A jelek szerint idén halad, sőt jó irányba halad a Tanyaszínház szekere, a turné egy hét múlva veszi kezdetét. A közönség Molière: Scapin furfangjai című vígjátékát láthatja, amit Ricz Ármin állít színpadra.
Gőzerővel folyik a felkészülés Kavillón, a Tanyaszínház székházában, ahol múlt csütörtökön jártunk. Az Újvidéki Művészeti Akadémia színésznövendékei, mielőtt reggelijüket elfogyasztották volna, és elkezdték volna a próbát, éppen a bemelegítő tornagyakorlatokat végezték Bubi Dávid, a Kosztolányi Dezső Színház művészének koordinálásával. A helyszínen az alkotógárda tagjaival beszélgettünk. Elsőként Gombos Dánielt, a Tanyaszínház vezetőjét kérdeztük.
„Szakítottunk a korábbi gyakorlattal”
– Jelenleg már a turnéútvonalat állítjuk össze. Idén a bemutatóval együtt 23 előadást fogunk teljesíteni. Az első előadás július 21-én esedékes, a bemutató 23-án lesz Kavillón, az utolsó előadást pedig augusztus 14-én játsszuk le. Néhány helyszínnel kapcsolatban még várjuk a visszajelzést, ha ez megvan, akkor fogjuk nyilvánosságra hozni a dátumokat és a pontos útirányt – magyarázta Gombos Dániel.
Akkor elmondható, hogy a legtöbb tervezett helyszínen biztosan fellép a Tanyaszínház?
– Igen. Azok a községek, illetve települések, amelyeket körbekérdeztünk, és felajánlottuk az előadást, mindannyian éltek a lehetőséggel.
Tapasztaltatok-e a tavalyihoz hasonló kellemetlenséget?
– Nem. Sőt, mivel a Magyar Nemzeti Tanács a Tanyaszínház programját kiemelt jelentőségű rendezvényként tartja számon, ezért, ahogy minden évben, az MNT támogatja a turné bánáti részének megvalósulását. Ennek a támogatásnak köszönhetően hét bánáti helyszín is bekerül az útvonalba. Ezen túlmenően azok a községek is, ahol vendégszerepelünk, nyilvánvalóan fedezik majd a fellépés költségeit. Egyelőre úgy néz ki, hogy a támogatásokból meg tudjuk csinálni az előadást.
Mit kell tudni az idei produkcióról?
– A Tanyaszínház szakított azzal a gyakorlattal, hogy egy ember választja ki a rendezőt. Létrehoztunk egy öttagú művészeti tanácsot, amelynek többek között az a feladata, hogy tagjai közösen javasolnak rendezőket. Ebben a szakmai kollégiumban a két alapító, Kovács Frigyes és Hernyák György, valamint Góli Kornélia, Oláh Tamás, továbbá az akadémisták képviseletében László Roland kapott helyet. Az ő javaslatuk volt, hogy az idei előadást Ricz Ármin rendezze. Szerintem ez egy jó előrelépés volt!
A darabválasztás is a tanács vagy az már a rendező feladata?
– Úgy döntöttek, rábízzák a rendezőre. Ez mindig egy sarkalatos pont a színházaknál: a színház mondja meg a rendezőnek, vagy a rendező hozzon szöveget, és szoktak köztes megoldások is lenni. Ez esetben Árminnak volt egy javaslata, amit átgondoltunk, jó ötletnek találtuk, és hagytuk, hogy azzal foglalkozzon, amivel szeretne.
Az idei turnéra a csapat ezek szerint optimistán tekint?
– Abszolút! Egyelőre teljes erőbedobással folyik a munka az előadás készítését és a vele járó háttérmunkát illetően is, hiszen a Tanyaszínháznál nemcsak a próbafolyamat van, rengeteg dolgot kell még intézni ahhoz, hogy 21-én el tudjunk indulni a turnéra. Egyébként ma érkezik a díszletnek egy nagy része, holnaptól már az is épülni fog.
Mi az, amire a Tanyaszínháznak esetleg szüksége van?
– Pozitív energiára! Úgyhogy várunk mindenkit nagyon nagy szeretettel.
„A pulzuson kell tartani az ujjunkat”
Ricz Ármin, az előadás rendezője az Újvidéki Művészeti Akadémián színészetet fejezett, jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen rendezői szakának hallgatója Bocsárdi László osztályában.
Milyen Molière-feldolgozást láthat majd a közönség, mennyire lesz ez klasszikus vagy esetleg modern előadás?
– Azt gondolom, a Tanyaszínháznak van egy sajátságos formanyelve, ami egyrészt az adott körülményektől függ, másrészt ennek az intézménynek létezik egy olyanfajta lelkisége is, ami szerintem minden előadásban érzékelhető. A formanyelvet tekintve, szerettem volna a vásári színjátszás formaelemeit használni, de nyilván úgy szeretnék visszanyúlni sok-sok száz évvel ezelőttre, hogy közben a modernségnek az atmoszférája is érzékelhető legyen az előadásban.
