A Draghi-kormány bukását követő napon az olasz pártok kampányolni kezdtek a szeptember 25-ére előrehozott általános választásokra. Ez a sietség arra utal, hogy a helyzet komoly és sok bizonytalanságot tartalmaz. Ezért nagy figyelmet fordított a világsajtó az olasz helyzetre – ebből szemlézünk Amszterdamtól Milanón és Frankfurton át Barcelonáig

Egy új euróválságtól való félelem

Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap ezt írja Mario Draghi olasz miniszterelnök lemondásával és a monetáris unióra gyakorolt ​​következményekkel kapcsolatban:

„Mi vár Olaszországra – és Európára – Mario Draghi lemondását követően? A válasz rövid: új választások, majd valószínűleg jobbra tolódás. Függetlenül attól, hogy a dolgok hogyan alakulnak, Olaszországban a politikai bizonytalanság újabb időszaka következik, és egy olyan vezető veszett el, aki bár nem politikus, vagy talán éppen ezért, népszerű volt nemcsak hazájában, de  azon túl  is. (…) Az olasz válság nagyon rosszkor sújtja az Európai Uniót, mert Oroszország Ukrajna elleni támadása és a gazdasági válság egységet és a lehető legnagyobb stabilitást követeli meg. Draghi távozása félelmet kelt az európai fővárosokban az euróválság kiújulásával kapcsolatban, és olyan kérdéseket vet fel, hogy Olaszország milyen mértékben marad meg az orosz agresszió elleni koalícióban.”

Olaszország nehéz szakasz előtt áll

A milánói Corriere della Sera című, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott liberális napilap elemzi a szeptemberi választásokra készülő pártok sokszínűségét:

„A szeptember 25-i választáson induló pártok nem lesznek ugyanazok, mint tudjuk. Egy új erő alakul ki a központban, amely egyesíti azokat, akik elhagyták az Öt Csillagot, a Forza Italiát és a szociáldemokratákat. A jobboldalon valószínűleg Berlusconi és Salvini próbál majd összefogni, remélve, hogy nem Giorgia Meloni kerülhet a közvélemény-kutatások kedvenc koalíciójának élére. Érdekes lesz látni, hogy a szociáldemokraták Draghi nélkül is felkarolják-e Draghi napirendjét, vagy megpróbálják helyreállítani a kapcsolatokat Contéval. Még érdekesebb, hogy mennyi maradt meg a jobbközép értékrendből és a nemzeti szolidaritás kormányzati döntéseiből, és mennyit engednek a populizmusnak. (…) Az olaszok tisztában vannak azzal, hogy nehéz időszak előtt állnak: a véget nem érő világjárvány, az árak és a hitelkamatok emelkedése, a vásárlóerő összeomlása. Ezért joguk van ahhoz, hogy komolyan vegyék őket, és ne röhögjenek rajtuk.”

Draghi bukása Putyin győzelme

Ebben az összefüggésben a barcelonai La Vanguardia című, spanyol és katalán nyelven megjelenő liberális napilap a globális politikai következményeket vizsgálja és mindenekelőtt a válság egyik nyertesét látja:

„Tekintettel a szeptember 25-re tervezett új választásokra, nagy aggodalmak vannak itthon és külföldön egyaránt. Senki sem tudja, hogy a nacionalista és euroszkeptikus jobboldali szövetség választási győzelme gyökeres változást hozna-e Olaszország európai politikájában. Fontos pont az Oroszországgal fennálló konfliktus, amelyben mindig Draghi vezette az Európai Unió határozott fellépésére irányuló kezdeményezéseket Moszkva ellen. Ebben az értelemben Draghi bukása Vlagyimir Putyinnak, a Kreml főnökének a nagy győzelme. (…) Az egykor Európában az euró megmentőjeként ünnepelt Draghi végül hazájában esett áldozatul a politikai ingoványnak. Olaszország jövője komoly aggodalomra ad okot az országon belül és Olaszország határain túl is. (…) Draghi Olaszországnak és Európának is nagyon fog hiányozni.”

Segített talpra állni

A budapesti Népszava című baloldali liberális lap visszatekint Mario Draghi hatalmi időszakára:

„Ki örülhet ennek? Először is azok, akik megvetik Olaszországot és azt akarják, hogy az ország lemaradjon Európa többi részétől. Aztán azok, akik Európa, különösen Olaszország meggyengítésében érdekeltek. És végül azok a jobboldali populisták, akik nem törődnek Olaszországgal és csak hamis ideológiájuk megerősítését akarják látni, hogy a szélsőségesek végre átvehessék a hatalmat. Mindenesetre Olaszország Draghi vezetése alatt kezdett újra magára találni. Az ország Európa egyik tényezőjévé vált, és az olaszok újra összetartottak. Draghi távozásával Olaszország elvesztette egyik legjobb lehetőségét a második világháború óta.”

Aggódalom Olaszország miatt

Hagyott-e vajon Draghi vendégszereplése valóban maradandó nyomot a politikában? A kétségek erről jogosak, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Köztudott, hogy Olaszország egy félsziget, de politikai pártjainak nagy része úgy viselkedik, mintha Olaszország egy igazi sziget lenne – nemcsak három oldalról, hanem mindenhol víz venné körül, és távol lenne a világ többi részétől. Rómától kétórás repülőútra dúl a háború, az infláció csaknem kétszámjegyűre emelkedik, az energiaellátásnak nélkülöznie kell legfontosabb beszállítóját, és az Európai Központi Bank is megemeli a kamatot. A politikusok szemében azonban úgy tűnik, hogy ezeknek a korszakos kihívásoknak nem sok közük van hozzájuk. Mert mi másért buktatnák meg miniszterelnöküket ezekben a válságos időkben és térnének vissza régi hibájukhoz – a hivatalban lévő kormányok leváltásának titkos öröméhez?

Mindazonáltal a kormány legrosszabbkor történő megbuktatásában van egy bizonyos politikai logika. A pártok egyre inkább börtönnek tekintették azt a nagykoalíciót, amelyet alig másfél éve hoztak létre. Mario Draghi a lehető legnagyobb mértékben hagyta őket figyelmen kívül, nehogy blokkolják működését. De a pártok profilozása a választók előtt már lehetetlenné vált. Draghi határozott meg minden irányt, mellesleg az Európai Bizottsággal való rendszeres egyeztetés során is, amely az Európai Uniótól származó milliárdos transzferekért felelős.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)