Kedden lesz ötven éve annak, hogy 1967. október 17-én a New York-i off-Broadway egyik kis színházában bemutatták a Hair című musicalt, a hippikorszak kultuszművét, amelynek filmváltozatát tizenkét évvel később, 1979-ben készítette el Milos Forman rendező. A Hair a hippikultúra és a vietnami háború elleni tiltakozás talán legismertebb alkotása, egy korszak lenyomata, amelynek dalait ma már milliók tudják fejből világszerte.

 

Most kapásból csak néhány kedvencünket elevenítjük fel ezek közül:

A ma már műfajteremtőnek tekintett rock-musical szövegkönyvét a színészi pályán addig több-kevesebb sikerrel próbálkozó Gerome Ragni és James Rado írta. Ők ketten 1964-ben futottak össze a színpadon, az off-Broadway egyik darabjában, és nagyon gyorsan összebarátkoztak. A városnak az a része, ahol akkoriban laktak, tele volt hosszú hajú, az iskolából „túlzott szabadosságuk” miatt kicsapott hippikkel, és elhatározták, hogy közös művet írnak, amelynek középpontjába ezeket a fiatalokat állítják.
Évekig dolgoztak a Hair történetén, amelyben önéletrajzi elemek is helyet kaptak: a visszafogottabb, romantikus Rado Claude, Ragni extrovertáltsága pedig Berger figurájában fedezhető fel. A címet az amerikai pop-art atyjának tartott Jim Dine azonos című festményéről kölcsönözték. Mint Rado később elmondta, a maradi felnőtteket megbotránkoztató hosszú haj szerintük a lázadás, a szabad gondolkodás látható jele volt – amikor a munkához láttak, akkor még az ő hajuk is rövid volt, de azután már nem vágatták le.
Eric Blau producer összehozta őket az akkor már Grammy-díjas zeneszerzővel, Galt MacDermottal. A majdnem negyvenéves kanadai „komoly” ember, klasszikus képzettségű zongorista volt, de hamar átvette a Rado-Ragni páros lelkesedését. A Hair számtalan dala lett sláger, mint az Aquarius, az I Got Life, a Hair, az Easy To Be Hard, a Be-In (Hare Krishna), a Good Morning Sunshine és a Let The Sunshine In.

A Hair címe szerint is „törzsi musical”, egy politikailag tudatos hippikommunában játszódik, amelynek hosszú hajú tagjai nem akarnak eleget tenni a behívóparancsnak. A darabban megtalálható minden, ami akkoriban polgárpukkasztónak számított: szexualitás, kábítószer, háborúellenesség, sőt az első felvonás végén egy híres-hírhedt meztelen jelenet is helyet kapott. (Az ebben való részvétel nem volt kötelező a színészek számára, csak az vetette le ruháit, aki erre önként vállalkozott.) A darabot kezdetben több producer is elutasította, végül az addig csak Shakespeare-művekkel foglalkozó Joseph Papp döntött úgy, hogy az off-Broadwayn felújítás alatt álló Public színházában helyet ad a neki.
A szereplőválogatás és a próbafolyamat nem ment könnyen, a szereplők sem értették teljesen a darabot, Gerald Freeman rendező a katasztrofális főpróba után le is mondott, de az utolsó pillanatban sikerült visszakönyörögni. A bemutatón Claude-ot Walker Daniels, Bergert Ragni alakította, mellettük Jill O’Hara, Sally Eaton, Steve Dean, Arnold Wilkerson és Shelley Plimpton lépett színpadra. A Hair a szerződés értelmében csak hat hétig futott Papp színházában, aztán negyvenöt előadás következett egy diszkóklubban.

A művet „ráncfelvarrás” után, tucatnyi új dallal 1968 áprilisában mutatták be a Broadwayn, Claude szerepét ekkor vette át a másik szerző, James Rado. A kispolgári Amerikát korántsem lelkesítette a szabad szájú, a társadalmi konvenciókat semmibe vevő musical, így a turnéra indult darab színészeit több helyen is inzultálták, az előadásokat bombafenyegetések zavarták meg, sőt 1970-ben Massachusetts államban be is tiltották az előadást, a döntést a legfelsőbb bíróság változtatta meg. A Hair első lemezfelvétele 1967-ben készült, a következő évben a Broadway-szereplőkkel is felvették, ez a hárommilliós példányszámban elkelt album Grammy-díjat érdemelt ki. A Hairt azóta szerte a világon újra meg újra színpadra vitték – így egyebek mellett az Újvidéki Színházban is –, a fél évszázados jubileumon pedig Londonban és a Broadwayn is felújítják. Magyarországon is sokszor játszották, még a 2010-es Szegedi Szabadtéri Játékokon is, az eredeti Broadway-változatot 2015-ben a Mohácsi testvérek rendezésében mutatták be.
Az akkor már az Egyesült Államokban élő cseh rendező, Milos Forman szinte az 1968-as bemutató napjától készült a Hair megfilmesítésére, de erre csak a hetvenes évek végén nyílt lehetősége. Az 1979-ben bemutatott filmváltozat története valamelyest eltér az eredetitől, Bergert Treat Williams, Claude-ot John Savage, Sheilát Beverly D’Angelo játszotta, a színészek maguk énekelték a dalokat. A film akkoriban szokatlan gyorsasággal érkezett meg Magyarországra, már 1980 januárjában vetítették a mozikban.

Nyitóképünkön: Jelenet a Hair 1967-es bemutató előadásából (forrás: http://interlochenpublicradio.org)