„Rájöttünk, hogy a lehetetlen is lehetséges” – foglalja össze a végéhez közeledő tanévet Jarmila Vrbovska, a bácspetrőci (Bački Petrovac) Jan Kollar Gimnázium igazgatónője. Elmondása szerint a tanulóknak –különösen a lelkiismereteseknek– nem volt egyszerű az év, általánosságban viszont javultak a jegyeik. A tanároknak csökkenteniük kellett a tanyagot, a hangsúlyt arra kellett helyezniük, hogy minél jobban kihasználják a forrásokat. A cél az volt, hogy a diákok minél többet tanuljanak meg azokból a tárgyakból, amelyek a továbbtanuláshoz szükségesek számukra. Tanárok és diákok is meséltek a Storytellernek arról, hogyan élték meg a lassan véget érő tanévet.
A Jan Kollar Gimnáziumban jelenleg tíz szlovák és négy szerb osztály van, összesen 283 diák tanul itt. A tizennégy osztály közül tizenegy általános szakirányú, háromnak a keretein belül pedig szakácsnak tanulhatnak a diákok.
„Lassan véget ér a 2020/2021-es iskolai év, és vele együtt a kombinált oktatási rendszer is. Ennek a módszernek a lényege, hogy az osztályok fele jelenléti, a másik fele pedig online oktatásban részesül, heti váltással. Egy tanteremben legfeljebb tizenöt tanuló tartózkodhat egyidőben, valamint továbbra is érvényesek a szigorú higiéniai és egészségügyi előírások”, kezd mesélni az igazgatónő a járványhelyzet miatt bevezetett új rendszerről.
A tanárok és a diákok már az előző tanévben is kipróbálhatták ezt az oktatási módszert, így lehetőségük adódott leszűrni a tanulságokat. Vrbovska szerint mindenkinek sokat segített például az a továbbképzés, amely az online oktatással és az azt segítő, többféle egyszerű és ingyenes felülettel foglalkozott.
Jarmila Vrbovska igazgatónő szerint a gimnáziumi közösség sikeresen vészelte át ezt az időszakot
„A munkatársakkal is az online térben kommunikálunk, virtuális úton tartunk üléseket. Az adminisztratív ügyeket is főként elektronikus úton intézzük. A gimnáziumhoz tartozó diákotthon a hét folyamán a kapacitásának a felével működik, igazodva a tantermekre is vonatkozó létszámkorlátozáshoz”, mondja az intézményvezető.
Az online oktatás és a kombinált oktatás egyaránt nagyon sok munkával jár
A távoktatás és a kombinált oktatás lassan már teljesen megszokottá válik. Míg egyesek úgy érzik magukat ebben a rendszerben, mint hal a vízben, mások még mindig a sötétben tapogatóznak. A bácspetrőci gimnáziumban például sokkal több a munka az érintettek szerint, mint a rendes oktatás idején.
„A tanároknak sokkal többet kell dolgozniuk. Habár a jelenléti oktatás során harmincperces egy óra, nekik a másik csoporttal is foglalkozniuk kell. Az éppen otthonról tanuló diákok számára is elő kell adniuk a tananyagot, feladatokat kell adniuk nekik, azokat át is kell nézniük és ki is kell javítaniuk. Közvetlen, személyes kapcsolat nélkül nagyon nehéz elvégezni mindezt a munkát”, magyarázza az igazgatónő.
„Teljesen elveszítettük az időérzékünket, reggeltől estig dolgoztunk, hogy mindent teljesíteni tudjunk” – meséli Sonja Antanasijević földrajztanárnő a járvány miatt bevezetett oktatási rendről
Sonja Antanasijević földrajztanárnő úgy látja, hogy a koronavírus második hullámának idején jól teljesítettek a diákok – amikor megfelelő volt az internetkapcsolat.
„A távoktatás nagy előnye, hogy sok videóval, prezentációval dolgozunk. A személyes interakció hiánya ezzel szemben egyértelmű hátrány. Nincs lehetőség megosztani egymással az ötleteket, gondolatokat, vicceket. Előfordul viszont persze, hogy egy helyzet nem tökéletes. Ilyenkor csak az alkalmazkodás marad, és a várakozás arra, hogy véget érjen”, mondja.
Az igazgatónő által említett továbbképzés Sonja szerint is sokat segített, fontos volt ugyanis odafigyelni arra, hogy minél sokszínűbb és érdekesebb legyen az oktatás.
„A földrajzórák Google tantermen keresztül folytak. A tananyagot igyekeztem minél érdekesebbé tenni, például videók formájában. Használtam a World Wall alkalmazást is, aminek a segítségével a tanulást segítő kisebb játékokat készítettem. Az volt a célom, hogy a diákok úgy sajátítsák el a szükséges tudást, hogy közben szórakoznak is. Segítették a munkát továbbá az RTS Planet műsorai is”, meséli a tanárnő.
Szerinte a diákoknak sem volt egyszerű az élő szót billentyűzetre cserélni, sokszor kellett például az iskolában elismételni a tananyagot, amit korábban már elküldött online. Sonja egyébként azt meséli magáról, hogy nem követi mindenáron a tantervet:
„A diákok kérdései gyakran visznek eltérő irányba attól, amit eredetileg terveztem. Ilyenkor igyekszem követni azt, ami őket érdekli. Emiatt csökkentettem is a tananyagot, és igyekeztem csak a legfontosabb részekre összpontosítani, azokhoz ragaszkodni.”
