A szerb-magyar határon tapasztalható áldatlan állapotok miatt intézett nyílt levelet a közelmúltban a Magyar Mozgalom Pintér Sándor magyar belügyminiszterhez, Pintér Attila belgrádi magyar nagykövethez és Babity János szabadkai magyar főkonzulhoz, arra kérve őket, hogy vessék latba tekintélyüket a helyzet rendezése érdekében. A levél tartalma ismert, hiszen azt több hazai és magyarországi médium is leközölte, arról azonban a sajtóban nem sokat lehetett olvasni, hogy a nyílt levélre érkezett-e válasz. Erről kérdeztük Joó Horti Líviát, a Magyar Mozgalom társelnökét, akinek kézjegye a leveleken szerepel.
Hogyan és miért került sor arra, hogy a határátlépés felgyorsítása érdekében a Magyar Mozgalom lépéseket tegyen?
Nagyon sokan arra kényszerültek, hogy akár napi ingázással Magyarországon találjanak munkát, miután itthon vagy megszűntek munkahelyeik, vagy „csak” felmondást kaptak. Azt lehet látni, hogy a vajdasági magyar ember útra kelt. Jobbik esetben megpróbál a határ közelében munkahelyhez jutni és itthon él, a családja még itt van, itt járnak a gyerekek iskolába, óvodába, ő pedig napi ingázással próbálja megvalósítani a kapcsolattartást a munkahely és a család között. Az utóbbi időkben az tapasztalható, hogy a vajdasági magyar közösségnek egy másik rétege hetente ingázik. Azok, akik Magyarország távolabbi településein találtak munkát, hétvégén járnak haza. Még az ő esetükben is nagyon gyakran itthon van a család. Egy harmadik csoport pedig átugorva Magyarországot egy harmadik országban keresett megélhetést. Közülük sokan a családjukat is magukkal vitték. Az ő ingázásuk már csak az ünnepekre és a hosszabb nyári szabadságokra korlátozódott. De azzal, hogy az utóbbi egy évben erőteljesen felerősödött a napi és heti ingázók száma – ebbe még a Bécsben munkavállalókat is bele kell érteni – egyszerűen ellehetetlenült az eddigi határátkelési gyakorlat. Elsősorban a magyar vámkezelés esetében volt tapasztalható, hogy nagyon lassú, nagyon nehézkes és nincsenek nyitva a kapuk. A helyzet a Szabadka város, illetve Magyarkanizsa község területén működő határátkelőhelyeken kulminálódott. Bajmokon, Kelebiánál, Királyhalmon, Horgos autópályánál, Horgos 2-őn és Gyálánál voltak komoly tumultusok. Különösen elviselhetetlenné vált a helyzet a hétvégeken. Péntekenként délután és este Magyarországról Szerbia irányába volt elviselhetetlen sor a határokon, vasárnap esténként pedig ellenkező irányba. Három, négy órás várakozásokról számoltak be dühös, elégedetlen emberek. Volt egy helyzet, amire – azt gondolom – egy magára adó közösségi érdeket képviselő szervezetnek reagálnia kell. Így jutottunk oda, hogy egyrészt elküldtük a levelet a három közjogi méltóság címére. Ezzel egyidejűleg történt, hogy Szabadkára, a Magyar Mozgalomhoz látogatott az Együtt párt küldöttsége. Velük is megtárgyaltuk ezt és ők a magyar országgyűlésben képviselői kérdésként tették fel, ugyancsak a belügyminiszter úrnak. Továbbá az összes magyarországi parlamenti pártnak is írtunk.
Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy ezek a határátkelések gyorsak és gördülékenyek legyenek, mert azt tapasztaljuk, hogy egyszerűen lemondanak az emberek a hazajövésről, ha az több óra idegeskedéssel jár és a vasárnapi ebéd is gyomorgörccsel telik, mert nem tudják mi vár rájuk visszafelé. Félő, hogy átköltöztetik a családokat és még jobban kiürül a szülőföld.
Mivel záros határidőn belül nem érkezett válasz, ezért fordultak a parlamenti pártokhoz. Azóta válaszolt-e valaki a levélre?
