Donald Trump második alkotmányos felelősségre vonási tárgyalásának negyedik napján a volt elnök ügyvédei 16 helyett alig több mint 3 óra alatt befejezték védőbeszédüket. De még ezt az időt is csak úgy tudták kitölteni, hogy háromszor lejátszották ugyanazt a több perces videóösszeállítást, amely ráadásul nem is a tárgyról szólt.
A csoport vezetőjének első napi gyatra szereplése miatt Trump azonnal le akarta őt váltani, de a negatív kicsengés miatt Bruce Castor maradhatott, mindössze annyi történt, hogy pénteken már csak mellékszerepet kapott. Másik első napi ügyvédjével ugyan a volt elnök meg volt elégedve, hiszen David Schoen harsogva hirdette védence ártatlanságát és fenyegette a másik oldalt, ám Schoen maga akart kiugrani a csapatból – amit viszont Trump nem engedett. A kompromisszumos megoldást egy korábban meg sem szólaló ügyvédnek, Michael van der Veennek a főszerepe jelentette, ami jó húzásnak bizonyult.
Rendkívül agresszív stílusban, teátrálisan lekezelő és kioktató hangvétellel, a jól ismert ügyvédi fogások ügyes alkalmazásával van der Veen – akinek a philadelphiai cége autóbalesetes meg kutyaharapásos kártérítési ügyekkel foglalkozik – védekezés helyett támadásba lendült át:
„Hátborzongató, szörnyűséges hazugság” azzal vádolni a volt elnököt, hogy erőszakra biztatott volna – szögezte le és „bizonyítékhamisítást” meg „videómanipulálást” tulajdonított a másik félnek.
A Trump január 6-i beszédéből kiemelt „Pokolian fogunk harcolni!” felszólítás szerinte nem lázítás volt, hanem „politikusi fordulat”, amelyet az alkotmány kiemelten véd, különösen a választott tisztségek viselőinek esetében. Azon nyomban be is mutatta saját pergősre vágott tízperces videóösszeállítását, amelyben demokrata politikusok tucatjai használják a „harcolni” igét interjúkban és nagygyűléseken. Azt persze „elfelejtette” hozzátenni, hogy egyikük sem szólított fel alkotmányos eljárás megakadályozására.
A védelem fő célja az volt, hogy büntetőjogi szintre vigye a tárgyalást és annak szigorú eljárási és bizonyítási szabályait kérje számon az alkotmányos vádat képviselőkön, nem egyszer megszégyenítést célzó leckéztetésnek alávetni az impeachment-menedzsereket, különösen Jamie Raskint, a képviselőházi csapat vezetőjét.
„[A demokraták] érvei gyengébbek, mint amit egy első éves joghallgatótól elvárnék” – vetette Raskin szövetségi képviselő szemére, aki 25 évig tanított alkotmányjogot egy tekintélyes washingtoni egyetemen.
A „védelem délutánjának” egyik legérdekesebb mozzanata az volt, amikor David Schoen – Trump első napi kedvence (aki kapedlijének levételéről vált ismertté) – „bevetette a Kálvária-érvet”. Történt ugyanis, hogy a vád képviselői előző nap bemutattak egy Twitter-bejegyzést Trump egyik hódolójától, aki a január 6-i Menetelés Trumpért c. rendezvény plakátját tweetelve ezt üzente Trumpnak:
„Jön a kálvária, Elnök Úr!” („The calvary is coming, Mr. President!”)
Az impeachment-menedzserek úgy tolmácsolták ezt, hogy a Trump-fanatikus hölgy a lovasságot (angolul: calvary) ígérte meg az akkori elnöknek. Az azonos betűkből álló két szó összekeverése vagy téves betűzése ugyanis elterjedt jelenség az amerikai angolban, ennek Trumpot megelőző hosszú irodalma is van. A kálváriát Calvary-nek kell írni, nagy vagy kis kezdőbetűvel, attól függően, hogy a jeruzsálemi Golgota (Koponyák helye) latin változatáról van-e szó, vagy a vidékünkön is ismert keresztúti ájtatosságok jelképes helyszínéről.
