Egyszerű, de erőteljes címlapokkal jelent meg három vezető angol nyelvű hetilap – két konzervatív és egy liberális –, hogy leleplezze a múlt hétvégi charlottesville-i eseményeket követő elnöki reakciókat. A londoni Economist és a New York-i New Yorker a Ku Klux Klán jólismert fehér csuklyáját instrumentalizálta: az előbbi Donald Trump kezébe adta a legsötétebb gonosz fehér csúcsos sipkájából készült megafont, az utóbbi pedig – hagyományos akasztófahumorával – vitorlát biggyesztett az elnök csónakjára, akinek a szájából fröcsögő gyűlölet dagasztja a lincselő múltú jelképből szabott vásznat. A TIME magazin még ezektől is egyszerűbb, de épp olyan megrázó módon fejezte ki, hogy bizony a nagy patriotizmus (ebben az esetben az azt jelképező amerikai zászló) mögött sötét gyűlölet lobog.
A charlottesville-i rémtörténet híre bejárta a világsajtót, de röviden itt is foglaljuk össze, hogy Trump reakciói és a fentiek érthetőbbé váljanak. Augusztus 11-én, pénteken este fehér szuprematista fáklyás tüntetés volt a virginiai egyetemi városka parkjában, ahol a szakadár Konföderáció főparancsnokának, Robert Lee tábornoknak a lovasszobra áll, és a városi tanács határozata értelmében lebontásra várakozik. A fáklyás felvonulás sokakban a gyalázatos múltat idézte fel, amikor a fehér csuklyások ugyanúgy vonultak felgyújtani a felszabadult feketék házait vagy éppen fára akasztani valakit közülük. De volt ott minden más, amit az amerikai közbeszéd „fehér szemétnek” nevez, beleértve a hitlerezést és náci karlendítést is.
Az azesti kisebb ellentüntetés másnapra tömegessé duzzadt és a két csoport verbális összetűzései tettlegességgé fajultak. A jól felszerelt szuprematisták megpróbálták botokkal, paprikaspray-jel és egyéb „harci eszközökkel” elrettenteni a szintén elszántan vonuló antifa-aktivistákat (az amerikai antifasisztákat nevezik így az amerikai neonácik). A helyi hatóságok erre betiltották a szombati szuprematista parádét, a kormányzó rendkívüli állapotot vezetett be a városban – de ennek ellenére bekövetkezett a tragédia. Egy ohiói szuprematista a tömegbe hajtott: egy fiatal nő meghalt, több tucat ember megsebesült, továbbá lezuhant egy helikopter, amelyben két rendőr vesztette életét.
Szombat délután megszólalt az elnök is. Egy más témára szervezett sajtóértekezlet végén elmondta, mennyire szomorítják a virginiai történések, különösen, mert amúgy annyi minden csodálatos dolog történik az országban, amióta ő az elnök. Trump kijelentette:
„A lehető legerélyesebben elítéljük a gyűlöletnek, vakbuzgóságnak és erőszaknak ezt a hallatlan formáját, amely annyi oldalon, olyan sok oldalon megjelent.”
A kiemelés magától az elnöktől való, mert erre az ismétlésre helyezte a hangsúlyt, leállt és felnézett a papírjából. Hozzátette még, hogy kormánya „visszaállítja a nemzet és polgárai közötti hűség szent kötelékét”, valamint, hogy mindenki „szeresse, tisztelje egymást és becsülje meg egymás történelmét”. Trump nyilvánvalóan képtelen megérteni, hogy azok, akiknek az ősei faluszéli faágakra vetett köteleken lelték halálukat az egykori fáklyák árnyékában, valamint azok, akiknek az őseit a mai neonácik heilhitlerezésének múltbeli fanatizmusa küldött gázkamrába, azoknak sem kedvük, sem szándékuk, sem lehetőségük, sem erkölcsi kötelességük nincs a szégyenletes múltak tiszteletére.
Trump első reakciója óriási felháborodást váltott ki a legkülönbözőbb körökben. A legerőteljesebb azonban az volt, amikor gazdasági tanácsadó testületeinek tagjai, megbecsült óriáscégek vezetői kezdtek egymás után lemondani. De saját pártjának fontos kongresszusi tagjai is egyre keményebben kezdték bírálni elnöküket. A fehér szemét ugyanakkor örömünnepet tartott: David Duke korábbi KKK-nagyvezér (aki személyesen is jelen volt Charlottesville-ben) megköszönte Trumpnak, hogy támogatja őket (dagasztja a vitorlájukat!), híveihez pedig azzal fordult, hogy íme, az elnök nem ítélte el a fehér szuprematizmust.
A Fehér Ház gyorsan belátta, mekkora kárt okozott a mellébeszélés: órákon belül kiadtak egy névtelenül „magyaráz(kod)ó” közleményt, de a kritikus zuhatagot már nem lehetett megállítani, országszerte újabb tüntetéssorozat indult a fajgyűlölők és neonácik, valamint Trump ellen.
Két nappal később az elnök kénytelenné vált újra kamerák elé állni, és egy elébe rakott szövegből felmondani a leckét: néven nevezte a szuprematistákat, a neonácikat és a Ku Klux Klánt. Csakhogy könnyű volt átlátni a szitán, ez már csak közönséges tűzoltás volt. Trumpból ugyanis árad a szenvedély, amikor őszintén beszél (például amikor az első megszólalása közben „minden oldalra” kiosztotta a felelősséget). Amikor viszont kényszerűségből mond valamit, akkor nincs a világon nála szánalmasabb, hiteltelenebb szövegolvasó.
Ez rögtön másnap be is bizonyosodott, amikor saját New York-i Trump-tornyának liftjéből minisztereivel a háta mögött kilépve megint dicsekedni kezdett az újságíróknak, hogy mekkora sikereket ért el alig több, mint fél év alatt. Csakhogy már a legelső újságírói kérdés a felháborító első reakciójára utalt vissza – és ettől az elnök borzalmasan kiakadt. Ami ez után következett, az eddigi legnyomorúságosabb kirohanása volt szinte minden és mindenki ellen – kivéve a fehér jobboldali szélsőségeket. Mi több, azt kezdte magyarázni, hogy a Lee-szobor eltávolítása ellen tüntetők között valójában „jó emberek” voltak, vagyis nem szabad azt a tömeget bántani.
Elképzelhető, hogy a jó húsz perces böszmeség végén maga Trump is belátta, mennyire elvetette a sulykot, mert hirtelen arról kezdett beszélni, hogy nagyon érti ő a virginiai dolgokat, mert
van ám neki is háza Charlottesville-ben – sőt szőlőültetvénye is, amelyik ráadásul az egyik legnagyobb az Egyesült Államokban…
… mint minden más, amit Trump birtokol, vagy amihez hozzányúl. A szuprematisták nyilván koccinthatnak majd a borával.
