolgok normális működését, kicsit sem bántam meg ezt a döntést”, mondja Iva, majd elmeséli azt is, hogyan zajlott a kiutazás.
„Amikor megérkeztem Belgiumba, PCR-tesztet kellett csináltatnom és tizennégy napos karanténba vonulnom, ahonnan csak a boltba és a gyógyszertárba mehettem ki. Az utazás előtt egyetlen komoly akadállyal szembesültem – a vízum kérelmezésével, amelyre augusztus második feléig nem volt lehetőség, így addig az egész út bizonytalan volt. “
Belgiumban Iva ottlétének idején is éjféltől reggel 5 óráig tartó kijárási tilalom volt érvényben.
Iva Gajić (Fotó: Magánarchívum)
„A kávézók és az éttermek október óta zárva tartottak, így a kijárási tilalom nem igazán hatott ki a mindennapjaimra. Az előadások többségét személyes jelenlét mellett tartották meg, mivel a mi csoportunk kis létszámú volt. Azokat az előadásokat, amelyeket a belgiumi tanulókkal együtt hallgattunk, természetesen már online követtük”, meséli Iva, akinek “hagyományos” és online vizsgái egyaránt voltak a külföldön töltött hónapok alatt.
„Fontos megemlíteni, hogy több vizsgám is projekt alapú volt, így a teljesítéshez át kellett adnunk és meg kellett védenünk a kész munkát, akár személyesen, akár online.”
Iva egyébként azt mondja, a már egy éve tartó, szokatlan körülmények között sem unatkozott Belgiumban.
„Szerencsés voltam amiatt, hogy kollégiumban laktam, így nem unatkoztunk annak ellenére sem, hogy nem volt lehetőségünk elmenni bulizni vagy akár kávézni. Sokat utaztunk országszerte és felfedeztük a városokat, számomra ez volt a csereprogram legjobb része. Hétköznapokon általában kerékpárral mentünk az egyetemre (a kerékpározás Belgiumban különösen nagy népszerűségnek örvend), utána pedig együtt ebédeltünk és barátkoztunk a közös helyiségekben”.
Persze interjúalanyunk is úgy látja, hogy valamennyire mégiscsak hatással volt a járvány a csereprogramban töltött hónapokra.
„Bizonyos szinten valóban kihatott a helyzet a mindennapjaimra, de ismét csak azt tudom mondani, hogy szerencsésnek érzem magam amiatt, hogy kollégiumban éltem és sok értékes embert ismertem meg, akikkel az időm nagy részét együtt tölthettem. Az egyetlen hiányosság az volt, hogy nem lehetett részünk olyan programokban, eseményekben, amelyekről az ottaniak sokat meséltek. Őszintén szólva viszont ezt sem élem meg nagy hiányosságként”, foglalja össze az élményt Iva Gajić.
Vladimira Dorčova Valtnerova (Storyteller)
Illusztráció (Fotó: Pixabay)
Ez a cikk az Együtt az aktív polgári társadalomért – ACT című projektum keretein belül jött létre, amelyet a Helvetas Swiss Intercooperation és a Građanske inicijative szervezetek bonyolítanak le a svájci kormány támogatásával. A cikkben közölt szerzői álláspontok és vélemények nem feltétlenül tükrözik a svájci kormány, a Helvetas és a Građanske inicijative álláspontját és véleményét.
A cikk szerb nyelvű változata:
Storyteller: Izazovi studiranja u inostranstvu u vreme epidemije korona virusa
A cikk szlovák nyelvű változata:
