Több, mint egy éve bizonyított tény, hogy többek között bolgárok, macedónok és magyarok is dolgoznak világszerte Vlagyimir Putyin orosz elnök titkosszolgálatának a legbizarrabb álhírek terjesztésén. A globális propagandaháború célja az, hogy elhintsék a nyugati civilizáció hanyatlásának gondolatát, megrendítsék a demokráciába vetett hitet és aláássák az Egyesült Államok globális vezető szerepét. Tavaly pedig különösen alkalmas részcélként jelent meg annak a lehetősége, hogy egy narcisztikus dilettánst juttassanak az amerikai politikai rendszer csúcsára, akit esetleg még manipulálni sem kell, mert akár magától is fel fogja azt – és a világot – fordítani.
Az eddigi ismeretek szerint internetes trollok ezrei működtek hol kis (egy komment fél vonaljegy a budapesti tömegközlekedésben), hol nagy pénzekért (egy-egy sikeres, futótűzként terjedő kamusztori akár dollárezreket is hozhatott) – de akár ostoba magánszorgalomból is (barátok, ismerősök vegzálása, bemocskolása, büntethetetlennek tűnő rágalmazása a Facebookon). A hamis honlapok és kamuhírek szervezett terjesztése azonban többnyire névtelenül folyt.
Most azonban új fordulat következett be a trollok működésének feltérképezésében. A Facebook ugyanis – hosszú tagadás után – szerdán átadott a kongresszusi vizsgálóbizottságnak konkrét adatokat arról, kik és mennyiért vásároltak célorientált terjesztést az amerikai elnökválasztási kampány idején felpakolt politikai propagandaposztokhoz.
A Facebook belső vizsgálata kiderítette – a Facebook adatbiztonsági igazgatója szerint –, hogy legalább százezer dollárnyi terjesztési kampányt vásárolt egy olyan gyanús orosz hátterű cég, amely kapcsolatban áll a Kreml agitpropja által működtetett szentpétervári trollfarmmal.
Ez a csoport legalább 470 posztterjesztési kampányt vásárolt, ami ugyan kis számnak tűnik, de ha tudjuk, hogy ezzel akár több millió Facebook-olvasót is el lehet érni, és ha egy kampányt ügyesen földrajzilag és demográfiailag is jól belőnek, valamint jó érzékkel időzítenek, akkor az jelentős akcióvá dagadhat.
A Trump-család és -kampánystáb orosz kapcsolatait vizsgáló szerveket kezdettől fogva foglalkoztatja az a kérdés is, hogy honnan tudhattak az orosz trollok eleget arról, kinek, hová és milyen üzeneteket kell eljuttatni a közvélemény sikeres felforgatása és módosítása céljából. Általános vélekedés szerint ezt nyilvánvalóan nem lehet elképzelni egy magyar vagy macedón faluban élő ügyeskedőről, hiszen a szövegek nyelvezete sem volt sokszor tökéletes. De még az őket mozgató és lefizető aparatcsikok vagy titkosszolgálati elemzők tudásszintje is kevés lehet a célközönség „sebészileg” precíz bejelöléséhez, vagyis a hatékony működéshez.
Marad tehát a feltételezés, hogy az oroszok valamilyen amerikai kampánystratégiai támogatást kaptak, fizettek meg – vagy netán szolgáltak ki. Ha tudjuk, hogy az álhírek óriási többsége Hillary Clinton ellen irányult, akkor nem nehéz kitalálni, melyik választási stábnak volt érdeke abban, hogy együttműködjön – kollaboráljon – az orosz propagandaapparátussal.
Az amerikai választási kampányban külföldi befolyást venni vagy elfogadni törvényileg tilos. A választási csalásokat kivizsgálni kötelező. A Trump-troll-történet feltárása tehát folytatódik.
