Nemcsak Washingtonban, hanem Kína közvetlen szomszédságában is akadályokba ütközik Peking ambíciója, hogy erősítse világpolitikai pozícióit. Ezért is érdekes a hír Josimasza Hajasi japán külügyminiszter pekingi tárgyalásairól. Trump volt amerikai elnök ellen vádat emeltek egy pornószínésznő és egy Playboy-nyuszi hallgatásának megvásárlása kapcsán. De kezdjük Finnországgal, ahol a balközép kormány sikerei ellenére a konzervatív ellenzék győzött a parlamenti választásokon. Sanna Marin miniszterelnök vezetésével hivatalosan is a NATO 31-ik tagja lett a héten. Montenegróban is új korszak kezdődik, „az ország búcsút intett a korrupciónak és a bűnözésnek”  – Átlapoztuk a világsajtót Helsinkitől Budapesten át Pekingig és Dublintól Frankfurton át Tokióig.

Finnországban vesztett a Szociáldemokrata Párt

A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő bal-liberális napilap szenzációnak tekinti az eredményt:

„Sanna Marin eddigi miniszterelnök Szociáldemokrata Pártja nemcsak a konzervatív Nemzeti Koalíció Pártjával szemben veszített, hanem a jobboldali populista »Finnek« ellen is. Az, hogy a konzervatívok egy lépéssel előrébb vannak, összességében nem meglepő – a Nemzeti Koalíció Pártja hónapok óta vezet a közvélemény-kutatásokban és meggyőzte a választókat arról, hogy Marin kormánya gazdasági problémákkal küzd. A konzervatívok minden adandó alkalommal azzal vádolták a miniszterelnököt, hogy túl keveset tesz a növekvő infláció ellensúlyozására és az állami kiadások csökkentéséért. A Finnország NATO-csatlakozásáról szóló vita szintén a konzervatívok támogatását erősítette, mert a Nemzeti Koalíció Pártja volt az egyetlen csoport, amely már régen igent mondott rá.”

A helsinki Hufvudstadsbladet című, svéd nyelven megjelenő liberális független napilap a választás győztesének, a Petteri Orpo vezette Nemzeti Koalíció Pártjának a lehetőségeiről elmélkedik:

„Orpónak két fő lehetősége van. Az egyik a jobboldali »Finnekkel« való szövetség – ehhez azonban más partnerekre is szükség lenne, és már több párt kizárta, hogy egy ilyen koalícióhoz csatlakozzon. A másik alternatíva a kék-piros szövetség a szociáldemokratákkal és más pártokkal. Ezért most hosszú tárgyalásokra lehet számítani. Ha azonban Orpo a »Finneket« választja, figyelembe kell vennie, hogyan mentek a dolgok a közelmúltban Svédországban. Ott a burzsoá miniszterelnök, Kristersson a jobboldali »svéd demokratákra« támaszkodik, és nagy befolyást biztosított nekik. Eladta a lelkét, hogy miniszterelnök legyen. Orpo ne ismételje meg ezt a hibát, inkább vizsgálja meg a kék-piros koalíció esélyeit.”

Konzervatív fordulat jön Finnországban, de Orbán Viktor finoman szólva sem örülhet neki, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Finnországban a vasárnapi parlamenti választást hajszálvékony többséggel a konzervatív Nemzeti Koalíció Pártja (KK) nyerte, amelynek vezetője, Petteri Orpo volt pénzügyminiszter, leendő kormányfő még 2019-ben Ulf Kristersson jelenlegi svéd miniszterelnökkel közös véleménycikkében amellett szállt síkra, hogy zárják ki a Fideszt az Európai Néppártból (EPP).”

Finnország csatlakozott a NATO-hoz

„A mai nap Finnországé” – kommentálta a stockholmi Svenska Dagbladet című liberális-konzervatív független napilap Finnország csatlakozását a NATO-hoz :

„De ez egyben történelmi év is volt számunkra. Svédországban 200 évig tartották fenn a semlegességet és az el nem kötelezettséget. Ez alakította identitásunkat, csakúgy, mint a leszerelésre és a párbeszédre irányuló felhívásunkat. Mindez megszűnt az elmúlt évben. De annak is megvannak az okai, hogy miért vagyunk lemaradva. 2022. április 4-én, amikor Niinistö finn elnök telefonon beszélt Erdogannal, még mindig nem volt egyetértés a NATO-kérdésben. Svédország még nem állt készen, míg Finnország mindig is éberen tekintett kelet felé és gyorsabban reagált Putyin fenyegetéseire.”

