Ha az ember nem jár csukott szemmel, és nem egy tíz négyzetméteres gumiszobában töltötte az elmúlt másfél évet, akkor láthatta, tapasztalhatta, olvashatta, hogy a gyógyszergyártó és -forgalmazó cégek extra profitra tettek szert, jelentősen növelték a bevételeiket. Ilyen vírusos, járványos időszakban – amikor az is megesett, hogy egy maszk árán három kenyeret lehetett venni – ebben nincs is semmi meglepő.

És amikor szinte minden gyógyszertár bevétele rekordokat dönt, messzemenően túlszárnyalva az éves tervet, akkor mi történik Szerbiában? Az kérem, hogy az állami gyógyszertárak sorra csődöt jelentenek, bezárnak, majd ugyanazon a helyen heteken belül kinyit egy magángyógyszertár, amely onnantól kezdve termeli a hasznot, de már nem az államnak, hanem a (magán)tulajdonosnak. Erre a helyzetre pontosan ráillik az elvesztette közpénzjellegét szókapcsolat. Mindenesetre furcsa volt látni, hogy az önkormányzatok gazdasági tanácsosai szemrebbenés nélkül, mosolyogva nyilatkozgattak a témával kapcsolatban, miközben bizonyára ők is tudták, hogy ezzel a döntéssel éppen a közvagyont herdálják el, pedig sokan azért szavaztak rájuk, hogy jó gazda módjára azt ne csak őrizzék, hanem gyarapítsák is.

Ilyenkor eszébe jut az embernek a fenti cím, amelyet bizonyára sokan úgy fejeznének be, hogy cseszeget, vagy az ige még durvább változatát használnák, de, ugye, rossz az, aki rosszra gondol, ugyanis én arra céloztam, hogy ki kit néz hülyének ebben az esetben. A válasz pofonegyszerű: a politikus a választópolgárt.

Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a város- és közösségvezetők képtelenek különbséget tenni a felelősség és a hatalom között, pedig a választópolgártól nem hatalmat, hanem felelősséget kaptak arra, hogy megfelelő módon, a polgárokat szolgálva tegyenek a közjóért, ha már az átlagbérnél magasabb fizetést kapnak mindenki adójából.

Mit tehet ilyenkor a polgár? Csak egy dolgot: a következő választáson megvonja a bizalmat azoktól, akiknek kiemelt szerepük volt abban, hogy az őseink által létrehozott értékek elveszítsék közpénzjellegüket.

A cikk nyomtatott változata a Családi Kör szeptember 23-ai számában jelent meg.