Howard Carter brit régész hosszú áskálódás után, szinte az utolsó pillantban bukkant rá élete legnagyobb eredményére. Tutanhamon sírja nemcsak számára hozta el az ismertséget, a jelentéktelen egyiptomi uralkodó is elnyerte a hírnevet.
Howard Carter csapata 1922. november 4-én fedezte fel a lépcsősort, amely Tutanhamon sírkamrájához vezette őket. Carter akkor már több éve dolgozott Egyiptomban, nem kis sikerrel, több fáraó sírját is feltárta. Miután a legtöbb szakember úgy vélte, az 1910-es évekre a Királyok Völgyében már minden sírt megtaláltak, nem tartották érdemesnek a további munkálatokat.
Carter maga is több éve eredménytelenül keresgélt, pénzügyi támogatója és megbízója, Lord Carnarvon nem látta értelmét, hogy tovább finanszírozza Carter próbálkozásait, egy utolsó szezont azért még kifizetett az expedíciónak.
Tutanhamon arany halotti maszkja az Egyiptomi Múzeumban és Howard Carter (Fotó: Wikipedia)
A lelet kétségtelenül a kor legnagyobb felfedezése volt, de nem az eltemetett személye miatt, hanem mert a sír annyira érintetlenül maradt 3000 évig. Tutanhamon igen fiatalon, a kutatások szerint 19 évesen meghalt. Uralkodásának nagyjából tíz éve alatt nem született örököse, halálát fiatal kora miatt gyilkosságnak gyanították. A lelet 2005-ös vizsgálata során jutottak arra a következtetésre, hogy csonttörésből eredő fertőzés, üszkösödés okozta halálát, miközben a fáraó maláriában is szenvedett. Halála után új idők köszöntöttek Egyiptomra, a fáraó sírkamráját pedig olyan jól betemették, majd el is felejtették, hogy Tutanhamon zavartalanul nyugodhatott a szarkofágban.
Tutanhamon megtalálása azért is volt érdekes, mert Egyiptom éppen 1922-ben nyerte el részleges függetlenséget, így az egyiptomi kormány nem engedte elvinni az országból a leleteket. Korábban magától értetődő volt, hogy a feltárást végző ország elhurcolta a leleteket saját múzeumába.
Tutanhamon sírjának falfestményei (Fotó: Wikipedia)
Lord Carnavron néhány hónappal a nagy felfedezés után meghalt, majd többen is szerencsétlenül jártak a sírkamránál dolgozó személyek közül, így elterjedt, hogy a fáraó átka kíséri azokat, akik megzavarták nyugalmát.
A halálesetek között valóban volt néhány érdekes, például az egyik kutatót a felesége lelőtte, de olyan is volt, aki felgyújtotta saját ágyát, többen pedig gyilkosság áldozatai lettek.
Az átok kitalálója az író Sir Arthur Conan Doyle volt, ő sugallta, hogy Carnarvon halálához valamilyen gonosz erő vezetett. Ma már lehet tudni, hogy egy rovarcsípésből származó fertőzést okozta a mecénás korai halálát.
Az átok megteremtéséhez a sajtó is nagyban hozzájárult. A sír felfedezése az egyiptománia új hullámát idézte elő, amit a tömegtájékoztatás megjelenése okozott. A közvélemény „rákapott” a régészetre. A Times 5000 fontot fizetett az ásatással kapcsolatos exkluzív hírekért, folyamatosan közvetítette az eseményeket, ahogyan a tárgyakat felhozták a sírból. A többi lap viszont kimaradt a közvetlen hírekből és emiatt, ha volt más témájuk, arról írtak, így hozták be a fáraó átkát a köztudatba.
Az írók is használták, kihasználták az egyiptomániát. Agatha Christie például a Tutanhamon sír feltárása után figyelt fel az érdekes régészeti témákra, majd férje révén, aki régész volt, bele is kerültek a Közel-Kelet ásatásaiba. Agatha Christie és férje jó barátságba került Howard Carterrel, gyakran bridzseztek a luxori Winter Palace Hotelben. Az írónő egyik leghíresebb regénye, a Halál a Níluson is itt íródott, legalábbis a szálloda máig ezt hirdeti. Max Mallowan, az írónő férje úgy jellemezte Cartert, mint gúnyolódó, de egyben szórakoztató személyiséget.
Cartert nem érintette a fáraó átka, 1939-ben halt meg, 64 éves korában. Bár az egyik legnagyobb felfedezést tette, mégsem kapott semmilyen brit kitüntetést vagy díjat.
Howard Carter Tutanhamon legbelső szarkofágját tanulmányozza egy helyi segítővel (Fotó: Wikipedia)
