„Ha nem megy a kupleráj, nem a bútorokat kell kicserélni, hanem a k….kat!” Ez a régi Hofi-mondolat eredetileg a Kádár-párt aparatcsikjaira vonatkozott, de akárhol érvényes lehet a mindenkori főstricire. Donald Trump amerikai elnök pénteken új kommunikációs igazgatót hozott a Fehér Házba (hat hónap alatt immár a harmadikat), ami azt mutatja, hogy ő is érzi: nagyon döcög a kormányzati kommunikáció szekere.
Pedig a lemondását most benyújtó Sean Spicer szóvivő, a Republikánus Párt korábbi kommunikációs igazgatója, valamint az őt már hetek óta „helyettesítő” Sarah Huckabee Sanders (Mike Huckabee baptista prédikátornak, Arkansas volt kormányzójának a lánya) igazán minden tőle telhetőt megtett, hogy a főnök szája íze szerint nyomja a sódert és ostorozza az ellenségnek kikiáltott médiát a kellemetlen kérdések és a még kellemetlenebb „trágyaturkáló” újságírás miatt (muckraking: amerikanizmus a botrányokra szakosodó sajtó jellemzésére).
Ez a jegyzetíró tizenévig látogatta a Fehér Ház sajtótájékoztatóit, de egyetlenegyszer nem tapasztalt – sem demokrata, sem republikánus kormányzatok idején – olyan szélsőségesen türelmetlen, sértődötten nagyképű hatalmi viszonyulást a hivatalos szóvivők részéről, mint az elmúlt fél évben. Pedig minden elnököt ért éppen elég támadás a riporterek részéről: gondoljunk csak a Clinton-kormányzat csatározásaira a sajtóval, vagy az iraki háború második évétől kezdve a Bush-kormányzat súlyos kudarcainak ostorozására.
Spicer nyilván maga is érezte, hogy néha elvetette a sulykot. Dehát senki sem kényszerítette arra, hogy elvállalja a legáldatlanabb washingtoni munkakört, hogy ti. szemrebbenés nélkül védje a védhetetlent, sőt hazudozzon az elnök nevében. Ráadásul rendre megszégyenüljön, amikor pár órával később Trump pont az ellenkezőjét csiviteli a Twitteren, vagy akár kinyilatkoztatja, hogy ő saját legjobb szószólója, mert „a szóvivők nem tudhatják, mi jár a fej[é]ben”. Egy ilyen elnököt szolgálni rémálom lehet, még akkor is, ha az Egyesült Államok nevében beszélni ország-világ előtt álommunkahelynek is tűnhet.
De Spicer teljesen beleállt – és beleillett – ebbe a szerepbe, csakhogy nem egyszer nevetség tárgyává tette magát. Olyannyira, hogy Trump mellett ő vált a humoristák leggyakoribb céltáblájává. Az NBC tévéhálózat 42 éve futó Szombat esti élő című műsora külön rovatot szentelt nemcsak Trump kifigurázásának (Alec Baldwin nagyszerű alakításában), hanem Spencer mellébeszélésének, dühromainak és bugyutaságainak is.
Trump elégedetlensége régóta látszott. Azért is tiltották meg a sajtótájékoztatók élő közvetítését (amit még Bill Clinton vezetett be), hogy ne lehessen nap mint nap élcelődni a színvonaltalan és unelegáns teljesítményen. A Fehér Házban dolgozó riporterek egyesülete természetesen fellázadt a tilalom ellen, s akkor Spicer áttért a csak-mikrofonos csevegésekre – de az sem segített. Egy ideje már Huckabee Sanders csinálta azt is, de ő még csak Spicer szintjére sem tudott eljutni, aki néha legalább humorosan viselkedett. Vele szemben a helyettes szóvivő szemmel láthatólag felkészületlen, az égvilágon semmire válaszolni nem tudó, idegesen méltatlankodó, kifinomulatlanul modoros, műszempillákkal ékeskedő személy – akit a pénteken fölébe rakott új főnök az első alkalommal arra buzdított, hogy „vegye igénybe a sminkesek szolgálatát”.
