Klíma-csúcstalálkozó Glasgow-ban, Boris Johnson szélhámoskodása, az amerikai infrastruktúra-csomag elfogadása, új kormánykoalíció létesülhet Csehországban, drámai helyzet a lengyel–fehérorosz határon és elnökválasztás Nicaraguában – ezek voltak a nemzetközi sajtó főbb témái az elmúlt napokban.

A zöld forradalom elkerülhetetlen

A klímacsúcsról a barcelonai La Vanguardia című napilap így ír:

„A világ meglepődve tapasztalja, hogy a környezet védelme a vártnál sokkal drágább lesz. Most, hogy végre bebizonyosodott, a zöld forradalom elkerülhetetlen, az embereknek elképzelhetetlen kihívásokkal kell szembenézniük: elsősorban az energiaköltségek hatalmas növekedésével, miközben az energiakészletek egyre szűkösebbé válhatnak. Az új és tiszta energiák viszont nem állnak rendelkezésre időben ahhoz, hogy lecseréljék a régi, szennyező energiaforrásokat. Ráadásul még a mindennapos termékeknél is nagy ellátási nehézségek vannak. Ezért nyilvánvaló, hogy ez a zöld forradalom nem lesz könnyű, de senki sem gondolta, hogy ennyire gyors tempóban fog kihatni az életünkre. Az emberek támogatják ugyan a klímaváltozás elleni fellépést, de ennek meg is van az ára. Miközben a világ a glasgow-i csúcstalálkozó eredményeire vár, amiatt aggódik, hogy a klímasemlegesség számos olyan áldozatot követel majd, amelyeket nem lehet előre látni, és ami ennél is rosszabb, még a globális felmelegedés korlátozására sem lesz elegendő idő.”

A zürichi Schweizer Sonntagszeitung című hetilap kritizálja a glasgow-i konferencia eddigi eredményeit:

„Összesen 400 magánrepülő repült Glasgow-ba ezen a héten, hogy embereket szállítsanak egy konferenciára, akik aztán figyelmeztették a világot, vagyis bennünket, hogy mindannyian csökkentsük a széndioxid kibocsátásunkat. Az üzenet szerint azoknak, akik még mindig a CO₂ bűnében élnek, bűnhődniük kell, hacsak nem tartoznak a nemzetközi klímamentő arisztokráciához. […] A klímaváltozás valóságos. És ennek megfékezésére komoly emberek kellenek. De bárki, aki a bolygó elitjének részeként ezt csak egy újabb sugárhajtású utazásnak tekinti, az magát a jó ügyet árulja el, és ami megmarad, az a piszkos igazság: a hatalmasok és gazdagok a nagy klímavédő szerepében szeretnének tetszelegni, miközben elvonják a figyelmet arról, hogy az éghajlaton kívül vannak más, talán még sürgetőbb problémák is, mint például a szegénység vagy a politikai impotencia. De vannak olyanok is, akik szívesebben tennének egy tányér levest az asztalra, mint egy Teslát a garázsba.”

A stockholmi Aftonbladet című napilap a klímakonferenciáról írva kritizálja Joe Biden ezzel kapcsolatos döntéseit:

„A legrosszabb közülük Joe Biden. Ő és környezete a felelős a legnagyobb kibocsátásért, mintegy 10 milliárd tonna széndioxidért. […] De azt is meg kell említenünk, hogy a klímacsúcson kívül a legnagyobb képmutatás a tényleges politikában történik. Miközben a COP26 zajlik, Biden engedélyt ad újabb olaj- és gázfúrásokra, méghozzá gyorsan tempóban, mint Donald Trump tette. […] Könnyű másokra mutogatni, de Biden esetében ez nem más, mint képmutatás.”

[Szerkesztőségi megjegyzés: Az Aftonbladet itt óriásit téved. Az Investopedia szerint a világ legnagyobb széndioxid-kibocsátó országa Kína, 28 százalékkal, vagyis 10 milliárd tonnával. Kína már 2006-ban megelőzte az Egyesült Államokat. Az USA másodikként messze lemarad a maga 15 százalékos „hozzájárulásával” (ami 5,41 milliárd tonnát tesz ki). A harmadik India, 7%, a negyedik Oroszország, 5%, az ötödik Japán, 3%.]

Szélhámos a Downing Streeten

A londoni The Observer című vasárnapi újság gátlástalan politikusként ábrázolja Boris Johnson brit miniszterelnököt és erre fel is hoz néhány példát:

„Valójában egy sarlatán, akit elsősorban a hatalomra való törekvés vezérel, nem pedig a nemzeti érdek. Miniszterelnöksége óta kizárta pártjából azokat a kollégáit, akik nem értettek egyet vele a Brexit-kérdésben, törvénytelenül leállította a parlament munkáját, hogy az ellenzék ne gátolhassa meg a Brexit-megállapodást, hazudott az észak-ír jegyzőkönyv következményeiről, és többször fenyegetőzött, hogy megszegi a nemzetközi megállapodásokat, hogy ezáltal elérje céljait. A szabályok figyelmen kívül hagyása és az őszinteség hiánya nem mellékterméke a Boris Johnson-féle politizálásnak a Downing Streeten, hanem meghatározó tényezők a karakterében, karrierjében és politikájában.”

