tüzet raktunk vacogtunk
ültünk a pilisi barlangban
itt élt egykor Özséb
a boldog remete
s míg szakadt az eső
útrakeltünk lehunyt
szemmel játszottunk sarkvidéki
expedíciót és tengeri utazást
nem sejtettük hogy alattunk
medve és tigris porlad
denevér függ a résben
kíváncsin hallgatózik
s alászállhattunk volna
tovább a barlangmélyi
kürtőn az alvilágba
hol zúg a fekete folyó
s izzanak cseppkövek
de elfelejtettük
megnézni a falon
nem mállik-e görcsös kezek nyoma
őskori ákombákom
veres bölény mammut
most megnézném hiába
nem találom a szűk
barlangbejáratot
fiammal keresgéljük
harminc év után
de a gizgaz benőtte
hegyomlás eltakarta
a titkos tűzhelyet
