Hetven évvel ezelőtt, 1941. október 19-e és 21-e között a Jugoszláviát megszálló német csapatok csaknem 2800 szerb fiút és férfit mészároltak le Kragujevacon, közöttük az ottani Első Gimnázium egyik teljes osztályát. Az idei megemlékezésre utazott el először egy német csúcspolitikus.
Százat egyért: Német katona szemléli az árokba lőtt civileket (Dokumentumfotó: Spomenik Database)
„Hol volt, hol nem volt
a bérces Balkánon
egy hazában, mit pórnépe imád,
hősi halált halt
egy napon
egy csapat kisdiák”
Desanka Maksimović: Véres rege/Dudás Kálmán ford.)
A német külpolitika egyik alapelve már évtizedek óta, hogy a külföldi utakon résztvevő politikusok a második világháború idején a németek által elkövetett bűncselekmények helyszínét is meglátogatják. Ezt először Willy Brandt kancellár tette meg, amikor 1970-ben Varsóban letérdelt a gettókitörés áldozatainak emlékműve előtt, bocsánatot kérve a lengyelektől a nácik által elkövetett vérengzésekért, de példáját sok más német politikus is követte. Így például 1987-ben Richard von Weizsäcker szövetségi elnök Leningrádban emlékezett meg arról a több százezer emberről, akik a város Wehrmacht-ostroma során vesztették el életüket. Miután Leningrád ismét Szentpétervár lett, Helmut Kohl (1996) és Gerhard Schröder (2001) kancellár követte Willy Brandt példáját, és meghajoltak a blokád áldozatai előtt. De ez történt Csehország Lidicé nevű városában, a franciaországi Oradour-sur-Glan-ban, majd Görögországban, Hollandiában, Ukrajnában, Lengyelországban, Fehéroroszországban és Olaszországban is: ezeken a helyeken, ahol a németek gyilkoltak a második világháború során, évtizedekkel később a német kancellárok, külügyminiszterek vagy szövetségi elnökök bocsánatot kértek érte.
Egy országban azonban ez a bocsánatkérés máig elmaradt: Szerbiában, ahol az 1941 októberében történt kragujevaci mészárlásra való megemlékezés eddig magas rangú német politikus részvétele nélkül zajlott. Ez változott most meg: Claudia Roth, a Zöldek valamikori társelnöke – és jelenleg a Bundestag alelnöke – részt vett a kragujevaci mészárlás áldozatainak emlékünnepségén.
Igaz, Aleksandar Vučić valójában abban reménykedett, hogy Angela Merkel kancellár fog az idei megemlékezésre eljönni. De ez a kívánsága nem teljesült.
Változó diplomáciai kapcsolatok
A belgrádi Blic napilap szerdai vendégcikkében Roth kifejtette, miért olyan fontos számára, hogy nyolcvan évvel a mészárlás után részt vegyen ezen a megemlékezésen: „A Balkán és Szerbia túlságosan gyakran mellékes szerepet játszottak a németek második világháborús emlékeiben” – jegyzi meg a politikus, majd hozzáteszi, hogy Németországnak „a szégyen és a bűntudat történelmi tényeivel” kell szembenéznie.
Első pillantásra valóban furcsa, hogy egyetlen német kancellár, külügyminiszter, vagy szövetségi elnök sem látogatott el eddig Kragujevacra. A német-jugoszláv és a német-szerb kapcsolatok közelebbi vizsgálata azonban magyarázatot ad erre. 1951-ben Jugoszlávia és a Német Szövetségi Köztársaság között létrejött a diplomáciai kapcsolat, de ezt a kapcsolatot a németek hat évvel később felbontották, mert Jugoszlávia elismerte az NDK-t.
A kragujevaci gimnázium épülete ma (Fotó: Струјајое – CC BY-SA 3.06/Wikipedia)
Ez volt az első eset, amikor Németország az úgynevezett Hallstein-doktrínát alkalmazta: az NDK elismerésére válaszul Bonn 1957-ben ennek az iránymutatásnak megfelelően bejelentette a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Jugoszláviával. A két állam közötti diplomáciai kapcsolat csak 1968-ban jött ismét létre.
Legendák Schulzról
Szerbiában a kragujevaci mészárlás évtizedek óta központi eleme a második világháborúra való emlékezés kultúrájának. Még legendák is szólnak róla. Például a „jó németről”, Josef Schulzról, aki állítólag nem volt hajlandó részt venni az elfogott szerbek kivégzésében, ezért inkább öngyilkos lett. Ez a régóta cáfolt legenda rendkívül népszerű volt Jugoszláviában. Schulzról utcát neveztek el Kragujevacon, emlékműveket állítottak fel a tiszteletére, filmeket készítettek róla.
Érdekes azonban, hogy Bonn városi tanácsa szintén úgy döntött, hogy az akkori német fővárosban utcát neveznek el Schulzról. Később azonban kiderült, hogy a „véres rege” német hőse ugyan valóban létezett, de élete másként végződött, mint ahogy a legenda szólt. Josef Schulz valójában a partizánokkal vívott csatában esett el.
Megszakított szárnyalás: Miodrag Živković műve (1963) a kragujevaci áldozatok emlékére (Fotó: Emlékmű-adattár)