Úton a konszolidáció felé

A londoni Financial Times így kommentálta az amerikai kongresszus által elfogadott infrastrukturális csomagot:

„Bár a történelmi tapasztalatok és a legutóbbi közvélemény-kutatások nem éppen Joe Biden oldalán állnak, nincs olyan szabály, mely szerint a hivatalban lévő pártnak nem szabad elveszítenie az irányítást az elnöki ciklus első felében. […]  A törvényjavaslat 550 milliárd dollárnyi új kiadást tartalmaz egy évtized alatt, ami ugyan egy kicsit kevésbé drámai, mint ahogy az elsőre tűnik. Ennek ellenére az utakra, a vasúti közlekedésre, a kikötőkre, a vidéki szélessávú hálózatokra, a vízellátásra és az elektromos autók töltőállomásainak hálózatára fordított új kiadások a jövő év elején már érezhetőek lesznek. Még ha a finanszírozás nagy része számviteli trükkökből is áll, nem pedig a magasabb adókból származik, a törvény hatásai inflációs nyomást fognak okozni. […] Ez azonban elősegíti az amerikai gazdaság világjárvány utáni fellendülésének megszilárdítását.”

Az egoizmus visszatér

A prágai Právo című baloldali napilap hétfőn ezt írta az öt liberális és konzervatív pártból tervezett új cseh kormánykoalícióról:

„Egy ideig még hallani fogjuk, milyen szorosan összekovácsolódott az öt jobbközép párt szövetsége. De az egoizmus majd visszatér, amint azt a polgármester- és kalózpártok korábbi tandemének szétesése is sugallja. Változnak az idők – és az emberek is. Egy év múlva önkormányzati választásokra számíthatunk, amelyeken a mai szövetségesek versengeni fognak egymással.”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Fiala lehet az új cseh kormányfő:

„Miloš Zeman cseh államfő a liberális-konzervatív Polgári Demokraták (ODS – Občanská demokratičká strana) elnökét, Petr Fialát bízta meg a kormányalakítási tárgyalásokkal. Ezt az elnök szóvivője jelentette be kedden Prágában. Zeman jelenleg kórházban van. A bejelentést nagyrészt szimbolikus lépésnek tartják, hisz Fiala már hétfőn aláírta a leendő közös kormány koalíciós megállapodását négy másik párt vezetőjével. A tervek szerint a volt oktatási miniszter lehet az új miniszterelnök. Korábban felmerült, hogy Zeman Andrej Babišt fogja megbízni a kormányalakítással, mert annak populista pártja, az ANO (Akce nespokojenyh občanu – Elégedetlen Polgárok Akciója) lett a legerősebb politikai erő az októberi parlamenti választásokon. Ennek a pártnak azonban nincsenek lehetséges szövetségesei a kormányzáshoz. A leendő liberális-konzervatív koalíciónak viszont 108 mandátuma van a 200 tagból álló cseh képviselőházban.”

Drámai helyzet a lengyel-fehérorosz határon

„Ez a helyzet nemcsak nehéz, hanem drámai is” – véli a varsói Rzeczpospolita című napilap, és így folytatja:

„Azok az emberek, akiket Lukasenka csapdába csalt, tehetetlen csordává váltak, amelyre most mindkét fél vadászik. Ez nemcsak a Lukasenka-rezsimnek köszönhető, hanem Putyin orosz elnöknek is, hisz ő évek óta támogatja a nacionalista, EU- és Nyugat-ellenes csoportokat. Európa megrekedt Putyin fejében és egy dilemmában. Egyrészt nem engedhetjük meg a menekültek féktelen beáramlását, mert az csak még nagyobb migrációs hullámot indítana el. Másrészt a menekültekkel szembeni embertelen bánásmód ellentmond Európa legfontosabb értékeinek.”

A moszkvai Nesavisimaja Gaseta című napilap szintén úgy gondolja, hogy Lukasenka a Kreml támogatásától függ, és Putyin ezt ki fogja használni:

„Putyin a fehérorosz rezsim elszigeteltségében lehetőséget lát arra, hogy Fehéroroszországot még erősebben magához kösse. Moszkva továbbra célkeresztben tartja ezt az országot, és növelni akarja ottani befolyását. De Fehéroroszország problémás állam, problémás gazdasággal. Moszkva túl magas árat fizethet Lukasenka támogatásáért, gazdasági értelemben is.”

Nicaraguában az új elnök a régi

Nicaraguában Daniel Ortega hivatalban lévő elnököt hirdették ki az elnökválasztás győztesének. Az El Pais című kolumbiai napilap erről így fogalmaz:

„Ortega és felesége egy meghamisított, ellenzéki jelöltek nélküli választással és előre meghatározott eredménnyel megerősítették hatalmukat. A politikai ellenfeleket korábban letartóztatták, a sajtónak pedig befogták a száját. Ortega a XXI. század úgynevezett szocializmusának egyik legismertebb képviselője. A venezuelai, kubai és bolíviai szövetségesei most azt ünneplik, amit a demokrácia győzelmének és az imperializmus vereségének neveznek. Az Amerikai Államok Szervezetének, az OAS-nak azonban fontolóra kellene vennie ennek a diktatúrának az elismerését – mert ez a választási eredmény újabb öt elveszett évet jelent Nicaraguának.”

A Confidencial című, Managuában, Nicaragua fővárosában megjelenő hetilap rámutat arra:

„… hogy a lakosságnak csak mintegy tíz százaléka támogatja feltétel nélkül a diktátor házaspárt. Csak az a baj, hogy ez most elég a hatalomban való maradáshoz, mert a támogatóik jól szervezett fanatikusok. Ezek készek Ortega nevében ölni, de meghalni is.”

Mennyi időnk maradt megmenteni a bolygót? (Illusztráció: Pixabay)