Nem egyformán élik meg a diákok az újfajta oktatást
A tanulók is úgy látják, hogy a távoktatásnak egyértelmű előnyei és hátrányai is vannak.
A kölpényi (Kulpin) Lucija Babjak harmadikos a gimnáziumban. Szerinte a bevezetett rendszer legnagyobb hátránya az, hogy az osztálytársakat elválasztották egymástól, így jóval kevesebbet találkozhatnak egymással.
„Sokakat választottak el a legjobb barátaiktól, sajnos így jártam én is. Nem jó az sem, hogy sokkal kevesebbet vettünk át a tananyagból, mint amennyit egy átlagos tanév alatt átvettünk volna – persze ennek a diákok többsége inkább örül”, mondja Lucija. Szerinte nagy segítség viszont ez a fajta tanrend azoknak, akik a környező településekről utaznak az iskolába, hiszen a rövidített óráknak köszönhetően hamarabb hazaérnek.
A bácspetrőci, szintén harmadéves Dajana Brna kezdetben nagyon örült az online oktatásnak.
„Filmbe illőnek tartottam ezt a módszert, olyan dolognak, ami nálunk elképzelhetetlen. Örültem, hogy kipróbálhatok valami újat”, meséli a tanuló. Dajana lelkesedése viszont szép lassan alábbhagyott:
„Az elejében teljes erőbedobással tanultam, minden apró részletre odafigyeltem. Ahogy a helyzet egyre súlyosabbá vált, fokozatosan csökkent a szorgalmam. Minden anyagot önállóan kellett megérteni és megtanulni, ehhez pedig nem volt elegendő motivációnk és energiánk ezek között a körülmények között. Teljesen kimerültem egy idő után”, meséli.
Hasonló élmény volt a diáklánynak a kombinált oktatási rendszer is: „Ugyanezt éltem át a kombinált oktatással kapcsolatban is: kezdetben jónak tűnt, az év végére azonban rendkívül fárasztó lett. A legnagyobb hátránya ennek a módszernek szerintem az osztályok két csoportra osztása, ami miatt értékes, közösen töltött perceket veszítettünk el.”
A kombinált rendszer előnyét Dajana abban látja, hogy a tanulók megtanultak önállóan dolgozni, ami segít az egyetemi évekre való felkészülésben is.
Vannak viszont olyan diákok is, akik úgy érzik magukat, mint hal a vízben.Iveta Kanja számára például kifejezetten jó élmény az online oktatás:
„Először azt gondoltam, furcsa lesz a változás, de százszor könnyebb így a tanulás. Jól fel tudok készülni mindenre, megcsinálom a feladataim, és ezután még jut időm a pihenésre, közös programokra is a barátaimmal és a családommal”, foglalja össze. Fontosnak tartja megemlíteni viszont azt is, hogy mint mindennek, ennek a módszernek is vannak hátrányai:
„Elveszett az élénk, vidám légkör a tantermekből. Csendesek vagyunk és csak kis csoportokban beszélgetünk. Szinte elfelejtettem már, hogy néz ki néhány osztálytársam, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül.”
„Úgy éreztem magam, mint egy gép, ami versenyt fut az idővel”
A motiváció csökkenése és az új helyzettel járó egyéb nehézségek miatt sokaknak volt szükségük támogatásra.
„Az iskola pedagógusa és pszichológusa voltak ezen a téren a legaktívabbak. Ők sokat segítettek a nehézségek leküzdésében, a tanárokkal és a szülőkkel egyaránt sokat dolgoztak”, meséli Jarmila Vrbovska igazgatónő. Szerinte a tanárok és a gimnáziumi közösség viszonylag sikeresen vészelte át ezt az időszakot.
Sonja Antanasijević a nehézségekkel kapcsolatban azt meséli, hogy néha úgy érezte magát, mint egy gép, ami versenyt fut az idővel:
„Nehéz volt minden elvárásnak eleget tenni. Ott volt rajtunk a nyomás a minisztérium felől, mindent az új protokoll szerint kellett csinálnunk. A diákok kérdéseire is válaszolnunk kellett, és az adminisztratív feladatokat is el kellett végezni. Teljesen elveszítettük az időérzékünket. Reggeltől estig dolgoztunk, hogy mindent teljesíteni tudjunk”, mondja a földrajztanárnő és hozzáteszi:
„Egyszercsak elkezdtem azt érezni, hogy mindannak, amit csinálok, semmilyen eredménye sincs. Ez az érzés akkor volt a legerősebb, amikor szembesültem a diákok tudásának a szintjével. Hiába küldtem el a tananyagot, a tudásuk nagyon hiányos volt. Hiányzik a kellemes hangulat is, amit megszoktunk a tantermekben: a mosolygós és mindig telefonozó diákok, a szórakozás az órák között, és persze a meggyőző kifogások keresése, amivel el lehet érni egy-egy ellenőrző elhalasztását.”
Vladimira Dorčova Valtnerova
Ez a cikk az Együtt az aktív polgári társadalomért – ACT című projektum keretein belül jött létre, amelyet a Helvetas Swiss Intercooperation és a Građanske inicijative szervezetek bonyolítanak le a svájci kormány támogatásával. A cikkben közölt szerzői álláspontok és vélemények nem feltétlenül tükrözik a svájci kormány, a Helvetas és a Građanske inicijative álláspontját és véleményét.
A cikk szerb nyelvű változata:
Školska 2020/2021. godina: Shvatili smo da je i nemoguće moguće
A cikk szlovák nyelvű változata:
Gymnaziálny život v Báčskom Petrovci: Naučili sme sa, že aj to nemožné je – možné
