A modern világunk egyik legújabb, de túlzott mélységben még nem ismert problémája a mikroműanyagoké. A halak már az 1950-es évek óta nyelik a vízzel a mikroműanyagokat, de mi is ezt tesszük, ha palackozott ásványvizet fogyasztunk, műanyag edényben melegítünk bármit a mikróban. Így a csecsemők szervezetébe is bejut a mikroműanyag, ami ott van a tüdőnkben és a vérünkben is, írja összefoglalójában a Telex.

Azt tudjuk, hogy a mikroműanyag jelenléte nem tesz jót az egészségünknek, de hogy pontosan milyen károkat okoz, még nem sikerült tökéletesen feltárni. Pár hatás viszont már így is ismert, ezeket szedte össze a Másfélfok.

A lap gyűjtése szerint a szervezetünkbe bekerülő mikroműanyagok 90 százaléka ki is ürül onnan, azonban ez önmagában nem jelenti azt, hogy ne kellene foglalkoznunk a problémával. A szálasanyagok tüdőbe való bekerülése például növeli a daganatok kialakulásának kockázatát. „A kutatók daganatos betegségben szenvedőktől származó tüdőszövet-mintákat vizsgálva megállapították, hogy a 114 szövetminta 87%-a cellulóz- vagy műanyagszálat tartalmazott, vagyis ezek az anyagok nemcsak bejutnak a szervezetbe légzés útján, hanem fel is halmozódnak ott” – írják.

A pontos feltérképezést nehezíti, hogy leginkább állatkísérletekkel lehet csak vizsgálni a mikroműanyagok az emberi szervezetre gyakorolt hatását, a kísérletekben viszont jóval nagyobb dózis kerül az állatok szervezetébe, mint amennyi normál esetben az állatok vagy az emberek testébe jut. Így is tudni viszont, hogy a rákok, halak és kagylók kevesebbet ettek, az egerek viszont épp hogy többet a mikroműanyagok hatására.

„Annyi bizonyos, hogy a mikroműanyagok nagy felülete oxidatív stressz és gyulladások kialakulását okozhatja a szervezetünkben. A műanyagok károsíthatják továbbá az immun- és az idegrendszert. A tüdő ereibe bejutva magas vérnyomást okozhatnak, rosszabb esetben érelzáródás is kialakulhat” – áll a Másfélfok cikkében.

A mikroműanyagok felhalmozódása már csecsemőkorban megkezdődik. A babák szervezetébe jutó mikroműanyag mennyisége függ attól is, hogy mennyi ideig és milyen módon sterilizálják a táplálásukra használt cumisüveget, de attól is, hogy hogyan melegítik és rázzák fel annak tartalmát. Ezek alapján a csecsemők szervezetébe bejutó mikroműanyagok száma 14 600 és 4 550 000 között alakulhat naponta.

Már a nanoműanyag is veszélyt jelent

A mikroműanyagnál is kisebb, a 100 nanométeres méretet sem elérő műanyag részecskék akár a bőrön keresztül is behatolhatnak a szervezetünkbe. Ezekről nemhogy kevesebbet tudunk, mint a mikroműanyagokról, hanem gyakorlatilag semmi tudásunk nincs róluk. Egy nanoanyagokkal foglalkozó tudós, Roman Lehner szerint „úgy keresünk tűt a szénakazalban, hogy a tű úgy néz ki, mint a széna”. Lehner szerint viszont egyelőre nincs ok komolyabb aggodalomra, mert a mikro- és a nanoműanyagok mennyisége a környezetben (még) nem éri el azt a szintet, ami már veszélyt jelenthetne az emberi egészségre. Azonban csak rajtunk múlik, hogy elérjük ezt a szintet.