David Schoen szerint a Trump-hívők nem lovasságot ígértek, hanem igazi Kálváriát: „[A vád képviselője] azt próbálta elhitetni önökkel Trump elnök támogatóiról, hogy azt hitték, az elnök fegyveres támogatókat akart január 6-i beszédéhez, félkatonai csoportokat, fizikai összetűzésre kész lovasságot. A probléma abban áll, hogy a valódi szöveg pontosan az ellenkezőjét jelenti.
A tweetelő [hölgy] a Kálváriát ígérte magával hozni az elnök beszédére, Krisztus keresztre feszítésének nyilvános megjelenítését, a mi keresztény hitünk, a szeretet és a béke jelképét” – mondta fedetlen fővel (az asztalnál viszont kapedliban ülő) Schoen…
A védőügyvédek orgia/orgona típusú nyelvbotlásait nem is soroljuk, a lovasság „kalvarizálása” azonban minden határon túlmegy. Különösen azért, mert a fehér felsőbbrendűséget hirdető szervezetek nagyon is szeretik magukat felfegyverzett „lovasságnak” nevezni és megjeleníteni. Akkor is ez történt, amikor december elején motorkerékpárokkal és kisteherautókkal felvonultak Washingtonban Trump „győzelme” mellett tüntetni.
Arról nem is beszélve, hogy James Martin, az ismert jezsuita szerzetes, Ferenc pápa rendkívüli megbízottja azonnal megjegyezte a Twitteren:
„A Kálvária elhozatalát nem lehet értelmezni (hacsak nem az ellenfél keresztre feszítésére utalnak). Egyetlen kereszténytől sem hallottam még, hogy »elhozzuk a Kálváriát«”
A vártnál rövidebb, de első pillantásra hatásos védőbeszéd után a szenátoroknak lehetőségük volt kérdéseket feltenni mindkét félhez. A kérdések többsége a „saját oldalhoz” érkezett, hogy besegítsen a vád, illetve a védelem kifejtésébe. A három legagresszívabb republikánus szenátor a szünetekben is együttműködött a védelemmel – de hát politikai, nem pedig bírósági eljárásról lévén szó, ezt sem lehet megtiltani.
A legizgalmasabb kérdés az volt, hogy Trump tudott-e és mikor az ostromlók Mike Pence alelnök elleni fenyegetéseiről („Akasszátok fel Mike Pence-t!”), mielőtt a közelharc alatt is kritizálta saját alelnökének „gyávaságát”. A védők ezt tagadták, noha éppen egy republikánus szenátor állítja, hogy ő maga telefonálta ezt meg az elnöknek, amikor az alelnököt ki kellett menekíteni az ülésteremből.
A kérdés-válaszok befejeztével a Szenátus visszaalakult törvényhozássá és a január 6-i lázadókat stratégiailag félrevezető rendőrnek, a terembe hívott Eugene Goodmannak odaítélte a Kongresszus legmagasabb kitüntetését.
A Szenátus washingtoni idő szerint szombat délelőtt folytatja a tárgyalást, amelynek – ha nem döntenek tanúk meghallgatásáról – ma akár vége is lehet. Egyelőre mindenki azt várja, hogy ha néhány republikánus szenátor rá is szavaz a Trump elleni vádra, számuk nem éri majd el az elítéléshez szükséges 17-et.
A nap csattanója azonban az ülés berekesztése után pár perccel következett be. Kiszivárgott ugyanis Trump egyik legfontosabb képviselőházi csatlósának, a kisebbségi vezető Kevin McCarthy-nak a január 6-i telefonbeszélgetése az elnökkel. McCarthy is telefonált a Fehér Házba, hogy Trump rendelje el a Kongresszus hatékony védelmét, mert hívei betörtek a Kapitóliumba és halálos fenyegetést jelentenek. A kritikus részlet így hangzott:
Trump: „Hát Kevin, azt hiszem, ezek az emberek jobban fel vannak háborodva a választások miatt, mint te.
McCarthy: „Mit gondolsz, ki a f..szal beszélsz te így?”
Ennek ellenére McCarthy ellenezte az alkotmányos felelősségre vonást. Ez mindenesetre kiváló rálátást nyújt a republikánus körök belső viszonyaira…
Kit hívsz, ha bajban vagy: A kálváriát vagy a lovasságot? (Merriam-Webster szótár-illusztráció)