Vojislav Šešeljt, a Szerb Radikális Párt alapítóját és örökös – 1991 óta – elnökét idézte a tanítványa, Aleksandar V., amikor 1995-ben a szerb képviselőház szószékéről azt mondta, „ha megöltök egy szerbet, mi száz muzulmánnal tesszük ugyanezt”. A már említett Aleksandar V. pár évvel később, miután aláírta a tájékoztatásról szóló törvényt, drákói büntetésekkel sújtotta a lapokat, s ekkor szűnt meg a Dnevni telegraf, az Evropljanin és a Naša Borba is.
Évtizedekkel később a már említett személy Szerbia elnöke lett, majd pár nappal ezelőtt igen nagy fölénnyel, 2,1 millió szavazattal megnyerte az elnökválasztást. Tette ezt úgy, hogy azokon a településeken, ahol a vajdasági magyarok többségben vagy jelentős mértékben jelen vannak, az országos átlagnál – ami 58 százalék – jobb eredményt ért el. Szabadkán a polgárok 64,42, Zentán 73,02, Csókán 71,53, Adán a polgárok 74 százaléka karikázta be a hatos sorszámot, Magyarkanizsán pedig a szavazatok 76,48 százalékát szerezte meg az elnök.
A magyar érdekszervezet ezerszer elismételt mantrái (csakis ő, senki más nem jöhet számításba, a magyarok nagy barátja, az igazmondó, a szavatartó) a közszolgálatiságra csak a pénzosztásnál hivatkozó média segítségével célba értek, a magyarok tömegesen szavaztak a hatos számú jelöltre.
Bizonyára többen jártak már úgy, hogy a számítógépük vagy a mobiltelefonjuk kiírta, hogy szabadítsanak fel helyet a készüléken, mert az új adatok miatt erre szükség mutatkozik. Olybá tűnik, mintha egyesek pont a fent említett adatokat törölték volna a memóriájukból, hogy újakat (százeurós, húszeurós, háromezer dináros támogatás, aranykor, gazdasági tigris) befogadjanak, és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ezzel jó szolgálatot tettek a gyerekeiknek és az unokáiknak. De majd az idő eldönti, hogy kinek volt igaza.
