Kedves Radics Viktória!

Engedje meg, hogy nyílt levélben reagáljak a Green Future Fesztivállal kapcsolatban írt cikkére. Engedje meg, hogy újságíróként, a fesztivál elsőszámú tudósítójaként, az esemény 2022-es sajtókoordinációért felelős embereként, fesztiválozóként és magánemberként reagáljak arra, amit úgy érzett, hogy az esemény után meg kell, hogy írjon és jelentessen.

Sajnálom, hogy a napokkal a rendezvény után azon rágódik, hogy hangos volt egy helybéli fesztivál, amelynek egyébként általában mindig, mindenhol, – beszéljünk bármely városról – az a célja, hogy hangos, zajos, sokak számára elérhető, a lehető legtöbb féle stílust kiszolgáló, kortalan, nemtelen és határtalan legyen.

Sajnálom, hogy olyan kérdések merülnek fel Önben, hogy nem lesz-e halláskárosult az, aki fesztiválozni, bulizni megy.

Sajnálom, hogy megkérdőjelezi az idősek, betegek, családok, csecsemőkkel rendelkezők, kisállatot és jószágokat tartók iránt mutatott tiszteletünket.

Sajnálom, hogy azt feltételezi, hogy a szervezők a maguk malmára hajtják a vizet és önös érdekekből csinálnak nyolc éve fesztivált a Vajdaságban, azért, hogy aztán rákenhessék a fiatalokra, hogy miattuk teszik, ők akarnak bulizni.

Sajnálom, hogy azt hiszi, hogy egy háromnapos rendezvény után azonnal, mindent el lehet takarítani.

Azért sajnálom, mert én Zentán születtem és ugyan nem ott nőttem fel, de oda jártam középiskolába. Odajártam és velem együtt odajárt még sok-sok vajdasági fiatal is, akiknek ebben az időszakban – az előttünk és utánunk következő generációknak minden bizonnyal úgyszintén – Zenta jelentette a mindent. Mindent: a továbbtanulást, az új barátokat, a szerelmet, a felnőtté válást. Ott tanultuk meg mit és mennyit jelent tanulni, kapcsolatokat építeni, ott indultunk el azokon az utakon, amelyeken a legtöbbünk most is jár, ott lettünk először szerelmesek, ott szereztünk igaz barátokat, és igen, ott ízleltük meg először azt, hogy mit jelent szórakozni, kikapcsolódni. Először a Baliban, aztán a Jailben – ahol, amióta bezárt nem jártam, mert megszakadna a szívem, ha látnom kellene, hogy mi lett életem egyik legmeghatározóbb élményeit képviselő helyéből – majd a Green Future Fesztiválon, amely annak idején Zentán indult útjára.

A szerző a Green Future Fesztiválon (Fotó: Kovács Ervin)

Olyan vajdasági és anyaországi magyarok indították útjára, akik régóta tudják, mi kell a fiataloknak és a családoknak. Olyan emberek, akik kezei alatt az események nem a drogtól és az alkoholtól hangosak, hanem a fellépőktől. Olyan emberek, akik rendezvényeire a szülők gyakran maguk vitték el a gyerekeiket és engedték meg nekik, hogy hajnalig maradjanak, vagy esetleg 3-4-5 napon át sátrazzanak. Olyan emberek, akik olyan fény, hang, biztonsági, és vendéglátásban jártas embereket alkalmaznak, akiknek ugyancsak az a céljuk, hogy a résztvevők biztonságosan szórakozzanak.

Sajnálom, hogy a véleményével arra törekszik, hogy elvegye a kedvet és egyúttal azt az élményt azoktól a fiataloktól, akiknek hozzánk hasonlóan Zenta jelenthetné a kikapcsolódást, a szórakozást, évente néhányszor.

Sajnálom, hogy ez nem egy kritika, hanem vélemény lett.

Sajnálom, hogy tényleg egy olyan eseményt támad be, amely hosszú évek óta bizonyítja a Vajdaságban azt, hogy igény, szükség és haszon van az ilyesmiből. Egy évben, egyszer, három napig.

Nem vagyok elfogult. Egyszerűen csak nem értem, hogy miért jó keresni a kákán a csomót?!

Pillanatkép a Green Future Fesztiválról 2022. augusztus 13-án (Fotó: Kovács Ervin)