A világsajtó az utóbbi napokban főleg az ukrajnai konfliktussal foglalkozott, miszerint a Nyugatnak az Oroszországgal fennálló feszültségek megoldására tett erőfeszítései egyelőre nem jártak sikerrel. Boris Johnson gondjai sem enyhültek a miniszterelnöki rezidenciában rendezett bulik kapcsán. És felbukkant Friedrich Merz, a német kereszténydemokraták új elnöke is. Átlapoztuk a világsajtót Moszkvától Frankfurton és Zürichen át Madridig, és – hogy nyugatnak folytassuk az utat – Londontól New Yorkon át Pekingig.

Különböző nézetek az ukrán-orosz konfliktusról   

A konzervatív londoni The Telegraph napilap vasárnap a nyugat-európai álláspontokat elemezte:

„Nagy-Britannia álláspontja ebben a válságban mindig is következetes és helyes volt. Míg Európa nagy része amorálisan táncol az orosz medvével a gázellátás fenntartása érdekében, Liz Truss külügyminiszter megerősítette Nagy-Britannia ellenállását az Északi Áramlat 2 vezetékkel szemben, azzal érvelve, hogy ezzel egy imperialista rezsim zsarolása fenyegeti a kontinenst. A múlt héten a britek páncéltörő fegyvereket szállítottak Ukrajnába, furcsa módon megkerülve a német légteret. Németország még Oroszországot is megpróbálta megbékíteni, aláásva az erős nyugati válaszadási kísérleteket. Berlin nem volt hajlandó fegyvert szállítani az ukránoknak, és még sót is öntött a sebre azzal, hogy felajánlotta, hogy egy tábori kórházat küld helyette. Ma Berlin a NATO-lánc egyik leggyengébb láncszeme. Egyes szakértők szerint a szánalmas kompromisszumok inkább erősítik a konfliktust, mintsem megakadályoznák őket.”

A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag így kommentálja az amerikai elnöknek az Ukrajna elleni esetleges agresszióval kapcsolatos kijelentéseit:

„Joe Biden ismét olyasmit mondott, amit nem kellett volna. Az amerikai elnök szerdán annak a gyanújának adott hangot, hogy Oroszország meg fogja támadni Ukrajnát, mert Putyinnak tennie kell valamit a csapatösszevonások által kifejtett nyomásra. Minden attól függ, hogy Putyin valójában mit fog tenni. Ha ez azonban csak egy »kisebb behatolás« lenne Ukrajnába, akkor valószínűleg megbeszélések folynának a NATO-ban arról, hogyan reagáljunk. Biden talán elfelejtette egy mentális zavar pillanatában, hogy sajtótájékoztatón beszél, ahol az ilyen egyszerű nyelvezet nem állja meg a helyét? Ez aligha valószínű. Lehet, hogy ez csak egy csípős üzenet volt, de az öreg cowboy valószínűleg célzott valakire. Az európaiakat célozhatta meg, különösen a németeket, akik túlságosan lágyan lépnek fel Oroszországgal szemben, és megengedik, hogy Putyin átjátssza őket. Remélhetőleg ez a diplomatikus megközelítés felébreszti majd az európaiakat.”

A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta c. napilap ezt írja az ukrán konfliktusról:

„Most a normandiai formátum újjáélesztésére tesznek kísérleteket. Ám az előkészületek Ukrajna, Oroszország, Németország és Franciaország állam- és kormányfőinek tanácsadói találkozójára egy meglepő diplomáciai botrány hátterében zajlanak. A német sajtó közzétette ugyanis Kay-Achim Schönbachnak, a német haditengerészet felügyelőjének nyilatkozatát, aki szerint a Krím-félsziget soha nem fog visszakerülni Ukrajnához. Az ukrán külügyminisztérium ezért még a német nagykövetet is beidézte. Ez a helyzet ronthatja a tárgyalások légkörét. Ám a politikai tanácsadók találkozójától amúgy sem várható áttörés. Feladatuk egy külügyminiszteri találkozó megszervezése, ahol szóba kerülhet az államfők közötti tárgyalások lehetősége. Odáig viszont hosszú az út.”

A New York Times c. napilap vendégkommentátora a következőket írja erről a konfliktusról:

„Biden elnök bejelentette, hogy Moszkva súlyos árat fog fizetni, ha az orosz csapatok átlépik az ukrán határt. Biden azonban figyelmen kívül hagyta, hogy Putyin orosz elnök már beépítette számításaiba a nyugati szankciókat. Putyin arra számít, hogy egyes NATO-szövetségesek nem hajlandók betartani a szankciókat, más országoknak pedig egyszerűen más érdekeik vannak. Az Egyesült Államoknak ezért minden erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy európai partnereivel összezárja sorait, és egységes frontot alakítson ki. Ellenkező esetben ez a konfliktus valóban az amerikai katonai jelenlét végét jelentheti Európában.”

