A Vajdasági Magyar Szövetség közzétette a párt választási listáját, amellyel részt kíván venni a köztársasági választásokon december 17-én. Engem nem lepett meg, de tudom, sokan – még a VMSZ „szépreményű kisvárosi vagy falusi megmondói” (az is lehet: akik annak tartották magukat) igencsak csóválják a csóválnivalójukat, na meg önmagukban (mert nem szeretnék – esetleg: nem szabad, mert megütheti a bokáját – hangosan kimondani) azt állítják: „Anyám, én nem ezt a lovat akartam”!
Amint látják, ide másoltam a benyújtott jelöltlista első tizenöt személyének adatait. Azért csak ennyit, mert szerintem a többiek „töltelék szerepet játszanak, habár még az itt felsoroltak legtöbbikének is szinte nulla az esélye, hogy parlamenti képviselővé avanzsáljanak. Az adatokat még kiegészítettem a lakhelyekkel, mert a végén illene valamilyen következtetést is levonni. Mindenki láthatja, e személyek közül három szabadkai, két újvidéki, egy-egy magyarkanizsai, kishegyesi, nagybecskereki, magyarcsernyei, adai, zombori, torontálvásárhelyi, zentai, temerini és oromi.
Ami szemet szúr, a feltüntetettek többsége olyan településen él, amelyeken a népszámlálási adatok a legelrettentőbbek voltak. Azt is észre kell venni, hogy a tömbmagyarságból, azaz Magyarkanizsa, Zenta és Ada községekből (habár mindenki ismeri a népszámlálás adatait, mégis ezzel fognak majd vitatkozni legtöbbet egyesek, de én most nem kívánok állításom igazolásával foglalkozni) csak négy jelöltet „találtak”, közülük pedig – szerintem – esetleg egy, a magyarkanizsai van befutó helyen. Azért nem merem a biztos befutó helyeket megnevezni, mert tudom, hogyan lett a mintegy 140.000 vajdasági magyarból majd 180.000 a népszámláláson (ezt pedig a listaállító szervezetnek és képviselőjelöltjeinek tőlem még inkább illene tudni). De ettől van még egy fontosabb tényező, amit úgy neveznek: pszichológia. Hogyan lehet elvárni egy olyan (nevezzem annak a három községet) közösségtől, ahol a potenciális választópolgárok majd (de akár azt is leírhatom: több mint) fele él, ha az ott élők közül, az esetleges egyen kívül, senkit mást nem tartanak alkalmasnak, hogy választásokon bejuthassanak a parlamentbe. Meglehet, beszélni kellene még a jelöltek alkalmasságáról is, de én most nem fogok leírni a listán található négy személyről sem támogató, de még kevésbé elítélő mondatokat.
A másik, ami mint probléma felmerül – teszik ez valakinek vagy sem – az „utódlás” kérdése, Vannak még olyan VMSZ-es ismerőseim, akik elmondták, kit szeretnének látni a szervezet élén, miután az elnök elhunyt. Volt aki kettő, de voltak olyanok is, akik három nevet említettek, de azokat nem azért támogatnák, nehogy „családi dinasztia” jöjjön létre, hanem csak egyszerűen, alkalmasabbnak tartják őket. Remélem nem veszik zokon, ha nem említem meg sem a beszélgetőtársaim, sem pedig az általuk az elnöki tisztségre érdemesnek tartott személyek nevét, mert nem hatalmaztak fel rá, emellett pedig nem kívánok még így sem beavatkozni a szervezet belügyeibe. Ami azonban biztos, a lehetséges elnökjelöltek, akikről szó volt, nem szerepelnek a 250 listán levő személy között. Ami pedig a legrosszabb: El lehet-e várni az ilyen személyektől és azok rokonságától, hogy erre a listára szavazzanak, amikor még az is kérdéses, hogy egyáltalán részt vesznek-e a választásokon?
Így, a végén még azt is meg merem kockáztatni, bekövetkezik a címben említett „cicaharc”, és azt sem lehet kizárni, ezekkel a választásokkal folytatódni fog a VMSZ politikai mélyrepülése, azaz meglehet, ha nem is a mostani választáson, de hamarosan még a legrosszabb is bekövetezhet, képviselet nélkül marad az itt élő magyar nemzeti közösség, és a „húzónevekként” a listán feltüntetett eddigi államtitkárok is fotel nélkül maradnak a választásokat követően.
A VMSZ küldöttsége Belgrádban átadta a listaállításhoz szükséges támogatói aláírásokat (Fotó: Fremond Árpád Facebook oldala)
