A szabadkai ócskapiacon riportozott a szegeder.hu portál. Arra voltak kíváncsiak, hogyan mozognak az árak az itthoniakhoz képest, és mennyire járnak még át Magyarországról a piacra, úgy mint régen. 

„Hurrá, megérkeztél Szerbiába!” – köszöntött a szolgáltatóm, miután Királyhalomnál átléptük a határt, aztán elment a netem. A Szegedtől nagyjából 45 kilométerre lévő szabadkai piacra tartottunk, ahol szinte mindent lehet kapni az alapvető élelmiszerektől a ruhákon át a traktorlámpáig és a hurkatöltőig. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan mozognak az árak az itthoniakhoz képest, és mennyire járnak még át Magyarországról a piacra, úgy mint régen.

A piac Szabadka belvárosától nagyjából egy kilométerre, a zombori úton van, 3,8 hektáron terül el. A számos hangárból és kültéri sátorból álló bazár több mint kétszáz üzlethelyiséget, ezernél is több asztalt rejt, nem is beszélve a sétáló árusokról, akik késsel vagy zoknival mennek utánad, és maguk alkudják le az árakat, csak vegyél már tőlük valamit végre.

A csarnokok szűk folyosóin sétálva könnyen tör rá az emberre a klausztrofóbia, és az sem segít, hogy egymás mellett két ember is alig fér el, vagy hogy jobbról a hentesáruk, balról a fogkrémek és tisztálkodószerek tornyosulnak fölénk. A különböző árusok sokszor mindenféle csoportosítás nélkül, egymás mellett működnek.

A piac bejárata előtt a parkolás fizetős, 100 dinárt kóstál, vagy ha nem váltottunk pénzt, 400 forintot, ami nem éppen az éppen aktuális 3,3-as szorzó a két valuta között. Helyet meglepően könnyű találni egy hétköznap délelőtt, és érdekes módon a hely előtt sorakozó autók között kevés a külföldi, a magyar rendszámú is.

Nagytételben lehet megérős

Bent a friss vagy tartós élelmiszerektől elkezdve a fűszereken, édességeken, háztartási termékeken, konyhai kellékeken és kézműves dolgokon keresztül a dohányig és a ruhákig szinte minden van. Végeláthatatlan messzeségekben sorakoznak a bugyik, zoknik, melegítőszettek a legnagyobb divatmárkák kínálataiból, amit nem érdemes félreérteni, ezek többnyire keletről, Törökországból vagy Kínából jött hamisítványok megkérdőjelezhető minőséggel. De jó példa is akad, én nagyjából tíz éve vettem itt egy Converse és egy Fred Perry pólót, amiket a mai napig használok, igaz a Fred Perry nyakáról már két gomb leszakadt, de azon kívül patika.

A szerb dinár mellett fizethetünk forinttal és euróval is, ám sok termék ára nincs kiírva, aminek oka lehet az árusok közötti folyamatos “árfolyamingadozás”, vagy hogy minden alkuképes.

Találni itt oerós táblás Milka csokit 300 forintnak megfelelő dinárért, ami egy magyar oldalon lévő Penny Marketben csak 40 forinttal lenne drágább, de ha a nagy táblás alpesi tejes változatot szereti az ember, akkor akár 250 forintot is spórolhat, mivel ez itt csak 750 forintnak megfelelő dinár.

A kilós Nutella 2400 forintba kerül, itthon ez nagyjából 3600 lenne. A 200 grammos Haribo gumicukor ára 430 forintra rúg, ez nem marad el a hazai áraktól, de ha ebből is a kilós, vödrös verziót választja az ember, akkor több mint ezer forintot is megtakaríthat, mivel itt a nagy kiszerelésű gumicukor csak 2400 forint. Ha Mars vagy Snickers csokikat veszünk, akkor szintén a hazai árakon vásárolunk, viszont a Toffifee utánzatának csak 1300 forintba kerül a kilója. A 250 grammos márkázott vaj esetén 400, a 7DAYS croissant esetén 100 forint marad a zsebben darabonként a magyarországi árakhoz képest.

