Még mielőtt a clickbaitos cím miatt bárki az országában működő médiatanácshoz rohanna feljelentést tenni, azonnal elárulom, hogy a feltett kérdésre pontos válasz természetesen nem adható, ugyanis az ár rengeteg dologtól függ, mint például a nyaralás hosszától, a gyerekek számától, a településtől, a szállás távolságától a tengerparthoz viszonyítva, és természetesen attól is, hogy hányszor étkezünk alacsonyabb vagy magasabb árfekvésű étteremben…

Mivel igencsak sok tényező hat ki a végösszegre, így ez az írás inkább egy olyan nyaralási kisokos szerepét próbálja meg betölteni, vagyis hogy az eddigi tapasztalatokat megosztva mindenki tudjon tervezni, számolni, és úgy alakítani a költségeket az idén vagy esetleg jövőre, hogy a saját pénztárcájának megfelelő legyen.

A szállás

Az idén Pakoštaneban szálltunk meg, ami Tengerfehérvár (Biograd na moru – itt koronázták királlyá Könyves Kálmánt) és Drage között található, és mindössze 35 kilométert kell utazni Záráig (Zadar). A szállást még a télen lefoglaltuk, ami jó döntésnek bizonyult, ugyanis az út előtt két héttel hasonló helyen ugyanakkora apartmant 25 százalékkal drágábban kaphattunk volna. Nem mindig van ez így, hiszen megtörténhet, hogy valaki már lefoglalta és ki is fizette a szállást, de mégsem tud elmenni, és olcsóbban adja el, de egy ilyen megkaparintásához szerencse is kell.

Még mindig akadnak sokak szemében bátor utazók, akik a helyszínre érkezve keresnek szállást, s habár sokan furcsán tekintenek rájuk, az ismerettségi körből, akik így mentek, még soha nem maradtak fedél nélkül, sőt, nem egyszer jobb helyen és jobb árban sikerült albérletet találniuk, mintha korábban foglaltak volna. Aki hónapokkal korábban rezerválja le a szállást, annak érdemes nézni azokat, amelyek ingyenes lemondást is kínálnak, hiszen január-februártól nyárig bármi közbejöhet.

Aki autóval megy, jól teszi, ha olyan szállást foglal, amely rendelkezik saját parkolóval, mert különben egész nap fizetni kell a parkolásért, ami Horvátországban sem olcsó mulatság. A személygépkocsival utazók, ha tehetik, kerüljék a szombati érkezést és távozást, mert olyankor rengetegen vannak az utakon, a fizetőkapuknál torlódásokra kell számítani.

Bosznián keresztül vagy az autópályán?

Örök dilemma, hogy érdemes-e Bosznia-Hercegovinán keresztül menni, ahol olcsóbb a benzin és az autópálya-díj elenyésző a horvátországihoz képest, vagy az autópályát kell választani, mert gyorsabban lehet haladni. Az út megtervezése előtt érdemes figyelembe venni az indulás és az érkezés helyét is, az útvonaltervező alkalmazások ebben mindenkinek a segítségére vannak.

Szépszámmal akadnak olyanok, akik Boszniára esküsznek, mintegy ugyanennyien pedig az autópályát részesítik előnyben, és igen nehéz a két tábort meggyőzni, hogy a másik választása nem hülyeség. Időben valószínű a boszniai út lesz a hosszabb, a táj és az út melletti bárányhús, esetleg Mostar megtekintése viszont kárpótolhatja ezért a sofőrt és az utasokat is. Mi próbáltuk ezt is, azt is, nekünk az autópálya jött be, főleg azért, mert a gyerekek nem szeretik a sűrű kanyarokat, valamint azért is, mert hazafelé ezúttal is megálltunk a Zágrábtól ötven kilométerre található, a Kezele család által alapított, a falusi turizmust mesterfokon művelő vendéglátóhelyen, ahol a frissen sült ételek, a remek italok és a környezet páratlan feltöltődést nyújt az út további része előtt.

ENC – igen vagy nem?

Örök dilemma és évről évre vita tárgyát képezi az ismerettségi körben az ENC-bérlése, vagyis, hogy szerezzünk-e be az útra egy készüléket, amellyel elektronikusan fizethetjük az autópálya-díjat, mivel matrica helyett fizetőkapuk vannak, csakúgy, mint Szerbiában. Aki csak ritkán megy Horvátországba, annak nem éri meg, viszont, ha valaki többször is utazik az autópályán, vagy utána ismerősök is mennek Horvátországba nyaralni, akkor már érdemes – nem bérelni, hanem – venni egy ENC-készüléket, ugyanis minden feltöltés 21 százalék kedvezménnyel jár.

A legpratikusabb olyan csomagot választani, amelyben benne van a készülék és néhány száz kuna is. Mi az eszéki fizetőkapunál szerettük volna megvenni az ENC-csomagot, méghozzá az 544 kunásat, amely magába foglalja a készüléket és 555 kuna fordítható (11 kunával több, mint amibe kerül a csomag és a készülék ára is benne van) az autópálya-díj fizetésére, de hiába írták meg e-mailben, hogy erre reggel hattól már lesz lehetőségünk, a honlapon szereplő információ bizonyult valósnak, ugyanis hét órától kezdenek dolgozni. Mikor 6:10-kor kérdeztem az ott tébláboló munkásokat, hogy most mi a helyzet, ők csak mosolyogva annyit feleltek:

– Fiatalember, korán van még az ENC-re…

Így mi – ahogy korábban is – mindenhol a kártyás fizetést választottuk, és egyik fizetőkapunál sem kellett várakoznunk egy percnél többet.

