Olvasgatom a NOVA tegnapi és a mai számait. A Szerbiai Szocialista Párt egyik kiemelkedő funkcionáriusának havi jövedelme 34 000 euró, ezenkívül jár neki évi 100 000 euró bónusz. Valóban impozáns járandóság, a Szerbiai Szocialista Párt szociális programjának vezérmottója is lehet. Avagy a vezércsillaga. Ötágú, természetesen. Ezt nevezik szociális igazságnak és programnak. Legyintek és olvasok tovább.
Slobodan Tišma újvidéki író nyilatkozik. Nagyon érdekes, hogy ő is önéletrajzi regénnyel jelentkezik. Egy mondata felkeltette a kíváncsiságomat. Vajdaság – nyilatkozta – mindig két részre szakadt, egyik fele Szerbia, a másik fele pedig Európa felé tekintett.
„Az én őseim az Osztrák-Magyar monarchiát nem tartották a népek börtönének, elégedettek voltak az életükkel”, folytatta.
Talán egyszer eljön az idő, amikor módosul az Osztrák-Magyar Monarchiáról kialakított balkáni sztereotípia. Nem eszményítem, legszívesebben musili iróniával szólok róla, de nem gyalázom. Nem volt demokratikus impérium, de diktatúrának és börtönnek sem nevezhető.
Vlaho Bogišić legutóbbi telefonbeszélgetésünk alkalmával jelezte, hogy a közeljövőben megjelenik egy teljesen ismeretlen Krleža mű. Kíváncsi vagyok, hogy árnyalta-e a nézetét, annál is inkább, mert ízig-vérig a Monarchia gyermeke volt és az maradt élete végéig. Még a jugoszlávságába is beszivárgott ez a történelmi emlék. Horvát volt, jugoszláv aurával. Miért ne lehetne ma valaki, magyar, szerb, román, dán, holland, francia és német – európai aurával? Ezt azért kérdem, mert manapság egyre többen hasogatják az európai aurát. Ha így haladunk akkor politikailag gyanús lesz az európai szellemiség.