Talán ez a szexista kirohanás jellemzi legjobban az új kommunikációs igazgatót, aki a Wall Street világából került Trump baráti körébe még a New York-i üzleti életben. Anthony Scaramucci milliomos beruházásialap-menedzser előzőleg ugyan két másik jobboldali jelöltet is támogatott (még korábban pedig Obamát, sőt Hillary Clintont is), de tavaly tavasszal beszállt Trump pénzgyűjtő elitjébe, sőt az egyik leghatékonyabb televíziós szószólójává vált, noha a kampány előtt szélhámosnak nevezte őt. Új feladatkörét viszont azzal kezdte, hogy „szerelmet vallott” az elnöknek („I love the President” – ezt többször is elismételte az első órában), sőt törölte régi Twitter-kommentjeit, amelyek között jónéhányban egyértelműen Trumpot támadta és annak kampányígéreteivel homlokegyenest ellenkező nézeteket hirdetett.
Scaramucci rendkívül tehetséges szószóló. A mesterséget a Fox hírtévében gyakorolta mint rendszeres pénzügyi szakértő, sőt évekkel ezelőtt saját üzletpolitikai csatornát is indított. Már első napi sajtóértekezlete is arról árulkodott, hogy egészen más szintről közelíti meg a munkát, mint elődje. A vasárnapi beszédműsorokban pedig „továbbfejlesztette” a magasröptű politikai mellébeszélés különleges képességeket követelő „művészetét”. Minden jel arra mutat, hogy Trump megtalálja benne a tökéletesen szószoló szószólót.
Spicer és fehér házbeli szövetségese, a Republikánus Párt főtitkári posztjáról januárban elnöki kabinetfőnökké előlépett Reince Priebus azonban hevesen ellenezte Scaramucci kinevezését. Spicer éppen azért mondott le, mert nem kívánt az új nagystílű főkommunikátornak dolgozni. Találgatások szerint Priebus sem állhat messze a menesztéstől, hiszen Scaramucci nem is neki fog jelenteni, hanem – a hagyományokkal ellentétben – közvetlenül az elnöknek.
Ami azt is jelzi, hogy Trump egyre szorongatottabb helyzetben érezheti magát, mert egyre szorosabbá vonja maga körül a csapatot, és már csak közvetlen belső körében bízik meg – akárcsak a fiktív politikai maffiózó Francis Underwood a Kártyavár legutóbbi idényében. Scaramucci egyébként első nagy tévéinterjújának egyik óvatlan pillanatában azt is elárulta, hogy a kaotikus szivárogtatások egyik-másikának forrása nem más, mint maga Donald Trump – akárcsak az említett tévésorozat végtelenül erkölcstelen és gátlástalan elnökfigurája. Akiről éppen az idei utolsó epizódban derült ki, hogy ő is saját félrevezető „titkainak” elsődleges kiszivárogtatója volt. Az élet utánozza a fikciót.
Az viszont nagyon is valóságos, ahogyan Scaramucci meg – az utóbbi időben háttérben meghúzódó, de most újra teljes erővel fellépő – Kellyanne Conway (elnöki főtanácsadó, aki a kampány utolsó szakaszát sikeresen levezényelte) manipulálja a közvéleményt. Mindketten roppant tehetséges mellébeszélők, akik fantasztikus képességgel állják a sarat a tévékamerák előtt, sőt folyamatos ellentámadással hárítják a legkellemetlenebb kérdéseket is. Az ő technikájukat tanítani kellene – nem azért, mert annyira nemes vagy dicséretes, hanem mert a nyilvánosság félrevezetésének magasiskoláját művelik, és aki azon próbál átlátni – netalán rajtuk túltenni –, annak minden folyamatosan használt fordulatot és fondorlatot ismernie kell.
A „jereváni rádió” szocialista paródiája hozzájuk képest dilettáns bugyutaság. Ők azok, akik szende mosoly vagy kaján kacsintás közepette kőkeményen adagolják a megvezetett választóknak, hogy Trumpék a szabadságot és a jólétet osztogatják – miközben a közjót meg a környezetet fosztogatják.