Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Topolyai Sport Clubban (TSC) folytatja pályafutását a 29 éves Sós Bence. A Debreceni Vasutas Sport Clubtól (DVSC) érkező támadó középpályás már a szlovéniai edzőtáborba is a csapattal tartott. Mint mondja, igyekszik gyorsan beilleszkedni és a lehető legjobb tudása szerint erősíteni a szerb Szuperliga legutóbbi idényében ezüstérmes együttest, amely ennek az eredménynek köszönhetően a Bajnokok Ligája selejtezőjének harmadik fordulójában is szerencsét próbálhat. Sós Bence feleségével és kisfiával a napokban költözik be a szabadkai albérletükbe.
Június elején aláírta a szerződését a DVSC-vel, pár nappal később pedig már a TSC játékosa volt…
Miután aláírtam a Debreceni Vasutas Sport Clubnál az új szerződésemet és lejátszottuk az aznapi meccsünket a Kazincbarcika ellen, a menedzserem azzal keresett meg, hogy bejelentkezett értem a Topolyai Sport Club. Abból a teljesítményből kiindulva, amit az elmúlt időszakban ezek a fiúk letettek az asztalra és abból, hogy ezáltal milyen lehetőségekhez jutottak és velük együtt magam is milyen lehetőségek elé nézek, szinte gondolkodás nélkül igent mondtam. Persze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy az átigazolás gördülékenyen ment, hiszen a DVSC edzője kialakította a keretet, amiben rám is számított, ragaszkodott hozzám és a végső pillanatig kitartott amellett, hogy náluk maradjak. Nagyon hálás vagyok nemcsak neki, hanem a klub minden munkatársának, hogy végül beleegyeztek az átigazolásba és belátták, hogy számomra mennyire fontos, hogy új terepen próbáljam ki magam.
Hogyan alakul a beilleszkedés?
Nemrég értünk haza Szlovéniából, egy edzőtáborban töltöttünk ott együtt kilenc napot és bár tartottam a fogadtatástól, kellemes meglepetés ért. Mindenki nagyon segítőkész, kedves, érdeklődő. A legtöbbjükkel angolul kommunikálok, ahogyan az edzővel, Žarko Lazetićtyel is, akivel kapcsolatban egyébként már most azt érzem, hogy nagyon sokat segített abban, hogy taktikailag jobb legyek. A stábban viszont többen is beszélnek magyarul, ami megkönnyíti a helyzetem.
Hogyan sikerült a szlovéniai felkészülés?
Az edzőtábor kilenc kemény, munkával és egyúttal élményekkel teli napból állt. Naponta kétszer edzettünk, igyekeztem beilleszkedni, megmutatni, hogy mit tudok, miben számíthatnak rám. A tábor alapját a szerb labdarúgó-bajnokság nyitányára, illetve a Bajnokok Ligája-selejtezőjére való felkészülés képezte.
Milyen előnye származhat az elkövetkezendő években abból, hogy a TSC-be igazolt?
Biztosan hihetetlen, amit mondok, de egyáltalán nem az anyagiakat tartottam szem előtt. Sokkal inkább szakmailag vonzott a változás és azt gondolom, hogy ez így a normális. Két évre írtam alá, ha sikerül ebben az időszakban jó teljesítményt nyújtanom, úgy gondolom újabb lehetőségek nyílnak majd meg előttem, egyelőre azonban szeretnék jelenre fókuszálni.
Korábban is szóba került már, hogy külföldre igazoljon?
Igen, megfordult, de aztán mindig valami keresztbe húzta ezeket a számításokat. Természetesen megkeresés is érkezett, ám valamiért mindig nemet mondtam vagy nemet kellett mondanom. Hiszek abban, hogy nincsenek véletlenek. Nem bánom, hogy így alakult…
A legtöbb labdarúgó álma, hogy magára öltse a címeres mezt, ez alól bizonyára ön se kivétel?
Természetesen, viszont ahhoz, hogy ez egyszer megvalósulhasson, nagyon sok, jó meccset kell produkálnom – most többek között azon is dolgozom, hogy ez számomra is egy reális álom legyen. Bízom a képességeimben, és abban, hogy bekerülök a szövetségi kapitány látókörébe. Minden magyar focista álma, hogy egyszer a címeres mezt magára ölthesse és nincs ez másként velem sem.
Körvonalazódott már, hogy miként fog kinézni a Sós család vajdasági élete?
Számomra az volt a legfontosabb, hogy a feleségem és a kisfiam is jól érezzék magukat, így nem volt kérdés, hogy velem tartanak Vajdaságba. Szabadkán telepedünk le, s bízom benne, hogy feltaláljuk majd magunkat.
