„A járvány arra tanított meg, hogy senki sem fog segíteni rajtunk” Még mindig bizonytalan a vendéglátósok és a zenészek helyzete, előre tervezniük szinte lehetetlen

A koronavírus mindannyiunk életébe gyökeres változásokat hozott. Akik jobban jártak, azok átszervezték az életüket és alkalmazkodtak az új helyzethez, sokan viszont elveszítették a munkájukat vagy arra kényszerültek, hogy bezárják a vállalkozásukat. A vendéglátóiparban dolgozók és a zenészek közül sokan tartoznak az utóbbi csoportba, hiszen az ő esetükben különösen nehéz volt bevételhez jutni. Lapunknak ők nyilatkoztak arról, hogy hogyan élték meg az elmúlt időszakot, és milyen kreatív ötletekkel sikerült túlélniük a teljes lezárást is.

–A legtöbb vállalkozót váratlanul, felkészületlenül érte a helyzet. Olyan szabályokhoz kellett alkalmazkodunk, amelyek teljesen újak voltak számunkra. Már a munkaidő korlátozása is nehézséget okozott, de arra álmunkban sem gondoltunk volna azelőtt, hogy elrendelhetik a teljes bezárást – kezd mesélni Gere Zsiros Elvira, a zentai Papuli étterem tulajdonosa arról, hogyan vészelte át a csapat a kihívásokat.

A bevezetett korlátozások szerinte nem mindig voltak logikusak:

–A korlátozó intézkedések nagy része nem is érthető. Színházba, boltba mehettek az emberek, a tömegközlekedésről nem is beszélve. Étterembe nem idegenekkel szokás menni, ezért érthetetlen számomra, miért jelent ezeknél nagyobb veszélyt például egy családi ebéd. Mi mindenesetre betartottuk a szabályokat, rendszeresen ellenőriztek is minket – mondja.

A korlátozásokról hasonlóan vélekedik Robert Yugovich, a topolyai Jail Piano Bar tulajdonosa is:

–A Jail egy éjjeli szórakozóhely, ahova a vendégek általában este kilenc óra körül érkeznek, és éjjel két-három óráig maradnak. Az olyan időnkénti enyhítések, mint az este nyolc-kilencig nyitvatartás, nem sokat segítettek rajtunk.

A fennmaradás érdekében kreatív megoldásokhoz kellett folyamodni

Elvira elmondása szerint egy vállalkozó esetében mindig fontos, hogy a változásokra gyorsan reagáljon, a járványhelyzetben viszont ez méginkább felerősödik. Hogy a lehető legjobban jöjjön ki a nehéz helyzetből, a vendéglátók többségéhez hasonlóan a Papulinak is kreatív megoldásokhoz kellett folyamodnia.

–Korábban nem foglalkoztunk házhozszállítással, most viszont kénytelenek voltunk arra átállni. Hogy minél kevesebb költséggel megoldjuk, a saját autónkat használtuk, sokszor a férjem vitte házhoz az ételeket egész nap. Az étlapunkon is vezettünk be újításokat: a klasszikus napi menü helyett napi ajánlatot kínáltunk a vendégeknek. Ez azt jelenti, hogy az étlapon egyébként is szereplő ételek közül egyet kedvezőbb áron lehet megkapni aznap – mondja Elvira.

A Jailt is váratlanul érték a történések:

–Mielőtt megérkezett a járvány, éppen az első Jail fesztivált szerveztük, a zenekarok többségének kifizettük a foglalót, a sátrakat és egyéb eszközöket szintén beszereztük. Nagyon lelkesek voltunk. Közel 3000 elővételes jegyet és bérletet adtunk el, amikor jött a hír, hogy a lezárások miatt nem tarthatjuk meg az eseményt – magyarázza Robert Yugovich.