„Putyin lépései most Európa remilitarizálásához vezetnek” – írja a bécsi Der Standard c. napilap, majd így folytatja:

„Ha a NATO néhány ezer katonát küld a balti államokba, Lengyelországba vagy Bulgáriába, az egy reakció az orosz csapatok Ukrajna határain történő felvonulása ellen. Nem pedig fordítva. Minél agresszívabban lép fel Oroszország, annál valószínűbb, hogy az EU-államok ebben az évben valóban komolyan veszik saját katonai politikájuk kidolgozását, amely a NATO egyik uniós pillére.”

A pekingi Xinjing Bao c. napilap nem vár katonai támogatást az európaiaktól Ukrajnának:

„[Az európaiak] soha nem fáradnak bele hangsúlyozni, hogy az USA-val együtt támogatják az ukránokat. Az viszont feltűnő, hogy nem követik vakon a Fehér Házat. Nem küldenek fegyvert Kijevbe és nem vonják ki nagykövetségüket az ukrán fővárosból. Az európaiaknak megvannak a saját érdekeik és stratégiáik. Az EU-ban elfogyasztott földgáz 40 százaléka Oroszországból származik. Még ha van is vágy ennek a függőségnek a csökkentésére, az EU-államok egy része legalábbis nem akar az USA-tól függővé válni energiaellátásban, ahogyan ez a biztonsági és védelmi kérdésekben már megtörtént.”

A Frankfurter Rundschau Orbán Viktor szerepére tér ki az ukrán-orosz feszültségben:

„Orbán Viktor Putyin ügyvédje az EU-ban. Magyarországnak a kárpátaljai kisebbség miatt feszült a viszonya Ukrajnával, ugyanakkor szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, amivel egyedül áll az Unión belül. A politikus ilyen háttérrel utazik a jövő héten Moszkvába. A rendszerváltáskor még az orosz csapatok kivonását követelte, manapság semmilyen rossz érzés nincs benne, amikor az autokrata Putyinnal parolázik. Orbán pont akkor látogat az orosz fővárosba, amikor egész Európa aggódik az orosz csapatösszevonások miatt.

Szijjártó Péter azonban visszautasította a bírálatokat, mondván, hogy Magyarország nem lehet a kelet-nyugati viszály túsza. Szerinte hisztéria övezi az ukrán viszályt. Ám az igazság az, hogy Orbán nem csupán az Unióban, hanem a Visegrádi Csoportban is Moszkva szószólója. Évek óta ellenzi pl. az Oroszország elleni szankciókat. Szorosan egyeztet az oroszokkal, amivel szintén egyedül van a 27-ek sorában.

Románia és Szlovákia fokozott NATO-jelenlétet akar az ukrán viszály miatt, ami dühíti Putyint, Magyarország ezzel szemben a keleti nyitás keretében keresi Moszkva közelségét és fokozza a gazdasági együttműködést ezzel az országgal.”

Friedrich Merz a CDU új elnöke

A német CDU kereszténydemokrata párt új elnökére herkulesi feladat vár: a CDU új vezetője pozitívan tekint ugyan a párt minden áramlatára, de a kérdés az, hogy össze tudja-e fogni őket, töprengett el a Frankfurter Allgemeine Zeitung:

„Friedrich Merz sem a CDU elnökévé választása előtt, sem utána nem tűnt »konzervatív csontnak«, amilyennek lennie kellene. Ezt nem is kellett színlelnie. A 2022-es Merz már nem a 2000-es év Merz-e. A CDU sem maradt az a párt, ami a Merkel-korszak előtt volt. De a világ is megváltozott azóta. Új veszélyek fenyegetik Németország biztonságát, szabadságát, kohézióját és jólétét. A CDU csak akkor lép ki a könnyek völgyéből, ha ismét azt az érzést tudja kelteni a köztársaság politikai központjában, hogy velük az ország jó kezekben van. Ez a bizalom annyira összezsugorodott Merkel, Kramp-Karrenbauer és Laschet ideje alatt, hogy a CDU ellenzékbe került.

Meggyőzni a németeket arról, hogy a CDU ismét jó irányba halad – ez az a herkulesi feladat, amellyel Merz-nek most szembe kell néznie. A párt öt év letelte után ismét erős »újraindítási« mandátumot adott negyedik vezetőjének.”