„Finnország felvétele a NATO-ba »hatalmas lépés« előre” – írja a aarchusi Jyllands-Posten című liberális-konzervatív napilap, hozzátéve:

„A NATO északi terjeszkedése jót tesz a szövetségnek. Finnországnak nem csak realista álláspontja van, de 250 ezer katonát is behoz a szövetségbe. Érthető, hogy Finnország feladta a páros korcsolyázást Svédországgal. Finnországnak 1340 kilométeres határa van Oroszországgal, és Helsinki lakosai nagyon jól emlékeznek arra az időre, amikor a finn külpolitikát Moszkvával kellet jóváhagyatni. Ez az oka annak, hogy Putyin Ukrajna elleni agressziója olyan mértékben kontraproduktívnak bizonyult, amit senki sem láthatott előre.”

Vádemelés Trump ellen

Donald Trump volt amerikai elnököt vádolják egy megvesztegetéssel kapcsolatban. A dublini Irish Times című protestáns nacionalista napilap kételkedik abban, hogy ennek a pernek bármilyen következménye lenne Trump politikai támogatottságára nézve:

„Nem valószínű, hogy a büntetőeljárás véglegesen rontja Trump hírnevét a jobboldali választók körében. A showman Trump valószínűleg arra használja fel az ügyészség előtti »önfeladásának« látványát, hogy ismét elkápráztassa híveit. El fogja utasítani azt, ami szerinte egy ambiciózus manhattani ügyész politikai indíttatású vádemelése és amelynek célja kizárólag az, hogy meghiúsítsa a Make America Great Again [Tedd újra naggyá Amerikát] programját.”

Az amsterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap szerint:

„A fő probléma az a hallgatási pénz, amelyet Trump akkori ügyvédje, Michael Cohen fizetett Stormy Daniels pornósztárnak röviddel a 2016-os elnökválasztás előtt. Cohen ezt a pénzt kampányadományként jelentette be, ezért 2018-ban három év börtönbüntetésre ítélték. Először is, senki sem áll a törvény felett. Ha Cohent azért ítélhetik el, amit tett, potenciális ügyfelének is meg kell jelennie a bíróság előtt. Egy bérgyilkosság esetében nem akarjuk, hogy csak az kapjon büntetést, aki meghúzta a ravaszt. Másodszor: a lehetséges politikai következmények nem lehetnek érvek a jogi döntésekben. Mert ez azt jelentené, hogy a politikusok többé-kevésbé immunisak, habár tetteiknek büntetőjogi következményei vannak.”

Japán külügyminiszter Pekingben

Több mint három év után először tárgyaltak Kína és Japán külügyminiszterei, Csin  Gang és Hajasi. A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap a feszült kétoldalú kapcsolatokról alkotott kínai álláspontot magyarázza:

„Kína számára különösen fontos, hogy a japán vezetés többé ne fusson a washingtoni szörnyeteg után. Ez egy zsákutca lenne. Tokiónak búcsút kell vennie a külpolitikai, valamint a katonai és gazdasági kérdésekben is a Kína-ellenes irányvonaltól. Kína elszakítása a világgazdaságtól kockázatos és nem szolgálja Japán érdekeit. Ráadásul a Népköztársaság biztonsági kockázatként történő bemutatása nem felel meg a valóságnak. Éppen ellenkezőleg: Kína volt a japán militarizmus legnagyobb áldozata a második világháborúban. A két szomszédos országnak most minden erejét be kell vetnie azért, hogy fenntartsák a kettőjük közötti partnerséget. Meg kell találnunk a békés együttélés módját.”