Hogy valamelyest pótolják a kiesett bevételt, egyedi ötlet jutott eszükbe:

–Gondoltunk egyet, és megalkottuk a Jail ruhamárkát. Tudtuk, hogy ez nem fog egyből túl nagy profitot hozni, de láttuk, hogy az online vásárlás soha nem látott magasságokban jár. Bíztunk benne, hogy ez az újítás talpon tart majd bennünket, ha a lezárások folytatódnak. Tervezünk ezenfelül edzőtermet, éttermet, és újrahasznosítással foglalkozó üzemet is nyitni – meséli Robert.

Drasztikusan csökkent a vendéglátósok bevétele, a költségek viszont megmaradtak

A járvány miatti korlátozó intézkedések rengeteg személyt és rengeteg vállalkozást sodortak a megélhetés szélére. A vendéglátóipar bevétele soha nem látott mértékben zuhant, a költségek viszont továbbra is megmaradtak.

Gere Zsiros Elvira szerint az állami segítség jól jött, de önmagában nem volt elegendő:

–A költségeink rengeteget nőttek. A munkások után járó állami segítséget igénybe vettük, és az természetesen jelentett is egy kis enyhítést. Örültünk volna viszont annak is, ha az adók és járulékok terén is kapunk valamiféle könnyítést, legalább valamekkora engedmény formájában. Még mindig nagy lemaradásban vagyunk a kifizetésekkel, de ez a másik oldalról is igaz. Szerencsére jó viszonyban vagyunk a partnereinkkel: azok is türelmesek, akiknek mi tartozunk, és mi is türelmesek vagyunk azokkal, akik nekünk tartoznak.

A kiadásokkal kapcsolatos problémákról mesél Robert Yugovich is:

–Miután be kellett zárnunk a Jailt a teljes lezárás idején, hónapról hónapra szaporodott a fizetendő adók, járulékok összege. A Jail egy család, nem lehet csak úgy elbocsátani valakit. A munkatársaimnak családjaik vannak, akiket el kell tartaniuk, hiteleik vannak, amiket ki kell fizetniük. Ültünk a feleségemmel, és azon tanakodtunk, vajon meddig tudjuk még fedezni a költségeket. Végül egy ilyen beszélgetés során jutottunk arra, hogy megalakítjuk a ruhamárkát.

Az állam szerinte nemhogy nem segített a vállalkozóknak, hanem egyenesen kizsigerelte őket:

–A járvány megtanított arra, hogy senki sem fog segíteni, az állam és a helyi közösség egyaránt lehúzza a bőrt az emberről. Én mindenesetre emberi és erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy a szülővárosomban új munkahelyeket teremtsek, még akkor is, ha a vezetés ott próbál ártani nekem, ahol csak tud. Mint annyi helyen Vajdaságban, Topolyán is az a helyzet, hogy ha nem hajolsz meg előttük, ellenségnek tekintenek – mondja.

Szinte egyáltalán nem volt lehetőségük dolgozni a zenészeknek a tavalyi évben

A vendéglátósok sorstársaiként a zenészek is életük legnehezebb periódusába kerültek. Gere Zsiros Elvira is kiemeli, hogy mivel a Papuli zenés étterem (minden szombaton élő zene szól), a zene nélküli nyitvatartással tulajdonképpen a lelkétől fosztják meg az élményt.

Hogy maguk a zenészek hogy élték meg ezt az időszakot, arról Virág Imrét, az adai Baraparty együttes frontemberét, valamint Farkas Rudolfot, a törökbecsei Új fiúk együttes frontemberét kérdeztük.

–A Baraparty tagjai nem a zenélésből élnek, emiatt nekünk egy fokkal könnyebb volt, mint a hivatásos zenészeknek. A helyzet viszont megviselt minket is: mind lelki, mind anyagi szempontból nehéz volt. Nagyon fontos az élőzene varázsa, felvételről egyszerűen nem ugyanaz az érzés. Évente nagyjából huszonöt eseményen szoktunk részt venni, tavaly ez a szám mindössze öt volt – meséli Virág Imre.

Mivel a zenekar tagjai közül többen is megfertőződtek a vírussal, volt, hogy a Baraparty heteken keresztül nem próbálhatott. Hogy ennyi időn keresztül ne legyen fellépésük, mint a járványhelyzet tartama alatt, arra pedig még nem volt példa az együttes történetében.

