A Tisza árterületéről szinte eltűntek az erdők, s velük odaveszett számos növény- és állatfaj otthona. A természetes erdők helyén hibrid ültetvényeket találhatunk – ezek keresztezett fafajták annak érdekében, hogy minél gyorsabban növekedjék a fa, minél előbb ki lehessen vágni és pénzzé tenni. A természetes erdők felújításán érdemben nem dolgoznak az illetékesek, miáltal az árvízveszély is fokozódik. A faipar nyeresége kedvéért a biodiverzitást is veszélyeztetik – így vélekednek a Családi Körnek nyilatkozó szakértők.
Az öreg füzek és fehér nyárfák keskeny erdőszegélyén keresztül felsejlik egy tavacska. Csobban a víz, felrepülnek a kis tóról a gólyák és a gémek, elrejtőznek a túlparti fákon. Körös-körül nád és láp, a sárban látni a vaddisznók és az őzek lábnyomait. Néhány fűzfatörzs annyira meg van rágva, hogy hamarosan ki fognak dőlni – hódok lakomáztak itt.
Az erdei idill pereméről egy tisztásra téved a tekintet. A tisztáson csönd, csak néha szalad át rajta egy-egy ijedt őz búvóhelyet keresve. Valamikor itt is erdő volt, mára azonban eltűnt.
Természetes fehér nyárfa (Fotó: Mina Delić)
A Tiszához hasonló nagy síksági folyók menti erdők igen fontosak az emberek és a természet számára – kulcsfontosságúak az ivóvízforrás megőrzése szempontjából, védenek az áradástól, és számos növény- meg állatfaj otthonát képezik.
Ilyen ártéri erdő – azért nevezik így őket, mert a folyók árterületén nő – igen kevés maradt Európában. Az ártéri erdők 90 százaléka eltűnt, s ami még megvan, annak állapota kritikus. Az ártéri erdők Európa legdurvábban tönkretett természetes ökoszisztémái, és ezért az élőhelyekről szóló európai irányelvek „az erdei élőhelyek elsőrendű fontosságú típusaként” nevezik meg őket.
Európában az ártéri erdőket sok helyütt a faiparban használatos fák ültetvényeivel váltották fel. Olyan hibridekről van szó, amelyeket az amerikai és az európai fekete nyárfa keresztezésével állítottak elő, mert ezek hasznosabbak, mint az őshonos fák. Azért termesztik őket, mert gyorsan növekednek, ellenállóbbak a betegségekkel szemben és korábban lehet őket kivágni.
Ily módon egész ökoszisztémák tűnnek el, mondja a Családi Körnek Saša Rajkov, az újvidéki Biodiverzitási Kutatóközpont (Centar za istraživanje biodiverziteta) ökológusa.
„A természetre való hatás szempontjából nem sok különbség van aközött, amikor egy erdőt felszántanak, meg aközött, amikor hibrid nyárfákat ültetnek az erdők helyébe. Így az erdőből nem marad más, mint ’erdei föld’, ami egy földhivatali jogi kifejezés. A hibrid nyárfák sora csupán annyira hasonlít az ökoszisztémára, amennyire a villanykarók sora az utcán” – magyarázza Rajkov.
Az EEA (Európai Gazdasági Térség) 2019. évi beszámolójában olvasható, hogy egyes európai folyók, köztük a Tisza néhai árterületük majdnem 100 százalékát elveszítették.
Milan Ružić, a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Társulás (Društvo za zaštitu i proučavanje ptica Srbije) ornitológusa szerint kevés olyan folyó van Szerbiában, melyet annyira elváltoztattak volna, mint a Tiszát: az embereket megfosztották az árterületüktől, amit szántóföldekké és ültetvényekké változtattak át. Ružić úgy véli, hogy a hibrid fák mindenekelőtt a faipar szükségleteit szolgálják, és a legértékesebb, legjelentékenyebb madaraink, amelyek a nemzeti és a nemzetközi Vörös listákon szerepelnek, mint a rétisas, a fekete gólya és sok más madárfaj, elkerülik őket.
A természetes élőhely maradványa a Felső-Tisza-vidéken (Fotó: Mina Delić)
„A fekete gólya nem tud bármily fára fészket rakni az erdőben. Dús lombú fára van szüksége, melynek nagy, erős oldalágai vannak, a klónozott nyárfák pedig nem ilyenek”, teszi hozzá Ružić.
