A legfrissebb elemzések alapján a szerbiai háztartások átlagos havi jövedelme 2023-ban 87 973 dinár volt, míg a személyes fogyasztásra szánt kiadások átlagos összege havonta 88 244 dinárt tettek ki. Aki minimálbérből próbál megélni, annak fizetése versenybe sem szállhat az átlagos vásárlói kosár értékével.
Ha nem is minimálbérből kell megélnünk, az üzletek kasszáinál fizetéskor azért még így is vakarhatjuk a fejünket. A fizetésünk egyre kevesebbet ér, ahhoz pedig a polgárok zöme hozzászokott, hogy ha közeleg egy nagyobb kiadás, bizony arra előre fel kell készülni, mert nagyon megviselheti a családi költségvetést egy autó szervízelése és regisztrációja, egy születésnap, vagy éppen egy szemüveg készíttetése.
Az egyedülállók még ellavíroznak a kiadások tengerén, azonban egy négytagú család, iskoláskorú gyermekekkel már tényleg úgy érezheti, hogy ha emelik is a fizetését, az keveset segít, ugyanis minden borzalmasan megdrágult. A számlák, benzin, kötelező kiadások után pedig az öltözködésre is költenünk kell, a tinédzserek pedig szeretnének divatosan járni iskolába, hogy ne lógjanak ki a társaik közül. A szülőknek talán ezen a ponton fáj legtöbbet a fejük, hiszen a fizetésekből gyakran csak a rossz minőségű kínai holmit tudunk vásárolni, amely nem tart ki több szezonon át, és nem is a minőségről híres. A kínai üzletek tele, a piac is tele a koppintott márkákkal, a híreket olvasva pedig láthatjuk, hogy Szerbiába bőven jut a hamisított ruhaneműkből, ugyanis a határon gyakran fognak el ruhacsempészeket. És milyen márkákat hamísitanak?
Armani, Tommy Hillfiger esetleg Chanel. Ezek szerint pedig feltételezhető, hogy ezeket a márkákat keresik a vásárlók, viszont olcsóbban szeretnének hozzájutni. Nem az a fontos, hogy minőséges legyen, hanem hogy olcsó, és legyen jó koppintás.
Jómagam is körbejártam a várost, hogy megnézzem, miből válogathat az, aki most indul vásárló körútra, és nem akar kimenni az ócskapiacra. A kínai boltok egymást érik, mindegyik üzlet hatalmas, és láthatóan tele is vannak vásárlóval. Bár Szabadkán a sétálóutcán vannak még olyan üzletek, amelyek generációkat szolgálnak ki cipővel, esetleg formális öltözékkel, mindig voltak és vannak is olyan üzletek, amelyről mindenki tudja, hogy iszonyatosan drágák. Egyre nehezebb olyan helyet találni, ahol nem kerül egy cipő, vagy egy ruha 8- 9- 10 ezer dinárba, vagy akár többe. A kínálatról, elérhető márkákról, minőségről, méretekről pedig kár is beszélni. Ennek ellenére azért akad olyan üzlet, amelynek egyedi a kínálata és elérhető áron vásárolhatunk.
Szerbiában hatalmas rajongótábora van az Adidas és Nike sportcipőknek, a városban több helyen is vannak erre szakosodott üzletek, és itt talán meg sem lepődünk azon, hogy 10.000 dinár felé közelítenek a cipők árai. Amin azonban még így is meglepődtem, az a Városháza alatti luxusmárkákkal foglalkozó divatüzlet.
Replay, Tommy Hillfiger, Calvin Klein,Guess, Karl Lagerfeld, a csillogó kirakatban a két próbababa szettjének értéke a minimálbérrel vetekszik.
Az üzletben a próbababán lévő Guess ruha 15.590 dinár, a hozzá illő magassarkú 17.390, míg a kisméretű Calvin Klein táska 13.990 dinár. A másik próbababa is igen stílusos, a kabát 6.990 dinár, a Tom Tailor ing 4.990, a farmernadrág 7.999, Calvin Klein nadrágszíj 5.990 dinár, a C Paciotti sportcipő 24.990 dinár, míg a Replay táska 9.390 dinárba került.Előző héten ugyanitt egy Karl Lagerfeld cipőt raktak ki a kirakatba, amely 30.000 dinár körül mozgott.
Ez azt jelenti, hogy ha megvásárolnánk az első kirakatbábú outfitjét, ami ugye egy cipő, egy ruha és egy táska, tehát mondjuk felöltözünk egy eseményre
46.970 dinárt hagynánk ott az üzletben, azaz szinte egy minimálbért.
A férfi szetttel sem járunk jobban, ha a komplett szettet szeretnénk, tehát inget, kabátot, nadrágot, övet, sportcipőt és táskát
úgy 60.349 dinárt hagynánk ott.
Ha eljátsszunk azzal a gondolattal, hogy párunkkal szeretnénk felöltözni, és mindkét félnek szüksége van mindegyik darabra, akkor bizony a két próbaba outfitje
107.319 dinárt tenne ki.
Nyilván, ez egy eltúlzott számítás. Nyilván, vannak más opciók, nem muszáj ott vásárolnunk, és egyébként is
ki venne Szabadkán ennyi pénzért ruhát?
De mivel az üzlet nyitva van, és volt bent vásárló és eladó, feltételezhető, hogy valaki vásárol ott. Egy ilyen kirakatot elnézve nem tud az ember másra gondolni, mint arra, hogy párhuzamos valóságban élünk Szerbiában, ahol vannak, akik ki tudnak fizetni ennyi pénzt egy laza szombati vásárlás kapcsán, míg mások a havi nagybevásárlást előre tervezik, mert már az anyagi kihívás.
Mi ezzel a probléma?
Az sosem meglepő, vagy sokkoló, ha egy nagyváros sétálóutcáján az üzlethelységeket luxusmárkák foglalják el, és hogy nem az átlagpolgárnak szabják az áraikat. Az sem meglepő, hogy ezeket az üzleteket szeretik, látogatják, vannak, akik megengedhetik ezt a fajta luxust maguknak.
A probléma az, hogy Szabadka nem nagyváros, és hogy az átlagpolgárnak már az egyszerűbb, kommerszebb márkák is luxusnak számítanak a keresetek értékének csökkenése miatt.
Szerbiában az átlagpolgár szegénynek számít.
Aleksandar Vučić nemrég arról beszélt, hogy ha Belgrádba érkezik a Louis Vutton, akkor minden probléma megoldódik.
Ízléstelen luxusmárkákkal kérkedni olyan környezetben, ahol a lakosoknak minden egyes nagyobb kiadást hónapokkal előre kell tervezni, és ahol a polgárok zöme a kínai üzletek silány kínálatára vannak rákényszerítve. Másrészt, nem kellene, hogy egy nagyobb bevásárlásra a fizetésünk háromnegyede elússzon.