Mi az az időszerű üzenet, amit a nézőnek szeretnétek átadni?
– Alapvetően a molière-i szöveg nagyon kínálja magát. Ennek az előadásnak az a központi kérdése, hogy van-e létjogosultsága a játékosság nélküli hétköznapoknak. A darabválasztásnál és az alkotási folyamatban, azt gondolom, az ember nagyon nehezen tudja kikerülni a saját tapasztalatait, a saját élethelyzetét. Úgy vélem, a kiégés, a munkának való teljes odaadás egyre szélesebb társadalmi rétegeket érint. Ez az a fajta jelenség, amikor az életünkben a munka kerül egy nagyon domináns helyzetbe, és mindent ennek rendelünk alá. Ennek következtében az ember életében kialakulhat egy monoton életritmus. Nagyon oda kell figyelnünk magunkra, a pulzuson kell tartani az ujjunkat, egyfajta ébrenlétre, egy állandó fölülkérdezésre próbálnánk felhívni a figyelmet ezzel az előadással.
Az alkotói csapat hogyan fogadta az elképzeléseidet?
– Az első pillanattól kezdve nagyon jó a kapcsolódás közöttünk. A színészeknél egymás közt, köztem és a színészek között, illetve az alkotógárda tagjai között is. Itt, közel a fél távon már bizton mondom, hogy nagyon értjük egymás szavait és rezgéseit, hogy hogyan kell nyúlni a másikhoz, hogy elérjük azt a kívánt célt, ami megfogalmazódott. Az ötleteinket közösen dobjuk be egy nagy olvasztótégelybe, ami aztán kiforrja magát. Muszáj megemlítenem, hogy a fiatalok hihetetlen nagy munkabírással, akarattal és tehetséggel állnak hozzá ehhez az anyaghoz. Emellett a Tanyaszínház életformája iránt is nagyon nagy az odaadásuk.
A színészek mellett kik alkotják az idei alkotógárdát?
– Pálfi Ervin a zeneszerző, Oláh Tamás a dramaturg, a látványtervező pedig Puskás Zoltán. A címszereplő Ágyas Ádám, aki egész idő alatt egy központi szerepet tölt be, és ha nem is végig, de egy folyamatos színpadi jelenlétet és fizikai virtuozitást igényel részéről ez a szerep. Az idei előadásban azonban mindenki megtalálhatja azokat a feladatokat, amelyeket színészileg most kell megoldani, és amelyeket a későbbi pályája során is hasznosítani tud.
„Vajdaságban szeretnék maradni”
A címszerepben Ágyas Ádám színészhallgatót láthatjuk, aki őszre lesz végzős az Újvidéki Művészeti Akadémián.
– Amikor megkaptam ezt a szerepet, az első olvasópróbán, amikor megláttam, hogy Scapin szerepe mellett az én nevem van, nagyon dobogni kezdett a szívem. Miután szembesültem azzal, hogy ezzel sok munka lesz, akkor éreztem egy nagyon erős motivációt. Nyilvánvalóan inkább a pozitív érzelmek uralkodtak bennem. Ez a szereptípus már ismerős számomra, korábban többször is játszottam már hasonlót. Ez egy viccesebb, tipikus komikus figura: Scapin a furfangos intelligens szolga, aki nagyon huncut módon mozgatja a szálakat, mindenki úgy táncol, ahogy ő fütyül. Ezt ő ki is mondja: ő a furfangnak él. Talán ez az eddigi legnagyobb kihívás az életemben, óriás felelősséget érzek, de ez elképesztően motivál. Otthonosan érzem magam a szerepben, úgy érzem, lassan kezdem felvenni a karakter jellegzetességeit, mozgását. Nagyon szeretem ezt a stílust. Az egész előadásra jellemző a commedia dell’arte műfaján alapuló mozgás. Az akadémián most, harmadéven tanultuk a commedia dell’arte-t, ami azért is jó, mert a rendezőnek tudunk jönni ötletekkel, javaslatokkal, milyen mozdulatokat csináljunk… Egyelőre nagyon élvezem a próbafolyamatot, már várom, hogy lássunk egy összképet az előadásról.
Hogyan képzeled el színészként a jövődet, merre tovább az akadémia után?
– Nem könnyű most erre a kérdésre válaszolni, de az biztos, hogy egyelőre Vajdaságban szeretnék maradni. Mindennel megelégednék, akár szabadúszóként kísérletezni. Az első pár évben a tapasztalat szempontjából mindenképpen jó lenne színházhoz kerülni, meglátjuk, hogy lesz-e erre lehetőség. Egyébként szabadkai vagyok, a Népszínház és a Kosztolányi Dezső Színház is nagyon közel áll a szívemhez.
A szöveg a Családi Kör hetilap 2022. július 14-ei számában jelent meg. Időközben a Tanyaszínház közzétette az idei turné útvonalát:
Gőzerővel készül idei turnéjára a Tanyaszínház (Fotó: Szabó Róbert)