Az oroszok ukrajnai civil célpontokra irányított rakétatámadásokkal próbáltak válaszolni a Kercs-híd részleges felrobbantására, sőt Észak-Korea is új rakétákkal kísérletezett. Iránban terjed a tiltakozás a mullahok hatalma ellen. Feszültség keletkezett az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia között, miután az OPEC+ olajtermelő államok bejelentették, hogy csökkentik a kitermelést – átnéztük a nemzetközi sajtót Varsótól Frankfurton és Bécsen át Ammanig valamint Washingtontól Londonon és Sanghajon át Tokióig.
Újabb orosz rakétatámadások Ukrajna ellen
„Ez az orosz támadássorozat színtiszta bosszú, és semmiképpen sem katonai stratégia az ukrán csapatok előre nyomulása ellen” – hangsúlyozza a párizsi Libération című közép-baloldali napilap (amelynek alapítói Jean-Paul Sartre és Serge July voltak), majd így folytatja:
„A helyzet […] rendkívül gyúlékony, különösen akkor, ha a háború tovább terjedése van kilátásban, például Fehéroroszországban, ahol Lukasenka elnök csapatok mozgósítását fontolgatja Kijev ellen.”
A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap így ítéli meg et a helyzetet:
„az ukrajnai háború fordulóponthoz érkezett. Bár mindig kockázatos analógiát levonni a jelen és a korábbi háborúk szörnyűségei között, már most nehéz nem felállítani egy hasonlatot: Putyin Kijev, Harkov és más célpontok ellen kilőtt rakétái a korábbi bombázások terrorjára emlékeztetnek – az iraki és iráni városok ellen elkövetett kölcsönös bombázásoktól kezdve az 1980-as években, egészen a németek V-2 rakétatámadásainak utolsó szakaszáig a II. világháborúban. Ezekhez a támadásokhoz hasonlóan Putyin cirkálórakétái és drónjai sem szolgálnak katonai célt. Ha hinni lehet a történelemnek, a közelmúlt támadásai csak erősítik az ukránok elszántságát, ahogyan a 78 évvel ezelőtti V-2-es támadások is hozzájárultak ahhoz, hogy a britek még szorosabban összetartsanak.”
A nukleáris fegyverek veszélye megnőtt, írja a londoni Guardian című közép-baloldali napilap:
„Eddig nincs bizonyíték arra, hogy Oroszország ilyen fegyverek bevetésére készülne. A Kijev, Lviv és Zaporizzsja elleni támadások emlékeztetnek arra, hogy Oroszországnak más brutális módszerei is vannak, hogy a maga módján próbálja elérni saját célját. Erre a nukleáris fegyverek bevetése csak az utolsó lehetőség. De nincs garancia arra sem, hogy a bevetési parancsot valóban végrehajtanák. A »katasztrofális« következményekre vonatkozó amerikai figyelmeztetést az orosz keményvonalasok minden bizonnyal jól ismerik, és Kína meg India is kétségtelenül egyértelművé tette rosszallását. Ennek ellenére a veszély most nagyobbnak tűnik, mint ez év tavaszán volt. (…)
E fenyegetéssel szemben elengedhetetlen a Kijevvel való szolidaritás. De a meggyőződésen kívül az óvatosság is tanácsos. A G7-ek jogosan tették egyértelművé, hogy szilárdan kiállnak Ukrajna mellett, és pénzügyi, humanitárius, katonai, diplomáciai, valamint jogi támogatást fognak nyújtani, »ameddig csak Ukrajnának szüksége van rá«. A kormányoknak szorosan kell követniük Oroszország terveit. Ebbe beletartozik az is, hogy odafigyeljünk arra, hogy Moszkva milyen sokféle módon állhat bosszút Kijev támogatóin.”
