Lassan húszéves lesz a rózsa teahibridről elnevezett ikonikus mozifilm, az American Beauty (Amerikai szépség), amelyben (többek között) Kevin Spacey is olyan alakítást nyújtott, hogy az egyenesen Oscar-díjhoz vezetett. A film fő vonulata a kertvárosban éldegélő átlagos amerikai család élete és a szomszédjukba költöző új család, annak furcsán viselkedő tagjaival. Feltűnik például a rémisztőnek ható középiskolás srác, aki megjósolhatóan összejön a tipikus tiniként frusztrációi garmadával küzdő szomszédlánnyal. Nem árulunk el nagy titkot, hogy a történet végkifejletének szempontjából mégis a két apuka a lényeges, akiknek ellentétes karaktere a film fordulópontjánál egy közös csókban „csap össze” egy esős estén. Kevin Spacey-ről akkor még senki nem feltételezte, hogy az alakításhoz talán nem is kellett annyira megjátszania magát…
Két évvel korábban Clint Eastwood rendezőként is igencsak ráérzett, hogy a Midnight in the Garden of Good and Evil (Éjfél a jó és a rossz kertjében) című filmjéhez tökéletes választás lesz Kevin Spacey a főszerepre. Arra a főszerepre, ahol az amerikai Dél gazdag és befolyásos, amúgy pedig homoszexuális hatalmasságát kell alakítani.
Bár a hollywoodi sztár más filmekben is bizonyította, mennyire meggyőzően tud alakítani egy-egy karaktert, akik „kilógnak a sorból”, senki nem gyanakodott, hogy Kevin Spacey a való életben is esetleg a „másik csapatban játszik”.
Miután a Netflix öt évvel ezelőtt leszerződtette a House of Cards (Kártyavár) című sorozatához, Kevin Spacey pályája csúcsára érkezett. A Kártyavár az évtized sorozata lett, a forgatókönyvírókat pedig annyira elkapta a való világ heve, hogy szinte teljesen leképezték az amerikai politika kegyetlen valóságát a (tévé)filmvászonra. Olyan erősen hittek abban, hogy Hillary Clinton meg tudja nyerni a 2016-os amerikai választásokat, hogy a sorozat (már soha el nem készülő) hatodik idényére pontosan ugyanígy látták a First Lady jövőjét. Tették ezt annak ellenére, hogy az egész politikai dráma legellenszenvesebb szereplőjeként formálták meg az Első Hölgyet – de átlátszó volt az a „megkülönböztetés” is, hogy Claire Underwoodot csábító nőként láttatták, miközben Clintonnéról ezt senki nem mondta volna. Félreérthetetlen volt ugyanakkor a sorozat ötödik, utolsó évadának záró képsora, amikor is az elnök felesége egyszerűen kinyomja a telefont, amikor férje hívogatja fontos ügyben, a kamerába néz és azt mondja: „Most eljött az én időm”.
Csakhogy a való világban nem jött el Hillary Clinton ideje és nemcsak az egész világ figyelte döbbenten és bénultan, hogy helyette egy elszabadult milliárdos üzletember trappol be a Fehér Házba, hanem a sorozat készítői is meg voltak lőve. Ugyanis nem volt B-tervük erre a katasztrófára.
És minő véletlen: feltűnik a semmiből egy nevesincs színész és megvádolja Kevin Spaceyt, hogy bizony 30 évvel ezelőtt igencsak illetlenül letámadta őt egy partin. Az akkor 14 éves áldozat elmenekült, mielőtt bármi „komoly” történhetett volna, és olyannyira elfelejtette az epizódot, hogy az évtizedekig eszébe sem jutott. Most viszont nagyon is eszébe jutott. Kevin Spacey-t sem tisztünk védeni, nyilván ő sem ártatlan bárányka, ráadásul a lehető legszerencsétlenebbül kezelve a dolgot még rá is tett egy lapáttal és coming-outolt azzal a duplacsavarral, hogy eddig is biszex volt, mostantól meg kimondottan a férfiak felé fordítja érdeklődését. Azt a húzást, hogy mindezzel még a Weinstein-botrányról is sikeresen elterelte a figyelmet, még a Kártyavár Frank Underwoodja is megirigyelhetné.
Az egész ügyben az a feltűnően gyanús, hogy ez mennyire kapóra jött a Netflixnek, akik erre hivatkozva azonnal leállították a sorozatot és így egy csapásra „megoldódott minden gondjuk”. Mintha csak az ég küldte volna számukra Anthony Rappet, akinek a nevét sokan így kapásból nem biztos, hogy be tudják azonosítani. Mellékszereplőként jó néhány filmben feltűnt már, mégis a Star Trek rajongók fogják leginkább ismerni. Egyébként ő is biszexuálisnak vallja magát.
Mára egy újabb áldozat is jelentkezett Tony Montana személyében egy 2003-as esettel, amikor Spacey állítólag egy bárban próbálta félre nem érthető módon, tettekkel is elcsábítani. A sor aligha fejeződik be, Robert Cavados mexikói színészt is megihlette a bemártás láza.
Hogy emberileg és színészként ki mit gondol Kevin Spacey-ről, az mindenkinek saját dolga, de nem lehet nem észrevenni, hogy a filmipar is milyen kíméletlenül és gondolkodás nélkül képes felhasználni, kihasználni, odadobni, előásni, feláldozni mindent és mindenkit – aszerint, hogy éppen mi áll az érdekében.
Hiába, aki a nagypolitikában játszik, annak számítania kell mindenre, mert ez is benne van a pakliban…