Már általános iskolában érdekelt az ember őstörténete, habár erről csak néhány – akkoriban ténynek tartott – információt szerezhettünk tanítás közben, hiszen még a tudósok sem értettek mindenben egyet az emberré válás ma már ismert (ne zárjuk ki azt sem: meglehet, csak feltételezett) folyamatában. Akkoriban tudományos könyvekhez nem nagyon lehetett hozzájutni, a könyvtárakban pedig olyan kiadványokból kutatgathattuk mindent, amelyek – mivel 20-30 évvel korábban jelentek meg – semmit sem tartalmaztak az akkori tudományos felfedezések közül, Irigylem a mai fiatalokat, hiszen ők nincsenek ráutalva arra, hogy könyvtári könyveket bújjanak, ahogyan ebben a témában, úgy szinte mindenben ráleljenek a leges-legújabb információkra.

Talán az akkori hiányosságaim pótlása miatt, ha volt és van van rá időm, sok mindent keres(tem)ek. Így volt ez az emberré válással kapcsolatban is, ekkor találtam rá a Wikipédiában (habár igencsak hiányosak az ott található információk, mégis hasznosak az olvasók érdeklődésének felkeltése, valamint azok alapján a további kutatásra való ösztönzés miatt) az ilyen címmel: Az emberfélék fosszíliáinak listája ellátott információkra. Itt időrendi sorrendben első leletként található a majd ötvenmillió évvel ezelőtt élt emberi ősnek tartott Darwinius masillae (Messeli Darwin) névvel illetett gerinchúros állat – melyet Németországban, a Frankfurt melletti Messelben találták meg – na meg a többiek. Igaz, ez a besorolása sokak szerint vitatott, de a tudósok zöme elfogadja. A táblázatban található majd 150 fosszília sorakozik, megtalálhatók a feltételezett ősök, az előemberek és a legvégén a gondolkodó ember. Számomra ez azért is fontos, mert tény, hogy a gondolkodó ember (tudományosan bebizonyítva) 40-50 ezer évvel ezelőtt kezdhetett élni a Földön.

Nem véletlenül kerestem mindezt, mert egy valamivel hamarabb végzett kutatgatásom arra irányult, hogy meg szerettem volna lelni a legelső ember által készített szobrok keletkezésének idejét. Számtalan adatot találtam különböző forrásokból, amelyek közül – teljesen tetszőlegesen – azokat egy táblázatba foglaltam. Ekkor vettem észre, hogy a legrégebbiek zöme pont a gondolkodó ember kialakulásának időpontjához (ezelőtt 20.000-40.000 évvel) kapcsolódik. Érdekes, mert két vitatott lelet (Berekhat Ram-i Vénusz és Tan-Tan Vénusz) ettől sokkal hamarabb jöhetett létre (200.000-800.000 éve), ráadásul mindkettő a Földközi-tenger déli partjainak közelében. Csakhogy ez idő tájról e helyek közelében csak két emberfaj nyomát találták meg, ezek pedig a Homo erectus (kiegyenesedett ember) és a Homo antecessor (pionír ember) voltak.

 

És ekkor valami megvilágosodott! Már a 2000-es évek elején egyes tudósok felvetették a kérdést, nem lehet magyarázatot találni a gízai nagy Szfinxen látható erózióra, mert ezt nagy valószínűséggel víz okozta, azaz a szobrot valamikor a víz alatt építették fel. Ezt a gondolatsort fejlesztették tovább ukrán tudósok 2015-ben, majd A nagy egyiptomi Szfinx építési időpontja problémájának geológiai aspektusai című hipotézisüket ismertették egy Szófiában megtartott tanácskozáson. E munkájuk eredményeként jutottak arra a következtetésre, a nagy Szfinxet valószínűen mintegy 800.000 évvel ezelőtt építették (mindez azért is érdekes, mert ez az emberfejű „oroszlánszobor” – úgy tűnik – igencsak szoros kapcsolatban áll a gízai Nagy Piramissal, azaz érdemes lenne foglalkozni annak keletkezésével is). Ennek a feltételezésnek köszönhető, hogy a táblázat élére került a nagy Szfinx.

Most nem kívánok foglalkozni találgatásokkal, kik is építették (esetleg más módon alkották) ezeket a gigantikus építményeket, mivel ismét eszembe jutott valami, most Platón, aki egyik művében megemlíti Szolón utazását Egyiptomban, ahol a papok (tudósok) sok minden közöltek vele, többek között azt is, ne legyen biztos abban, hogy a történelem folyamán csak egy özönvíz volt, valójában attól sokkal több. Ebből arra következtethetünk, e tudós embereknek voltak ismeretei már korábbi földi civilizációkról is. Ha belegondolok, mi mindent vesztett az emberiség az alexandriai könyvtár – itt tárolták az akkor ismert összes tudást – megsemmisülésekor (i.e. 48-ban Julius Caesar elrendelte a kikötőben levő hajók felgyújtását, a tűzvész átterjedt a „Muszeion”-ra – ez volt a könyvtár hivatalos neve –, eközben pedig több tízezer pergamen tekercsben tárolt óriási tudás vált a tűzvész áldozatává)!

Mindezt a közelgő március 8., azaz a nők nemzetközi napja kapcsán vetettem papírra, ha másért nem, hogy mindenki tudja, az őseink több százezer éven át istenként tisztelték a nőket (anyákat), ezt váltotta fel az „emberi fejlődés” eredményeként a patriarchális viszonyulás, hiszen a férfit kiáltották ki a „teremtés koronájának”, a nőt pedig „asszonyállatnak”, miközben – most ne vegyük figyelembe a Bibliában leírtakat, hogy a nő sikertelen teremtését követően, az újjáteremtéshez szükség volt Ádám oldalbordájára – a szeplőtelen (azaz a férfi segítsége nélküli) fogantatás Messiást (de az iszlám szerint legalább prófétát) eredményezett. Azt se felejtsük el, a tudomány mai állása szerint játszva megoldható a hasonló megtermékenyítés mindenféle isteni sugallat nélkül.

De nem is ez a legborzasztóbb! Az országban, ahol élünk, de az anyaországunkban is napról-napra erősödik a feudális gondolkodásmód, a felelősség elől a nők szoknyája mögé elrejtőzés, ezért csak az kívánom, minden hölgy valódi nemzetközi nőnapként élje meg az ünnepet, de ne elégedjen meg ezzel, követeljék ki maguknak mindezt az év többi napjára is, szálljanak szembe még a patriarchátusra jellemző „hímsovinizmussal” is!

Sandro Botticelli: Vénusz születése