A budapesti Élet és Irodalom (ÉS) című irodalmi és politikai hetilap az Oroszország elleni szankciók hasznát vizsgálja:
„A Nyugat vezetői a 2022-es háború kirobbanásától fogva következetesen támogatják Dávidot az ördögi Góliáttal szemben. Vannak viszont olyan kormányok, amelyeket nem győztek meg a tömegmészárlások, a terrorbombázások-rakétázások, a szétlőtt városok, a tetemes anyagi károkat okozó szabad rablás, földek, üzemek kisajátítása: Orbán Viktor továbbra is azt gondolja, hogy a moszkvai vezetés megbízható partner mindezen szörnyűség ellenére, s határozottan követeli a szankciók eltörlését. Pedig mi, magyarok is a Szent Liga égisze alatt tudtunk kiszabadulni az Oszmán Birodalom karmai közül. Vajon Orbán is azt mondta volna például Sobieski János helyében, hogy a török-osztrák-magyar háború lokális konfliktus, nem szabad beavatkozni? Ez a kérdés költői, tudhatnánk jól, hogy amikor egy globális (atom)hatalom megtámad egy gyenge és kiszolgáltatott államot és azt háborús csatatérré zülleszti, más expanzív törekvései is vannak. Orbán Viktor gyakran szeret hivatkozni a békére, megvillogatva lenyűgözően sunyi álpacifizmusát.”
Iránban folytatódnak a tüntetések
A brüsszeli de Standaard című tradicionálisan keresztény-demokrata flamand napilap ezt írja az Iránban zajló tiltakozásokról:
„A gazdasági válság következményei és a tisztességes egzisztenciára való törekvés erőt ad az iráni nőknek, hogy szembeszálljanak a rendőri erőszakkal. Továbbra is rejtély, hogy a nemzetközi közösség miért tolerálta mindeddig ezt az iszlamista disztópiát. Az „Iszlám Állam” terroristái ellen határozott fellépés történt. Az iráni rezsim most azonban büntetlenül túszul ejthet nyugati embereket, hogy kiszabadítsa a Nyugat által fogvatartott iráni terroristákat. A női tiltakozások ismét arról szólnak, hogy a degenerált klerikusokat, akik az emberiesség ellen bűncselekményeket követtek el, emiatt bíróság elé állítsák. A Nyugatnak most nem szabad haboznia. Célzott szankciókra van szükség, amelyek Irán vezetőit sújtanák.”
A londoni Sharq Al-Awsat című arab nyelvű napilap így vélekedik az iráni tüntetésekről:
„Az iráni rezsim belülről erodálódik egy klinikailag halott rezsim által alkalmazott elnyomó politika miatt, és megpróbálja újraéleszteni uralmát. Ennek eredményeként minden legitimitását elveszítette, mind nemzetközi, mind helyi szinten. A tömeges elnyomás és letartóztatások ellenére Iránban folytatódnak a tiltakozások, immár »Halál a diktátorra« jelszóval. Sok minden utal arra, hogy a rezsim próbálkozásai a tiltakozások elfojtására, valamint a felkelés erőszakos elnyomására, kudarcot vallanak – és a tiltakozás mostanra a fegyveres erők egy részére is kiterjedt.”
Vajon új irányt keres a teheráni vezetés? – teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung:
„Az iráni igazságszolgáltatás vezetője a szeptember 16-a óta tartó tiltakozások további megfékezésére tett kísérletként most először javasolt párbeszédet az Iszlám Köztársaság ellenzőinek és bírálóinak. Tudniuk kell, hogy »van fülünk a tiltakozásokra és a kritikára, és készek vagyunk a párbeszédre« – mondta Mohseni-Ejei Gholam-Hossein, az igazságszolgáltatás keményvonalasaként ismert vezetője, aki azonban nem tagja a kabinetnek.
Irán politikai rendszerének is lehetnek »hibái és gyengeségei« – ismerte el. Ezért kész meghallgatni a javaslatokat, mondta, és a rendszer nem rest a hibák kijavítására, tette hozzá. Szerinte azonban a tiltakozások nem vezethetnek erőszakos zavargáshoz. A teheráni vezetés láthatóan új irányt keres, miközben a biztonsági erők tüntetések elleni fellépése nem ért véget. Mohseni-Ejei azt is kifejtette, hogy Mahsa Amini halála csupán ürügy a tüntetésekre.”