–A mostani formáció nagyjából tizenhárom éves, maga a zenekar viszont 1995 óta aktív. A háború és a bombázások természetesen felborították a rendet, de ekkora kihagyásunk még akkor sem volt – mondja a zenekar vezetője.

Farkas Rudolf zenekara, az Új fiúk négytagú, és főállású zenészekből áll.

–Tavaly márciusban, amikor bevezették a rendkívüli állapotot, minden tervezett fellépésünket lemondták. Az első hullám idején (márciustól május végéig) egyáltalán nem dolgozhattunk. Nyáron ezután jött az enyhítés, de készültünk rá, hogy nem sokáig fog tartani. Sajnos ebben igazunk lett, a második hullám idején ugyanis ismét lezárások következtek – meséli Rudolf.

A Barapartyhoz hasonlóan az Új fiúk fellépéseinek száma is drasztikusan csökkent a tavalyi évben, a tervezett huszonhét lakodalomból mindössze hét darabon játszhattak. Mivel az ősszel legfeljebb harminc személyes összejöveteleket lehetett tartani, az esküvőkre is inkább szólózenészeket hívtak Rudolf szerint. Az ő helyzetét ez valamelyest megkönnyítette, hiszen egyedül is vállal fellépéseket, a teljes, négytagú zenekar viszont jóval kevesebb lehetőséggel számolhatott.

–A megélhetésünk azért nem került komoly veszélybe, mert a feleségem munkája stabil maradt, lelkileg viszont annál megterhelőbb volt a helyzet. A legrosszabb érzés a teljes kilátástalanság volt és az, hogy egyáltalán nem lehetett előre tervezni. Próbáltam mindenesetre a lehető legtöbbet kihozni az egészből, ezért például sok élő videót töltöttem fel az internetre, hogy megmaradjon a kapcsolat a közönséggel – magyarázza a zenész.

„Próbálunk bizakodóak maradni, de nem tudjuk, mire számíthatunk”

Gere Zsiros Elvira igyekszik optimista maradni az előttünk álló időszakkal kapcsolatban, de a bizonytalanság őt sem kerüli el:

–Próbálunk bizakodóak maradni, de nem tudjuk, mire számíthatunk.  Félünk attól, hogy hogy sikerül majd visszatérnünk, mennyi vendégünk lesz majd. Vannak persze terveink. Idén szeretnénk megünnepelni az ötvenedik évfordulóját annak, hogy édesanyám tizenhét éves korában pincérlányként kezdett dolgozni a Papuliban, azóta kötődik az étterem a családunkhoz. Van valami pozitív is ebben az egész helyzetben: a napi ajánlat bevezetése arra ösztönzött minket, hogy új ételeket találjunk ki, és kicsit frissítsük az étlapunkat – meséli.

Zenész interjúalanyaink arról számolnak be, hogy az elmúlt pár hétben hirtelen felpörögtek az események, az azelőtti időszak miatt viszont nehéz derűlátónak lenni.

–Kezdenek újra beindulni az események, több rendezvényre is hivatalosak vagyunk a következő pár hétben. Nemrég Baján játszottunk egy lagziban, ez volt az első, amin részt vehettünk az idén. Sokan tavaly óta nem jártak semmilyen összejövetelen, és persze nagyon hiányzik nekik. Már sokan felvették a vakcinát és úgy gondolom, van okunk a reményre – mondja Farkas Rudolf.

Szerző: Kókai Csilla

Próbálnak bizakodóak maradni a vendéglátósok és a zenészek, de nem tudják, mire számíthatnak az előttünk álló időszakban (Fotó: Unsplash)

Ez a cikk az Együtt az aktív polgári társadalomért – ACT című projektum keretein belül jött létre, amelyet a Helvetas Swiss Intercooperation és a Građanske inicijative szervezetek bonyolítanak le a svájci kormány támogatásával. A cikkben közölt szerzői álláspontok és vélemények nem feltétlenül tükrözik a svájci kormány, a Helvetas és a Građanske inicijative álláspontját és véleményét.