A járda szélén,
a világ végén,
a magány sárga szeme.
Vak talpak
tapossák nyakát
kő gyomorba
Föld alatti könyökök
gyökereit az ég
földjébe tuszkolják.
A kutya felemelt lába
túlforrt
zuhannyal megcsúfolja
csupán a hajléktalan
tekintetű sétálók becézik
kik virágjában éjszakáztak.
És így
végigég a csík
a tehetetlenség alsó ajkán
a világ végén.
Bartha György fordítása