A trappista sajt kilója átlagosan 2500, ami nagyjából a fele az itthoniak átlagárának, a lapkasajté 1600, de vannak különböző fajta füstölt kolbászok is 1650-től 2300 forintig, félkilós vagy kisebb-nagyobb kiszerelésben.

Egy gombostűt nem lehetett leejteni

Aki helyben kajálna, az a kinti standok kínálatával a Délvidék ízeibe is belekóstolhat: iyen a burek, a pljeskavica vagy a csevapcsicsa, ezek különböző húsok tésztákban vagy buciban, savanyúsággal vagy ajvárra. Áruk a húsok nagyságáról és fajtájától függően 850-től 1600 forintig terjed, de füstölt tarja is van 1100 forintért, vagy csirkecomb ugyanennyiért.

„A magyarok is megötték a pénzüket” – válaszolta az egyik sütödés hölgy arra a kérdésünkre, hogy hova tűntek innen honfitársaink. A sorok között sétálgatva feltűnően kevés embert láttunk, még kevesebb volt közülük, aki magyarul beszélt. A hölgy további válaszából ki is derült, hogy nem csak ők, de más külföldiek is kevesebben járnak már ide.

„Régen itt annyian voltak, egy gombostűt nem lehetett volna leejteni” – mondta, majd hozzátette, hogy ha saját célra történő bevásárlásra kerül a sor, akkor ő is inkább a piacon kívüli boltokat választja, mert árban már nem nagyon térnek el az itteniektől. A pljeskavicát nála 1400 forintért vettük, később utánaszámolva derült csak ki, hogy ez nettó lehúzás volt, miután nem 3,3-mal szorozta a dinárt, hanem 4,7-tel.

„Mi csak átutazóban vagyunk, aztán úgy gondoltuk, beugrunk egyet kajálni” – ezt már két magyar srác mondta. Mikor feltettük, hogy vásárolni terveznek-e, kérdésünket megmosolyogva közölték, hogy nem. Pedig, ha 16 tekercses toalettpapírt vesznek, és nem nézik a márkát, hanem csak a mennyiségre mennek, akkor akár 1000 forintot is spórolhattak volna az itthonihoz képest. A Sensodyne és a Parodontax fogkrém nagyjából 100–200 forinttal olcsóbb, mint itthon, ahogy a Blend-a-med is.

Nem nagyon járnak már át

A cigarettán is spórolhat, aki itt vásárol, ezek ára 990-től 1200-ig terjed márkák szerint, de két doboznál többet nem érdemes venni, ugyanis az alkohol és dohányáru elvámolandó cikkek, vámmentesen csak 40 szál cigi, 16 liter sör, 4 liter bor hozható haza.

Hogy megéri-e magyarként itt vásárolni, azt egy középkorú pártól is megkérdeztük, akik mórahalmi wellnessezésükből ugrottak át a piacra. „Régebben gyakrabban jártunk, akkor talán megérte” – mondta a pár hölgy tagja, majd hozzátette, hogy a fiai meg is mondták, hogy ne vegyenek itt cipőt.

„Régebben talán valamivel olcsóbb is volt, most van, aki már négybe váltja a dinárt is” – jegyezte meg a férfi, amit mi is tapasztaltunk, majd a konklúziót levonva úgy folytatta, „most hogyha jövünk is, a jövetelnek jelentős része elmegy az üzemanyagra”.

Egy biztos: hétfőn nem éri meg jönni, zárva van a hely, akkor töltik fel az árusok a készleteiket. Ezen kívül keddtől szombatig hétkor, vasárnap nyolckor nyit a piac. Hogy kevés emberrel, még kevesebb magyarral találkoztunk, az talán betudható annak is, hogy az ünnepek utáni időszak, a január meg a február amúgy is gyengébb, de a termékek és az üzemanyagok árát elnézve az is lehet, hogy a szabadkai piac már nem az a hely, mint húsz évvel ezelőtt volt.