Pár méterre Gotovinától

Az apartman tulajdonosa elmondta, hogy Pakoštanenak mintegy 2000 lakosa lehet, de a település folyamatosan növekszik, ugyanis egyre többen vásárolnak üres területet, ahová aztán apartmanházat építenek. Miután kipakoltunk az autóból, mondta, hogy álljak hátra, jobb, ha nincs szem előtt a szerb rendszámtáblás autó, hiszen az ördög nem alszik, és a városközpontjába és onnan vissza a szállásukra is a ház előtt mennek el a fiatalok, aztán nehogy valakinek szúrja a szemét, és esetleg az alkohol hatására a személygépkocsinkon vezesse le a 90-es években felgyülemlett és azóta is erőteljesen jelen levő sovinizmust.

Pár perccel később, amikor kinéztünk a teraszról, már pontosan láttuk, hogy miért is kellett az autót úgymond eldugni. Az apartmanházzal szemben egy, a háborús bűnök elkövetése miatt először 24 évre ítélt, később felmentett Ante Gotovinát ábrázoló graffiti található, a felirat pedig:

Isten hozott Gotovina tábornok településén

Gotovina nem Pakoštaneban született, hanem a vele szemben levő Pašman szigeten, de még a kikötőben is egy tégla jelzi, hogy ezt bizony ő helyezte el az építkezés során. A lengyel, a cseh és a szlovák vendégeket nem zavarta a szerb rendszámtáblás autó, de figyelembe véve, hogy naponta álltak meg fiatalok egy közös fényképre az általuk hősnek tekintett Gotovinát ábrázoló graffiti előtt, jó döntésnek bizonyult az autó átparkolása a ház mögé.

Köszönöm, de ez nem a mi számlánk

A településen az éttermekben az üdítők (Cedevita, limonádé, Cola, Fanta, Sprite…) 15-18 kuna között mozogtak, egy liter szénsavmentes ásványvizet 25 kunáért adtak, a tintahal 90 és 135 kuna között volt, egy adag csevap sült krumplival 60-90 kuna volt, és ugyanennyibe került egy görög vagy tonhalas saláta is, a levesekért 20 és 35 kuna közötti összeget kellett fizetni. A palacsinta 20-25, a Banana Split pedig 40 kuna volt. Egy gombóc fagylalt ára 7 és 13 kuna között alakult. A strandon a palacsinta szintén 20 kuna volt, hamburger 25-35, a főtt kukorica 15, a lekváros vagy csokoládés fánkért pedig 9 kunát kértek, a pékségben ugyanaz két kunával volt olcsóbb. Érdemes figyelni a Happy Hour kínálatra, ugyanis egyes helyeken a 11 és 15, vagy a 12 és 17 óra közötti időszakban jelentős kedvezményekkel kínáltak egyes ételeket vagy menüket (85 kunáért levest, főételt, salátát, két deci sört vagy üdítőt és desszertet lehetett kapni).

A strandon a zuhanyozásért két kunát kellett fizetni, viszont a köldökmagasságban elhelyezett csapból természetesen ingyen folyt a víz, s ezt többen is kihasználták, méghozzá úgy, hogy guggolva a csap alá bújtak és pár másodperc alatt megoldották az ingyenes tusolást. Kicsit tovább sétálva viszont már volt olyan tusoló, amely ingyenes volt.

Árjegyzék a honlapon, mi áll a számlán, kártyás fizetés

Három dologra nem árt odafigyelni: az egyik, hogy megnézhetjük mi előtte az árakat az étterem honlapján, de nem biztos, hogy ugyanazokkal az árakkal találkozunk a helyszínen. Két étterem esetében is ez volt a helyzet, a honlapon nem frissítették az árjegyzéket, és bizony a hely elé kitett táblát nézegetve derült ki, hogy minden 20-30 százalékkal drágább. Pár napja nagy felháborodást váltott ki az a hír, miszerint az egyik helyen 400 kunát, 55 eurót kértek egy családi pizzáért. Éppen ezért fontos megnézni az árakat, és csak akkor üljünk be az adott helyre, ha nem hagyjuk ott azonnal a nyaralás egyharmadára félretett költőpénzt.

A másik fontos dolog, hogy mielőtt fizetnénk, nézzük meg a számlát. Korábban Olaszországban, most pedig az egyik legjobb hírű és valóban jó ár/érték arányú étteremben jártam úgy, hogy a számlán levő tételek köszönőviszonyban se voltak azzal, amit mi fogyasztottunk. Mindkét esetben udvariasan megköszöntem a pincérnek a számlát, és egy mosoly kíséretében közöltem, hogy ezt nem szeretnénk kifizetni, mivel nem ezeket fogyasztottuk. Mindkét esetben sűrű bocsánatkérés közepette hozták a mi számlánkat, amelyen az összeg jóval kisebb volt annál, amit először az asztalra tettek.

A harmadik pedig, hogy a kisebb településeken még mindig vannak olyan éttermek, ahol nem lehet kártyával fizetni, éppen ezért ajánlatos még beülés előtt megérdeklődni a fizetési lehetőségeket. Egyes helyeken ezt úgy oldották meg, hogy az étterem előtt egy bankautomata áll, aminek a segítségével orvosolható a probléma.

Bízva abban, hogy sikerült pár hasznos tanáccsal ellátni azokat, akik most készülnek nyaralni, jó utat, kellemes időtöltést és kikapcsolódást kívánok.