Szerbia miniszterelnök(asszonya) szeretett volna ott lenni a labdarúgó-világbajnokságon, de Katar helyett Kotor városába utazott, ahol tájékoztatták, hogy a helyiek nem fociznak, hanem vízilabdáznak inkább, főleg nyáron, amikor jó az idő. Eközben pedig már Bácsfeketehegy közelében vélték látni a korábban Apatin környékén kóborló fekete párducot, de Bánát egyes részeiről is jelezték: arra felé is látták a napokban a veszélyesnek tartott vadállatot. Csupán a Horgos körüli sátortábort nem vette észre senki.
A migránsok nyilván nemcsak illegális, hanem láthatatlan kempinget alakítottak ki a határ közelében az elhagyott, vagy üresen álló épületek körül, a gyümölcsösökben. A település központjában aztán lövöldözni kezdtek – egyelőre csak egymásra – az embercsempész bandák tagjai, a rendőrséget pedig riasztani kellett. Jöttek is, rendőrök és csendőrök, készenléti és terrorelhárító egységek, élükön a legújabb belügyminiszterrel. Akit húsz éve amúgy még Kruševac városában Santos Öcsinek (Bata Santos) becéztek, mert csempéző szakmáját odahagyva beállt kávékereskedőnek. Most bohócminiszter becenevű elődjét követve kijelentette: garantálják a horgosiak biztonságát. Az emberek és vagyonuk sem veszélyeztethető. Megismételte a legalább tíz éve folyamatosan hangoztatott jelszót: folyamatos lesz a harc a bűnözés ellen.
Robotrepülőgépeket, azaz ismertebb nevükön drónokat is bevetett a hatóság, hogy az illegálisan telepített sátortáborokat felfedezzék. Lehet, hogy ezeknek a repülő szerkezeteknek egy részét nemrég Szerbia déli részén fogták el, amikor máig ismeretlen tulajdonosaik Koszovó Köztársaság felől érkezve a Szerb Hadsereg határhoz közeli laktanyáit kémlelték. Az államfő akkor még a vadászgépek egy részét (négy MIG-ből kettőt) is riasztotta, meg a hadsereget is készültségbe helyeztette.
Napokig tartott tehát Horgos ostroma, hiszen legalább ezer illegális migráns került a rendőrség látókörébe, akiket autóbuszokkal az ország déli részében kialakított befogadó központokba szállítottak. Miközben az autóbuszok és taxik naponta szállítják őket vissza az északi országhatár térségébe. A belügyminisztériumban nem ismerik az egészségügyi minisztérium jelszavát, amely szerint „jobb megelőzni, mint gyógyítani”. A két tárca között nyilván hiányos a kommunikáció. Ezért kell havonta legalább egy látványos rendőri akciót szervezni, illetve rendezni Szabadka és Magyarkanizsa községek területén, hogy a miniszterrel együtt érkező tévések megörökíthessék az ilyen látványos terepi fellépéseket, főleg pedig a miniszteri nyilatkozatot.
Eközben pedig rettegnek a horgosiak a lövöldöző bevándorlók, vagy/és embercsempészeik jelenléte és lakóhelyük ostroma miatt. Nem a kóborló fekete párductól félnek, hiszen azt már Bácsfeketehegy közlében elkapja majd a mostani államelnök, ha szólnak neki. Tíz éve, még a kormányfő helyetteseként a hófúvásból is személyesen, saját kezűleg mentette ki a behavazott albán vendégmunkás gyerekét. Ezt pedig azóta sem felejtette el senki. Megnyugodhatnak tehát a horgosi lakosok, minden rendben van vagy rendben lesz. A miniszter személyesen garantálta a biztonságukat. Legyen szó egyetlen fekete párducról, vagy migránsok ezreiről.
A csendőrség tagjai több mint ezer migráns szállítottak el Horgosról a november 24-ei lövöldözés után (Fotó: Szerbiai Belügyminisztérium)