Igen, nagy örömünkre az első válasz Pintér Attila nagykövet úrtól érkezett. Ő gyakorlatilag arról tájékoztatott bennünket, hogy tárgyalások vannak, egyrészt Magyarország felé, hogy ezek az általa is ismert és tapasztalt nehézségek megoldódjanak, másrészt beszámolt arról, hogy a két ország között is vannak egyeztetések, illetve tájékoztatott az újabb átkelők megnyitásának szándékáról is. Elég nyilvánvalóvá vált – még a válaszlevelek megérkezése előtt, hiszen hírként megjelent – hogy a két ország egy átkelő megnyitását tervezi Nyugat-Bácskában, egy másikat pedig Bánságban, Romániához közel. Azt gondolom, hogy ez nagyszerű történet azok számára, akik azon a területen élnek. De ezek az átkelők a Szabadka környéki határátkelők forgalmát nem fogják jelentősen csökkenteni. A megoldás súlypontja erre a szakaszra kell, hogy helyeződjön. Ugyanakkor azt is lehetett tapasztalni még a válaszlevelek megérkezése előtt, hogy a november 18-19-i hétvégén rendkívül gördülékeny volt a határátkelés. Egyrészt azt lehetett látni, hogy minden egyes kapu dolgozott a röszkei átkelőhelyen, másrészt soha nem tapasztalt élményként számoltak be azok, akik Horgos 2-őn léptek át, hogy két sorban engedték az autósokat Magyarország felől Szerbia irányába és gyors, hatékony volt az ügyintézés is. Érzékelhető volt, hogy beavatkozás történt. Az országos rendőrfőkapitánytól, Papp Károly altábornagy úrtól is érkezett válaszlevél, aki szintén megerősítette a fent leírt tapasztalatot. Levelében azt írta, hogy Röszke autópálya átkelő maximális üzemeltetése érdekében rendezkedett a szegedi határrendészeti kirendeltség felé, hogy az állományt megerősítsék és gördülékennyé tegyék az átkelést. Azt hiszem, hogy ez egy rendkívül fontos és jelentős hír, azzal együtt is, hogy a következő hétvégén a közösségi oldalakon ismét sok panasz jelent meg az átkelésekkel kapcsolatban. Az eltelt néhány hétben ugyanakkor azt lehetett tapasztalni, hogy a horgosi autópálya szakasz egészen ütemesen tud működni és nyitva vannak a kapuk. Nyilván szervezés kérdése, hogy ez mennyire működik hatékonyan, de abban szeretnék bízni, hogy megtalálják annak a módját, hogy ez tartósan így maradhasson és hogy a kisebb határátkelőhelyek kapacitása is nőni fog.
Én is válaszoltam a hozzánk beérkezett levelekre, nagykövet úr és rendőrfőkapitány úr felé is, és arra kértem őket – leírva ezt a tapasztalatot és köszönetet mondva a közbenjárásukért – hogy a továbbiakban is igényt tartunk erre, mert a nehézség az csak most jön, hiszen jönnek a karácsonyi és újévi ünnepek. Ilyenkor nemcsak az ingázó munkaerő fog a határokon megjelenni, hanem a távolabbi területekről is nagy számban fognak hazaindulni polgártársaink, ami még nagyobb megterhelést jelet a határátkelőhelyeken. Odafigyelésre és összehangoltságra lesz szükség ahhoz, hogy indulatok, harag és rosszkedv nélkül érkezzenek meg a szülőföldre, azok akik itt, a családjuknál szeretnék tölteni az ünnepet.
Mekkora sikerként éli meg a Magyar Mozgalom, hogy levele nyomán változás állt be, tekintve, hogy nem hatalmat gyakorló, hanem ellenzéki szervezetről van szó? Lemérhető-e ebből az MM érdekérvényesítő ereje?
Ez jó példa arra, hogy amikor van egy közösségi érdek, ami mindannyiunkat érint, akkor mégis lehet eredményt elérni. Azt gondolom, hogy mindannyiunk közös érdeke, hogy normalizálódjon az átkelés, hogy örömteli legyen a kapcsolat a két országban élő polgártársak között. Hogy ez a Mozgalom számára mekkora siker, ezt ítélje meg más. Lényegesnek tartom, hogy ez megfogalmazódott és úgy tűnik, hogy ennek, a mindannyiunk számára közös és fontos történetnek lett és lesz érzékelhető eredménye. Ez a legfontosabb.