Észak-Korea tovább kísérletezik atomrakétákkal
A sanghaji Jiefang Ribao című napilap egy másik aggasztó témára mutatott rá és az ismételt észak-koreai rakétakísérletekkel foglalkozik:
„Az év eleje óta 25 észak-koreai rakétatesztre lett figyelmes a közvélemény. Phenjan lépései egyrészt közvetlen választ jelentenek Dél-Korea és az Egyesült Államok közös katonai manővereire. Másrészt azonban a tesztek a kormány által az ország rakétaelhárító rendszerének bővítésére irányuló új irányvonal végrehajtásának is tekinthetők. Egy érzékeny megközelítés mindig riasztó, mert megnehezíti a párbeszédet. Emellett egyre nagyobb a veszélye annak, hogy Észak-Korea újrakezdi nukleáris kísérleteit. Ez fokozatosan csökkentené a reményt, hogy a Koreai-félsziget megszabadul az atomfegyverektől. Veszélyes játék folyik ott ennek ellenére, amiért nem csak Észak-Korea okolható.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja közbevág:
„Észak-Koreában az állami hírügynökség megerősítette, hogy rakétakísérleteket hajtottak végre. A kommunista rezsim fellépése ebben a kérdésben sokáig nem volt olyan átlátható, mint manapság. Normális esetben egy ország titokban akarja tartani katonai akcióit. A mai nyilatkozattal azonban Phenjan láthatóan demonstrálni akarja megnövekedett technikai és katonai képességeit, és rá akarja ezzel venni az Egyesült Államokat az ellene bevezetett szankciók enyhítésére.”
Van der Bellen osztrák elnök marad
Az ausztriai elnökválasztáson újraválasztották a hivatalban lévő Alexander Van der Bellent. A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilapnak ez a véleménye:
„A hivatalban lévő elnök csekély eredménye azt is mutatja, hogy Van der Bellennek nem sikerült minden osztrák elnökévé lennie, ahogy ő azt bejelentette és valószínűleg remélte is. Ez azonban kevésbé az adminisztrációjának köszönhető, mint a koronavírus elleni intézkedésekkel kapcsolatos viták vehemenciájának és kérlelhetetlenségének. Időbe fog telni, hogy ezt a társadalmi szakadékot újra felszámoljuk.”
„Mi van most, Van der Bellen?” – teszi fel a kérdést az osztrák fővárosban megjelenő Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap:
„Hat év válságkezelés után a Hofburgnak új menetrendre van szüksége: már nem elég csupán reagálni, hanem tevékenyen kell felépíteni azt a gazdaságpolitikát, társadalmat és struktúrát, amelyre az országnak oly sürgősen szüksége van. Még ha az energiaválság el sem kezdődött igazán, egy dolog biztos: még több milliárd, adóból származó dollárba fog kerülni a gazdaságra és a magánszemélyekre gyakorolt hatások tompítása. Ezért ezentúl mérlegelni kell a masszívan emelkedő kamatok miatti adósságválságot: a lakosságnak fel kell készülnie egy évtizedes állami pénzügyi megszorításra.”
Harc az olajért
Miután a kőolajexportáló országok szervezete, az OPEC+ csökkenteni akarja a kitermelést, az USA új húzással fenyegetőzik. Biden megváltoztatná az amerikai trösztellenes törvényeket és lehetővé tenné, hogy az USA szövetségi bíróság előtt perelje az OPEC+-t vagy annak egyes tagjait. Az ammani Jordan News című független angol nyelvű napilap ezt írja:
„Az OPEC+ jogi felelősségre vonására vonatkozó követelések a NOPEC-törvény [No Oil Producing and Exporting Cartels Act – Nemet az olajtermelő és exportáló kartellekre törvény] értelmében meggondolatlanok. Az ilyen jogszabályok, ha Biden elfogadja és aláírja őket, ártanának a globális gazdaságnak és különösen az Egyesült Államoknak. Szaúd-Arábia nem ellensége az Egyesült Államoknak, hanem közeli barátja. Az OPEC+ arra törekszik, hogy megvédje tagjai érdekeit.”
Az amsterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap megjegyzi:
„Az erőviszonyok megváltoztak. Az egyik oldalon India és Kína áll, amelyek továbbra is vásárolnak orosz olajat, és nem hajlandók szankciókat bevezetni. A másik oldalon az Egyesült Államok, az EU, az Egyesült Királyság és több más G7-ország áll. Több forog kockán, mint Ukrajna szuverenitása. A háború utáni konszenzusról is szó van, de ezen kívül a biztonságról, az atomsorompóról, a szabad kereskedelemről és a nemzetközi jogról is. Érthető, hogy az Egyesült Államok csikorgatja a fogát.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
