A világsajtó egyik fő témája az elmúlt napokban az ENSZ klímakonferenciájának zárónyilatkozata volt, de kiemelten foglalkozott a nemzetközi sajtó a menekültkonfliktussal a fehérorosz-lengyel határon, a Biden és Hszi Csin-ping között lezajlott videokonferenciával és Orbán Viktor „Stop Soros”-politikájának csődjével is. Washingtontól Londonon és Budapesten át Moszkváig ezen a héten is átlapoztuk a külföldi újságokat.

A COP26 megerősítette a változás szellemét

A glasgow-i klímacsúcs eredményeit kommentálva a londoni Sunday Times című hetilap ezt írta:

„A kritikusok az elvárásoknak megfelelően azt fogják állítani, hogy a konferencián nem volt elég ambíció, különösen ami a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának korlátozását illeti. Ezt az állítást az utolsó pillanatban végrehajtott manőver is megerősíti. A környezetvédők számára ez a lehangoló eredmény kapóra jött. De amennyiben ez igaz lenne, akkor, ahogy mondani szokás, ezek a csúcskonferenciák csak palávernek jók, a vezető politikusok pedig csak gazemberek, akik ígéretet tesznek, de közben nem csinálnak semmit. Akkor viszont miért kellene komolyan venni a klímaváltozást? A legtöbben azonban mégis komolyan veszik, nem rajonganak az utcákon száguldozó üzemanyagfaló terepjárókért, és nem tekerik fel teljesen a termosztátokat. De miért kellene megváltoznunk, ha erőfeszítéseinket semmibe veszik? A változásra való hajlam megvan, és ezt a Cop26 is megerősítette. […] A konferencia persze nem hozta meg azt a diadalt, amiben egyesek reménykedtek. Ugyanakkor mégis ráirányította a figyelmet a klímaváltozásra, és hozott néhány fontos előrelépést ebben az irányban. Most már a kormányokon múlik, hogy megtegyék azokat a változásokat, amelyeket az emberek elvárnak.”

A milánói Corriere della Sera című napilap így ír az ENSZ klímavilágcsúcsról:

„A Cop26 eredményei okozta csalódottságban az egyetlen pozitív meglepetést Kína és az Egyesült Államok közös nyilatkozata jelentette. A kínai-amerikai klímavédelmi munkacsoport létrehozása annak a jele, hogy a kapcsolatok a két ország között most először javulnak évek óta. Az enyhülést tápláló remény érdekében sor kerül a két elnök első bilaterális csúcstalálkozójára is.

A nyilatkozatban azonban nincsenek konkrét kötelezettségek: nem tartalmaz kötelező időpontot a szén-dioxid csökkentéséről. Lehet itt Greta szokásos bla-bla kritikáját idézni, de a svéd aktivista és kortársai nem tüntetnek Pekingben. Mert a világ legszennyezőbb szuperhatalmát egy olyan rezsim uralja, amely kevés függetlenséget hagy a civil társadalomnak.”

A magát a COP26 ügye mellett látványosan elkötelezett Boris Johnson reményét fejezte ki, hogy a világ elindult a „klímaváltozás vége felé vezető úton”, írja a budapesti Népszava:

„Szombat este, a tervezettnél egy nappal később, lázas alkudozást követően befejeződött az ENSZ kéthetes klímavédelmi konferenciája. A felfokozott nemzetközi érdeklődéssel kísért esemény legalább olyan drámaian végződött, mint ahogy a pandémia által meghatározott körülmények, tüntetések, több megindító, a földkerekséget fenyegető környezetvédelmi katasztrófára figyelmeztető beszéd (David Attenborough, Barack Obama, Boris Johnson stb.) közepette zajlott.

A finálé felejthetetlen pillanata volt, amikor Alok Sharma, a Cop26 brit elnöke láthatólag könnyekkel küzdve kért elnézést a részvevő közel kétszáz ország delegációitól, amiért néhány ország, köztük két nagyhatalom, India és Kína az utolsó pillanatban lazított a megállapodás egyik fontos elemének megfogalmazásán, a szén felhasználásának »kivezetése« (phase-out) helyett csak annak „csökkentésére” (phase-down) téve ígéretet. Az első reakciók szerint az ún. glasgow-i klímaegyezmény szövegezésében eszközölt változtatás alapján az egyes országok számára kevésbé válik sürgőssé a klímaváltozásban kulcsszerepet játszó szén használatának visszafogása. A korábban az üzleti ügyek minisztereként tevékenykedett tory politikus »mély sajnálkozásának adott hangot, amiért a folyamat így alakult«. A 197 küldött felállva tapsolta meg a kicsorduló őszinte érzelmeket.”

Rendkívüli állapot a lengyel-fehérorosz határon

Lengyelország rendkívüli állapotot hirdetett ki a fehérorosz határ menti régióban, és nem engedi oda sem az újságírókat, sem a segélyszervezeteket. A varsói Gazeta Wyborcza című napilap erre így reagál:

„Furcsa dolgok történnek. A nemzetközi közvélemény fő információforrásai, a CNN és ​​a BBC televízió élő adásban tudósít a határ fehérorosz oldalán lévő migránstáborból. Ott befogadta őket Lukasenka rezsimje. Fehéroroszország lehetővé teszi, hogy a világ minden tájáról érkező szabad média beszámoljon az általa kiváltott humanitárius válságról. Lengyelország pedig, egy demokratikus uniós ország, következetesen megtagadja a médiától és a segélyszervezetektől a határrégióhoz való hozzáférést. Ez érthetetlen, káros és ostoba.”