A tokiói Aszahi Simbun című közép-baloldali liberális, 1879-ben alapított napilap, amelyet reggel 5.1 millió és este 1.55 millió példányban adnak ki, valamint a harmadik legnagyobb példányszámban megjelenő napilap a világon, a külügyminiszteri találkozó nehéz kiindulópontjára utal:

„Egy japán üzletember letartóztatása állítólagos kémkedés miatt nagy aggodalmat váltott ki a pekingi japán közösségben. Emellett Kína kiterjeszti katonai tevékenységét a japán területtel határos tengeren. De a különböző vélemények és álláspontok ellenére továbbra is keresnünk kell az együttműködés módjait őszinte tárgyalásokon keresztül – a béke és a fejlődés elérése érdekében Kelet-Ázsiában és a világon egyaránt. A két állam közötti kapcsolatok újjáépítésének alapjait most minden szinten a kommunikációs csatornák nyitva tartásával kell stabilizálni – legyen szó a politikáról, az üzleti életről vagy akár a két nemzet közötti barátságról.”

Új korszak kezdődik Montenegróban

A montenegrói választásokon súlyos vereséget szenvedett Milo Đukanović, aki három évtizedig állt az ország politikai életének központjában. Ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy a társadalom megelégelte: a vezetése alatt a hatalom összefonódott a korrupcióval, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Súlyos vereséget szenvedett Milo Đukanović montenegrói elnök az Unió-párti Jakuv Milatovićtyal szemben a montenegrói elnökválasztás második fordulójában. Míg az előbbi csak 41,1 százalékot szerzett, az utóbbi 58,9-et.

Ezzel új korszak kezdődik a balkáni ország életében, hiszen Đukanović több mint három évtizede meghatározta a 2006-ban függetlenné vált ország mindennapjait. Podgoricában és más városokban is ünnepelték Milatović történelminek nevezhető diadalát, de a fejlemények egy sor kérdést is felvetnek. Đukanović veresége elsősorban arra vezethető vissza, hogy a társadalom megelégelte: a vezetése alatt a hatalom összefonódott a korrupcióval. Ugyanakkor az is tény, hogy az általa fémjelzett érában Montenegró igyekezett integrálódni a nyugati szervezetekhez. Csatlakozott a NATO-hoz és az Európai Unióba törekvő nyugat-balkáni országok éltanulója volt. Milatović ugyan szintén az uniós integráció híve, de olyan erők is álltak mögötte, amelyek a Szerbiához, illetve Oroszországhoz fűződő kapcsolatok erősítését szeretnék és ő maga is jó viszonyt akar Belgráddal. Az ambivalens montenegrói helyzetet jól jellemzi, hogy az ünneplők éppúgy lengettek uniós, mint jugoszláv zászlókat.”

A leendő új elnökről keveset tudunk. De az a tény, hogy le akarja választani Montenegrót a NATO-ról, célzás csupán, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Sokszor túl könnyen állítható valami, de ebben az esetben igaz: Milo Đukanović hivatalban lévő elnök vereségével a montenegrói elnökválasztás vasárnapi rangadóján egy korszak zárult le. 1991 elején Đukanović vette át a montenegrói miniszterelnöki posztot a szerb autokrata Slobodan Milošević támogatásával. Ezt követően az adriai-tengeri köztársaság feletti hatalmát szilárdan tartotta a kezében változó pozíciókból. Ő volt az utolsó politikus a kilencvenes évek jugoszláv háborúiból, aki mindeddig központi szerepet játszott hazájában.

Jakov Milatović megválasztott elnök közgazdász, gazdasági miniszter volt a 2020-as választások után megalakult, rövid életű kormányban. Más politikai tapasztalata nincs. Milatović a Konrad Adenauer Alapítvány egykori munkatársa. Néhány történet és anekdota kering Podgoricában rövid miniszteri hivatali idejéről, amelyek arra utalnak, hogy még mindig fejlesztenie kéne vezetői képességeit és meg kellene tanulnia hidakat építeni, ahelyett, hogy keményen visszautasítaná azokat, akik nem osztják nézeteit.

Đukanović híveinek táborában hetek óta azt hangoztatják, hogy Milatović közelebb akarja helyezni az országot Szerbiához és ki akarja vezetni a NATO-ból, amelynek Montenegró 2017 óta tagja. Többek között kiemelik, hogy Milatovićot Montenegró szerbbarát lakossága, valamint Belgrád és a boszniai szerbek fellegvára, Banja Luka támogatta. Egyelőre azonban semmi jel nem utal arra, hogy kivezetné országát a NATO-ból.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)