Folyamatosan azzal dicsekszünk, hogy évről évre nő a külföldi befektetések száma és értéke, s ez hatalmas lendületet ad Szerbia gazdaságának. Ezt érthető is, hiszen saját erőből, akár állami, akár magántulajdonú tőkével nem sokra mennénk, hiszen a nemzeti jövedelmünk a gyarapodás ellenére is igencsak szerény. Természetesen nemzetközi összehasonlítás alapján.

A beáramló idegen pénz tulajdonosai azonban elvárásokat is támasztanak a belgrádi kormánnyal szemben. Minden évben egy bizonyos Fehér könyv formájában számos „ajánlást” fogalmaznak meg, amelyek teljesítését nemcsak elvárják a „vendéglátótól”, de következetesen számon is kérik tőlük. Mi több, jó „tanárhoz” illően részenként érdemjegyet is adnak. A napokban is sor került egy ilyen felmérő ismertetésére, és már elöljáróban leszögezhetjük, hogy az ország vezetése bukásra áll. A külföldi beruházók tanácsa a Telenor helyi vezérigazgatójával az élen azt állapította meg, hogy a Brnabić-kabinet jóval a várakozások alatt teljesített.

Tavaly például a munkajog területén nem kevesebb mint tizennyolc ajánlást fogalmaztak meg, de csupán a külföldi munkavállalókkal kapcsolatosan történt némi előrelépés, a többi pontban még mindig ott tartunk, ahol tavaly ilyenkor. Pedig az idegen pénzemberek elvárták volna, hogy a tizenkét hónap alatt hangoztatott reformok eredményeként számos más területen is javuljon a helyzet.

A másik, igencsak fontos témakör az adókkal kapcsolatos. A harminchat ajánlásból tízben érezhető eredmény tapasztalható, de tizenhétben minden maradt a régiben. Ezért csupán egy gyenge, mondhatnánk, mínusz kettesre áll a kormány.

A mezőgazdaság és az élelmiszeripar vonatkozásában is rossz a teljesítményünk, hiszen alig 1,18 az érték, vagyis – iskolai nyelven szólva – itt is bukásra állunk.

Az ingatlanok, a csődeljárás és a devizagazdálkodás területén némi javulás tapasztalható, de az ötven külföldi beruházót tömörítő tanács tagjai csupán 1,64-gyel értékelték a haladást, pontosabban az elvártakhoz viszonyított előrelépést, ami amolyan kegyelemkettesnek felel meg. Mostanában. Hat évtizeddel ezelőtt azonban még a kevevári mezőgazdasági iskolában is bukásra álltak volna, hiszen akkoriban a hármas volt az átmenő osztályzat. Szerencsére azonban azóta megváltozott a diákok tudásértékelésének rendje, és a második legkisebb számmal még át lehet lépni a következő osztályba. Ez azonban csak az oktatásügyben érvényes. A gazdasági szereplők másképpen számolnak. Számukra csupán a négyes (de inkább az ötös) az elfogadható. Ennek azonban Szerbia az elmúlt egy évben, legalábbis a külföldi befektetők tanácsa szerint még a közelébe sem került. Legjobb „jegyet” , 2,6-ot informatikából kapott. Évzáráskor általában az átlagos eredményt is figyelembe veszik, s annak alapján dől el, hogy a diák megbukott vagy a teljesítménye (alig) elégséges, esetleg jó, jeles vagy kitűnő. Nos, a tavaly ebben az időtájban a Belgrádnak feladott, 319 tételből álló „házi feladat” 67 százalékában semmilyen előrelépés sem történt. Elfogadható fejlődést alig nyolc százalék mutatott, ami – mondjuk ki őszintén – a szégyenletes 1,44-es osztályzatra volt elegendő.

A külföldi pénzemberek tehát joggal vehetik át a szigorú tanár szerepét és beszédmódját, s mondhatják a szerb kormánynak: „Leülhetsz, egyes!”

Both Mihály

(Fotó: szamoldki.hu)