A rigai Diena című lett napilap ezzel kapcsolatban egy másik dilemmára mutat rá:

„Hivatalosan az európaiak nem hajlandók tárgyalni Lukasenkával, mert nem ismerik őt el elnöknek. […] Emiatt megpróbálják Moszkvára hárítani a felelősséget a fehérorosz határon történt eseményekért, és azt követelik, hogy Putyin utasítsa rendre Lukasenkát. De Moszkva eddig cinikusan csak közvetlen tárgyalások kezdeményezését ajánlotta fel Fehéroroszország és az EU között – ez pedig egy ördögi kör.”

Virtuális csúcstalálkozó Biden és Hszi között

A New York Times című napilap szerint a Biden-Hszi Csin-ping virtuális megbeszélés nem hozott jelentős változásokat a két ország közötti kapcsolatokban:

„A virtuális csúcstalálkozó több mint három órán át tartott. Biden és Hszi megígérte, hogy javítják országaik együttműködését. De jelentős áttörés a két állam viszonyában nem történt.”

A hongkongi Takungpao című napilap viszont megkönnyebbülten fogadta a két elnök videokonferenciájának hírét:

„Végre vannak pozitív jelek, amelyek arra utalnak, hogy a Kína és az USA közötti kapcsolatok tartós romlása megáll. Külön figyelmet érdemel az  »ellenőrzött verseny« fogalmának felbukkanása a konferencián. Úgy tűnik, Washington és Peking felismerte annak a veszélyét, hogy az egyre hevesebb rivalizálás szinte minden területen ellenőrizhetetlen konfrontációvá fajulhat. Hszi és Biden most felelősségtudatosnak mutatkozott. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy Amerika végleg feladta a »változás a közeledés révén« stratégiáját. Biden saját versenyképességének növelésével, szoros szövetségekkel és az ellátási láncok átszervezésével akarja megnyerni a versenyt Kínával szemben. Ez megerősíti az Egyesült Államokat. Pekingnek pedig fájni fog a vereség.”

Kié lesz az utolsó szó?

Orbán Viktor újra a szakadék szélére sodorta Magyarországot, ezúttal az amerikai milliárdos ellen folytatott lejáratókampány és törvénycsomag, valamint az általa támogatott civil szervezetek üldözése miatt, véli több külföldi médium.

A Washington Post erről így ír:

„Az Európai Bíróság ugyan nem nyilvánította semmisnek a szélsőjobbos Orbán Viktor által támogatott Stop Soros-törvényt, de pénzbüntetést helyezett kilátásba, ha a magyar kormány nem változtatja meg késedelem nélkül a jogszabályt. A miniszterelnök úgy odahaza, mint a világban a bevándorlás-ellenességre és a hipernacionalizmusra építi politikáját. Visszatérően megütközik az unióval, mivel távol akarja tartani a menedékkérőket és a migránsokat. Ugyanakkor lecsap az olyan szervezetekre, amelyekről úgy gondolja, hogy rokonszenveznek a menekültekkel, vagy politikai ellenfeleivel.

A 3 éve meghozott törvény értelmében akár egy évi börtönbüntetéssel lehet sújtani, ha valaki segít az illegálisan érkezett bevándorlóknak. Egyben megszigorították, hogy ki kérhet menedéket. A jogszabályt Sorosról, Orbán liberális ellenpontjáról nevezték el, akit a politikus gyakran megrágalmaz, miközben nyomul a szabad véleménynyilvánítás híveivel és az ellenzékkel szemben. Azzal vádolja a milliárdost, hogy az bátorítja a magyarországi bevándorlást. A bírálók szerint viszont a kormányfő idegengyűlöleten és antiszemitizmuson alapuló összeesküvés-elméletekben utazik.”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung véleménycikke:

„Hosszú ideje megy a harc Európában a jogállamiságért, de a küzdelem az Európai Bíróság tegnapi állásfoglalása után is folyik tovább, mert még mindig nem dőlt el,  hogy kié lesz az utolsó szó. A Bíróság pár hete már napi egymillió eurós büntetést rótt ki Lengyelországra, amiért az nem hajlandó feloszlatni a vitatott Fegyelmi Kamarát. Ám az unió legfelsőbb bíróságának legújabb döntése újabb csúcspontot jelent a viszályban. […]

Magyarországgal főként a menedékjog miatt éleződött ki a viszony. A Bíróság tegnap kifejtette, hogy a közösségi joganyag pontosan felsorolja, milyen esetekben lehet megtagadni a menedékeljárást, ezt a tagállamok azonban nem egészíthetik ki tetszésük szerint. Azon felül a kérelmezőket megilleti a jog a védelemre, illetve a jogi tanácsadás igénylése, ami éppen ahhoz kell, hogy élni tudjanak jogukkal.”

A párizsi Le Figaro szerint:

„Az Európai Bíróság újfent elmarasztalta Magyarországot, ezúttal a Sorosról, a nacionalista magyar miniszterelnök mumusáról elnevezett törvény miatt. Orbán azzal vádolja a milliárdost, hogy az a hátsó szándékokat tápláló civil szervezeteken keresztül tömeges bevándorlást szervez az EU-ba. Ugyanakkor a Magyar Helsinki Bizottság üdvözölte a döntést, hozzátéve, hogy nem hagyja magát megfélemlíteni. Pardavi Márta elnök reményét fejezte ki, hogy a hatalom nem szabotálja el a határozatot. Egyben közölte, hogy szervezete 1800 menedékkérőt karolt fel a jogszabály hatályba lépte óta eltelt 3 évben. Most viszont ismét úgy dolgozhatnak, hogy nem lóg a fejük fölött a börtön veszélye.”

Amikor már a zöld is piros… Hány lámpa kell még, hogy megértsék??? (Illusztráció: Shutterstock + Pixabay)