Hasonló problémája van az erdei bagolynak is, folytatja, mivel a kivágásra érett, 30 centiméteres átmérőjű fatörzseken nem tud odút találni még akkor sem, ha negyven évig elél az ilyen fa. A bagolynak legalább 60–70 éves fákra van szüksége, amelyben olyan odú képződött, ahol fészket tud rakni, még vagy 20 évig el tud lakni benne, és rágcsálókat lakmározni, ami egy erdő számára nagyon fontos, nehogy túlságosan elszaporodjanak a rágcsálók.
A hibrid erdők az idegenhonos rovaroknak és növényfajoknak is kedveznek.
Amint a Tartományi Természetvédelmi Intézet (Pokrajinsi zavod za zaštitu prirode) illetékesei mondják, ezek az inváziós fajok messzi távolból érkeztek hozzánk, itt nincsenek ellenségeik (paraziták, betegségek stb.), úgyhogy sikeresen versenyeznek a hazai fajokkal a forrásokért (víz, fény, tápanyagok). Növekedvén és szaporodván képesek elpusztítani a természetes növénytársulásokat, és teljesen megváltoztatják az élőhelyeket.
„Egy természetes, érintetlen erdőben, amely szintezettséggel rendelkezik és nagy lombsátor borítja, sokkal nehezebben terjednek el az invazív növények, mert nagy a konkurenciájuk” – magyarázza Milan Ružić.
Az ártéri erdők felújítását egész Európában szorgalmazzák, csak Szerbiában nem
A nyárfaültetés Szerbiában már a múlt század közepén megindult a faipar szükségletei miatt. A Šuma folyóiratban, amit a Srbijašume közvállalat ad ki, 2002-ben megjelent az az adat, mely szerint Vajdaságban a hibrid ültetvények alkotják az erdők 45 százalékát.
Az ültetvények a Vojvodinašume és a Vode Vojvodine hatáskörébe tartoznak. Az előbbi közvállalat foglalkozik a vajdasági köztulajdonú erdők legnagyobb részével, az utóbbi pedig mindenekelőtt az ártéri erdők védelmi funkcióját tartja szem előtt (ti. ezek az erdők védenek az áradástól és a talaj eróziójától). Ez a két közvállalat együttműködik a Síksági Erdészeti és Környezetvédelmi Intézettel (Institut za nizijsko šumarstvo i životnu sredinu). Marko Marković szerint, aki a Vojvodinašume erdészeti, ökológiai és fejlesztési operatív igazgatója, ez a vállalat az intézettel együttműködve újfajta hibrid nyárfákat fejleszt.
Marinković biztosított bennünket, hogy tiszteletben tartják a természetvédelmi szempontokat, és szorgalmasan dolgoznak a különböző érdekek egyeztetésén. Elmondta azt is, hogy Vajdaság területén rendkívül megváltoztak az ártéri erdők (őshonos nyárfák, fűzfák és kocsányos tölgyek) természetes élőhelyeinek ökológiai feltételei, ami miatt hibrid nyárfákkal kellett fölváltani őket.
„A hidrológiai rendszer megváltozása nagyon nagy mértékben károsította a hazai fekete nyárfát. Ez a fa a jelenlegi természeti feltételek közepette generatív módon csak nehezen szaporodik, ezért komoly mértékben veszélyeztetett a biológiai fönnmaradása.”
Francine Hughes, aki ökológiával és a vizes élőhelyek konzerválásával foglalkozik a cambridge-i Anglia Ruskin Egyetem emeritus munkatársaként, úgy véli, hogy az ártéri erdők elveszítették spontán megújulási képességüket, ezért szükség van az élőhelyeik megújítására.
„Az árterületek megújítása új hordalékrétegeket biztosít, és léteznek fajok, ilyen a fekete nyárfa, amelyeknek szükségük van friss hordalékra és sok napfényre ahhoz, hogy regenerálódjanak” – magyarázza Hughes.
Noha 2008 májusában a Vojvodinašume olyan döntést hozott, mellyel megtiltotta a természetes erdők átalakítását hibrid ültetvényekké, az illetékesek továbbra sem dolgoznak az erdők felújításán, márpedig Európában és az egész világon ez a fő tendencia.
A Szerbiai Természetvédelmi Intézettel (Zavod za zaštitu prirode Srbije) való együttműködésről kötött megállapodás értelmében a Vojvodinašume vállalatnak kötelessége az ültetvények egy részét visszaváltoztatni természetes erdőkké. A megállapodás szerint az intézet választja ki azokat az ültetvényeket, amelyeket, miután a fák elérik a technikai érettség fokát és kivágják őket, a Vojvodinašume köteles természetes erdőkké visszaalakítani.
