Aki ellenfeleinek, sőt vetélytársainak az életére tör, az a sajátját sem tudhatja biztonságban. Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin számos belső ellenségét tetette már el láb alól – hol golyóval, hol zsineggel, hol börtönnel, hol az „emeletről kisétáló hűtőszekrénnyel”. Hol pedig méreggel – ami talán a legkönnyebben alkalmazható: elég rákenni az ajtókilincsre, amint az Londonban történt. Vagy egy asztallapra…
Hetek óta találgatja a világ az orosz diktátor „hosszú asztalainak” titkát. Talán éppen a „békemissziózó” Orbán Viktor magyar miniszterelnököt „tisztelte meg” először hű barátja és kenyéradó gázadó házigazdája a nyolcméteres fehér asztal másik végével. Február elseje óta egyre többen lettek távolra ültetve: nem csak Orbán, hanem Emmanuel Macron francia elnök és Olaf Scholz német kancellár.
De most a „másik” hosszú asztalról van szó. A cárhatnám orosz államfő legközelebbi munkatársait is jó távol tartja magától: Szergej Lavrov külügyminisztert, Szergej Sojgu védelmi minisztert és Valerij Geraszimov vezérkari főnököt, de az orosz bankárok és oligarchák egy csoportját is ilyen megalázó módon fogadta.
Szergej Lavrov külügyminiszter Putyin hosszú asztalánál (Fotó: Twitter/képernyőmásolat)
Kézenfekvőnek látszott az eredeti „magyarázat”, hogy a koronavírustól próbálják megvédeni Putyint, és mivel pl. Macron nem volt hajlandó teszteltetni magát a Kremlben, így tisztes tiszteletlen távolságra ültették orosz kollégájától.
Igen ám, de kizárt dolog, hogy a két legfontosabb orosz tábornok (ld. nyitóképünket) nem hajlandó Putyin szentélyébe tartva teszteltetni magát. A bankárokat meg nyilván meg sem kérdezték. Ismeretes, hogy a világjárvány tombolásának csúcsán egy „fertőtlenítő alagúton” át lehetett csak Putyin épületeit megközelíteni. Akkor hát mi lehet a hosszú asztal titka?
Szergej Sojgu védelmi miniszter civilben Putyin hosszú asztalánál (Fotó: Reuters)
Megint csak a magyar autokrata siet (némiképp) segítségünkre. Mert mit is mondott arról – félig-meddig elviccelve a sértést (sőt ügyesen politikai tőkét kovácsolva belőle a maga méltatására) –, amit elsőként kellett elviselnie Moszkvában:
„Az orosz elnökre vigyáznak. Tehát az mégse Magyarország, hogy a miniszterelnök vagy az elnök időnként kocsiba ül, mint én teszem, magam vezetek, időnként testőrök nélkül itt, ott, amott. Járom a kórházakat még járvány idején is. Oroszországban azért nagy a tét, az egy nagy katonai hatalom. Ott azért az elnökre járvány idején egészen különleges szabályok vonatkoznak.”
Azonosíthatatlan bankárok Putyin hosszú asztalánál (Fotó: AP)
Dehát senki nem visel maszkot a képeken, meg a járványveszély is többnyire lecsengett. Sőt, háború van, amikor a legközelebbi munkatársak minden szava vagy elejtett szótagja is döntő lehet. Nem a vírustól retteg tehát Putyin.
Hanem mitől? Csak nem a leleplezéstől vagy a népe és oligarchái előtt álló példáktól tart? Esetleg attól, hogy valaki netán az ő példájából tanulva, az ő módszereinek egyikével „oldaná meg” a válságot?
Mint például a futóbolond dél-karolinai republikánus Lindsey Graham szenátor, aki hol isteníti Trumpot, hol meg mélységesen elítéli. Most éppen Trump kedvencéről volt lesújtó véleménye:
Lindsey Graham dél-karolinai szenátor Twitter-bejegyzése, amelyben arra célzott, hogy a világ jobban járna, ha Putyint eltávolítanák a színről (Twitter)
Putyin már saját tábornokaitól is retteg? Valerij Geraszimov vezérkari főn9k (b-1), Szergej Sojgu védelmi miniszter (b-2) egyenruhában Putyin hosszú asztalánál (Fotó: Shutterstock)