A ludwigshafeni Rheinpfalz am Sonntag c. hetilap így kommentálta a CDU pártkonferenciáját:

„A CDU-nak nincs szüksége konzervatív keményvonalasra, aki mindenekelőtt gazdasági szakértelmével jeleskedik. Olyan vezetésre van szüksége, amely egyformán komolyan és egyértelműen pozícionálja az üzleti életet, a szociális ügyeket, a belső és külső biztonságot, a klímapolitikát, az oktatást és a digitalizálást. Politikáját ezen kívül vonzóbbá kell tennie a nők és a fiatalok számára is. Úgy tűnik, Friedrich Merz megértette ezt. Vezetőségének első intézkedései mindenesetre ebbe az irányba küldtek jeleket. Az a jól látható érzelem, amellyel Merz a jó választási eredményét elfogadta, végül is közelebb vitte őt a párt lelkéhez. De ugyanúgy, mint az új kormánynak, Merz-nek is most jelentkeznek az új gondok. Neki kellene ugyanis a Bundestag CDU/CSU képviselőcsoportjának a vezetését is átvennie. A párt és a frakcióvezetés egy kézben kell, hogy legyen, amennyiben Merz kellő figyelmet akar magára vonzani. A kancellárral szemben ugyanis egy erős ellenzéki vezetőre van szükség. De Ralph Brinkhaus nem fogja önként feladni a képviselőcsoport elnöki posztját, mint ahogy ezt Merz tette Angela Merkel javára 1995-ben. Amennyiben a CDU képviselőcsoport elnöke ennek sokáig ellentmond, Merz jó kezdését az fenyegeti, hogy mostani pozíciója csőrobbanásként fejeződik be.”

Az új CDU-elnök keményen bírálta Orbánékat, írja a budapesti Népszava c. napilap:

„Friedrich Merz új CDU-elnök számos nézete társadalmi vitát keltett Németországban. Ugyanakkor személyisége összetett, miközben több kérdésben mélységesen konzervatív, európaisága megkérdőjelezhetetlen, s igen sok kérdésben máshogy viselkedik, mint a magyar kormány.”

Johnson-nak nem lesz könnyű dolga

Végül térjünk át a Boris Johnson brit miniszterelnök hivatali rezidenciájában a lezárási tilalom alatt megtartott bulikra. A madridi El Mundo c., legnagyobb példányszámban megjelenő spanyol napilap ezt így látja:

„Először a parlament folytatott belső vizsgálatot, és most a Scotland Yard is csatlakozik a vizsgálatokhoz, miután Johnson 30 vendéggel ünnepelte születésnapját a lezárási tilalom alatt. Hitelessége megcsappant, miután azt is be kellett ismernie, hogy hazudott. Ezért Johnson a közvélemény nagy része szerint nem alkalmas hivatalára, és sok párttársa sem titkolja, hogy szeretné, ha a miniszterelnök lemondana. Sajnos Spanyolországban elképzelhetetlen lenne, hogy ennyire alaposan megvizsgálják a hatalmon lévők viselkedését.”

A londoni The Guardian c., több mint 200 évvel ezelőtt alapított brit napilap ezt így ítéli meg:

„A közvéleménynek arra van szüksége, hogy elvárja vezetőitől a tisztességes viselkedést, az elszámoltathatóságot és a szorgalmat, különösen egy olyan időszakban, amely sokak számára rendkívül nehéz. A tory képviselők a múlt héten tartózkodtak attól, hogy megpróbálják meneszteni vezetőjüket, mert joggal voltak bizonytalanok abban, hogy milyen lehet valószínű utódja. Ez az álláspont persze a legutóbbi fejlemények fényében megváltozhat. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a miniszterelnök alkalmatlan erre a hivatalra.”

A szintén londoni The Times c. napilapnak erről ez a véleménye:

„A parlamentben senki sem akarja leváltani a miniszterelnököt. Szóba kerülnek a háttérben dolgozók névtelen levelei, amelyekben bizalmatlansági szavazást követelnek. Ám eddig egyetlen tapasztalt politikus sem hívta ki Johnsont. A közvélemény azonban döntött a miniszterelnökről. A választók mindössze 8 százaléka gondolja úgy, hogy őszintén szólt a bulizásáról. A parlamenti képviselők adhatnának ugyan még egy esélyt Johnsonnak, de ezzel veszélyeztetik pártjuk alapmárkáját és saját hírnevüket.”

Napilapok a világ mnden tájáról (Illusztráció: Pixabay)