Marko Marinković szerint a magas hozamú ültetvények természetes erdőkké való visszaalakítása gazdasági kárt okoz, azonban ő is belátja, hogy a biodiverzitást egyensúlyban kell tartani és meg kell védeni.
Azonban még ha az ültetvényeket vissza is változtatják természetes erdővé, továbbra sem cél ezek megőrzése. Továbbra is a tarvágás módszerét alkalmazzák, ami azt jelenti, hogy adott területen minden vagy majdnem minden fát kivágnak, nem csak egyes fákat. Az ilyen helyeken elaprózódás következik be, azaz az ökológiai folyosó élőhelyei széttöredeznek, elszegényednek és csökken a biodiverzitás.
Bojan Tubić, a Vojvodinašume erdészmérnöke szerint a felújított erdőkkel ugyanúgy bánnak, mint azelőtt az ültetvényekkel:
„Ezek az erdők nem állnak semmiféle védelem alatt, egyszerűen csak megváltoztak a fajfajták, amelyekkel ugyanúgy gazdálkodnak, mint korábban. A fehér nyárasra például tarvágás vár. Ezekben az erdőkben semmit sem engednek át a korhadás természetes folyamatának.”
Tubić szerint megfigyelhető az a törekvés, hogy a klónozott nyárfákat oda ültessék, ahol a legnagyobb hozamot hozzák, és azokat a helyeket, amelyek nem a legalkalmasabbak a hibrid nyárfák számára, visszaadják a természetes fajoknak (fehér nyárfa, magyar kőris, kocsányos tölgy stb.).
Francine Hughes szerint érzékelhető az is, hogy „természetközeli” erdőkkel folyjon a gazdálkodás, ezért a tarvágás helyett az egyes fatörzsek kivágása, a szálalás a tendencia. Ez az ültetés helyett a természetes regenerációt támogatja, valamit a monokulturális erdők vegyes erdőkké való visszaváltoztatását.
Fenntartható gazdálkodás – erdőgazdálkodási tanúsítványok
Alen Kiš a Tartományi Természetvédelmi Intézetből (Pokrajinski zavod za zaštitu prirode) elmondta, hogyan lehet felismerni, hogy valamely termék (pl. bútor) olyan erdőből származik-e, amelyen fenntartható gazdálkodás folyt. Mint mondta, a régióban az erdőgazdálkodási tanúsítvány két nemzetközi szisztémája van jelen: az FSC (Forest Stewardship Council, magyarul: Erdőgondnoksági Tanács) és a PEFC (Programme for the Endorsement of Forest Certification, magyarul: Páneurópai Erdő Tanúsító Tanács).
„Az FSC-tanúsítvány többek között kötelez arra, hogy a vizek, az utak és a települések szélén védelmi (’buffer’) övezeteket létesítsenek. Ezek a közel természetes állapotban lévő övezetek különösen fontosak a monokultúrák esetében (mint amilyenek a hibrid nyárfaültetvények), amelyeken belül élőhelyeket és ökológiai folyosókat képeznek. A vízfolyások melletti 10–30 méter széles erdősávok megőrzése elengedhetetlen ahhoz, hogy megőrizzük az zöld folyosók átjárhatóságát, különösen a tarvágás periódusaiban és az erdők felújításának idején.”
Az SGS Beograd társaságtól, mely Szerbiában a tanúsítást végzi, azt hallottuk, hogy ha valaki nem tartja magát a szabványhoz, és nem foganatosítja időben a korrekciós intézkedéseket, akkor elveszíti a tanúsított kliens státuszát. Az SGS Beograd kiadta a JP Vojvodinašume bizonyítványait, a JVP Vode Vojvodine azonban nem rendelkezik fenntartható erdőgazdálkodást igazoló irattal.
Mina Delić (fordította: Radics Viktória)
A szöveg a CINS oknyomozó újságírói iskolájának keretén belül készült, a WWF Adria-Srbija „Da nam klima štima” projektjének támogatásával, amit Svédország kormánya finanszíroz. A szöveg tartalmáért kizárólag a szerző felel, és nem képviseli szükségképp sem a WWF Adria-Srbija, sem a donátor nézeteit.
Kivágásra ítélt klónozott nyárfa (Fotó: Mina Delić)
